1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
85* Szaporodás Anyanyelv 1880-1890 1890-1900 1880-1890 1890-1900 abszolút számokban százalékokban Magyar 981.243 1,252.284 15-a 16-8 Német 153.666 6.846 7-s 0"s Tót 45.750 98.465 2-s 5'a Oláh 186.820 193.360 7's Ts Ruthéil 27.330 44.433 Ti 11-« Horvát Ï 116.905 \ 4 A Ti au i 258.925 ... > ll'o Szerb / —15.242 / —lu Egyéb 53.562 75.891 20'a 23"s Nem magyar Összesen... 726.053 520.658 7'a 5" a Összes népesség. . 1,707.296 1,772.942 10-» 10"a Ez adatok első sorban a magyarságnak erőteljes és a többi nemzetiségekét nagyban felülmúló fejlődéséről tanúskodnak. Látjuk, hogy míg 1880-tól 1890-ig a Magyarság 15'2°/ 0-kal szaporodott, a nemzetiségek pedig 7-9°/ 0kal, a következő évtizedben a magyarság szaporodása már 16"9°/O, a nemzetiségeké pedig csak 5-2°/ 0 ; vagy, a mi még jobban kifejezi a magyarság térfoglalását : a 80-as évek tényleges szaporodásából 57-5°/O esett a magyarságra, a következő évtized szaporodásából pedig már 70 ,6°/ 0. A magyarság térfoglalásával szemben azonban nem mindegyik nemzetiségnél látjuk a szaporodási arány csökkenését, például a tótok és a ruthének szaporodása határozottan kedvezőbb volt a 90-es évek folyamán, mint az előző évtizedben ; a többi nemzetiségnél már mindenütt mutatkozik hanyatlás, legkisebb az oláhoknál s legnagyobb a németeknél és a szerbeknél. A horvátoknál, szerbeknél és az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb nemzetiségeknél azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy a bunyeváczok, sokáczok, dalmaták, kiknek száma, mint láttuk, közel 90.000-re rúg, 1890-ben részben a horvátok, részben a szerbek közé vétettek, 1900-ban azonban, minthogy e nemzetiségek magukat sem horvátoknak, sem szerbeknek nem tartják, helyesen az egyéb kisebb nemzetiségek csoportjába dolgoztattak be, a horvátok, szerbek és az egyéb anyanyelvűek szaporodási arányszámait tehát e körülmény nagyban befolyásolja. Ha a bunyeváczok, sokáczok stb. számát az 1890. évi adatoknál is az »egyebek« rovatába teszszük át, természetesen hozzávetőleges számítással, úgy a szaporodás arányszámai 1890-től 1900-ig körülbelül így alakulnak : Horvát 8-8°/o Szerb 6-9°/ 0 Egyéb —Vi°lo E szerint a szerbek fogyása csak látszólagos, s szintúgy látszólagos az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek nagyarányú szaporodása, mert e kisebb nemzetiségek tulaj donképen megfogyatkoztak. Figyelemreméltó a németek számának majdnem teljes stagnálása ; még jelentősebbnek mutatkozik ez, ha tekintetbe veszszük, hogy a németek tulaj donképen csak a társországokban szaporodtak (16.507 lélekkel), magában az anyaországban ellenben számuk határozottan megfogyott (9.661 lélekkel). Minthogy a német vidékek természetes szaporodása ebben az évtizedben elég kedvező volt s kivándorlás a német vidékekről még nem indult meg nagyobb arányokban, a németek fogyása csakis a magyarságba való nagymérvű beolvadásukkal magyarázható, összefüggésben van ez, mint látni fogjuk, a városok nagyarányú magyarosodásával is, mely első sorban az idegen nemzetiségek közt legnagyobb számú s a magyarosodásra is leginkább hajlandó német lakosság beolvadásából táplálkozott. Egyáltalán nagyon érdekes és tanulságos volna megállapítani, hogy a magyarság és az egyes nemzetiségek tényleges szaporodása hogyan viszonylik természetes szaporodásukhoz, vagyis, hogy a tényleges szaporodásban milyen része van a természetes szaporodásnak és a beolvadásnak, s hogy a kivándorlás is milyen mértékben apasztotta az egyes nemzetiségek szaporodását. Minthogy azonban a természetes népmozgalom eredményei nemzetiségek szerint csak 1896-tól, illetőleg a társországokról csak 1897-től kezdve állanak rendelkezésünkre, az egész évtizedre vonatkozólag le kell mondanunk az összehasonlításról, mert habár a felekezeti adatok alapján az évtized első felére vonatkozólag is elfogadható pontossággal ki lehetne számítani az egyes nemzetiségek szaporodását, e körülményes számításba e helyen nem kívánunk belebocsátkozni, csupán a tényleges szaporodási viszonyokat s az ennek folytán az egyes nemzetiségek arányszámában beállott változásokat ismertetjük. (L. részletesen a 23—25. sz. táblákat.) A magyarság szaporodási aránya valamennyi országrészben jóval nagyobb volt, mint az összes népességé ; különösen nagy a különbség a Tisza jobb partján, a hol a népesség 9 ,5°/ 0-kal szaporodott, ugyanott a magyarság azonban 19'7°/o-kal ; még kedvezőbben alakultak a viszonyok a magyarságra a Tisza-Maros szögén, a hol az összes népesség 7 ,i°/ 0-os szaporodásával szemben a magyar anyanyelvűek növekedése 22'8°/ 0-ot tett. Egyes törvényhatóságokban, különösen a városokban és azokban a vármegyékben, melyekben a magyarság csak kis számmal van képviselve, a magyarság szaporodása sokszorosan felülmúlja a nemzetiségekét, sőt Szepes vármegyében, továbbá Yersecz, Fiume és Zágráb városokban a 100°/ 0-ot is meghaladta. Az előző évtizedhez viszonyítva, a magyarság szaporodási arányai így alakultak országrészenkint : Az összes polgári népesség A magyar anyanyelvűek Országrész szaporodása 0/o-ban 18801890— 188018901890 1900 1890 1900 Duna bal partja T» 8-4 16-0 14-7 Duna jobb partja Ts 5-4 8-t 7-7 Duna-Tisza köze 17« 18-2 21-s 24-T Tisza jobb partja 5-s 9-6 10-8 19-7 Tisza bal partja 13-1 12-8 17-1 15-t Tisza-Maros szöge 10-8 7-1 23-T 22-1 Királyhágóntúl 8-0 9-1 10-7 15-» 40'« 29-0 177-s 164-s Magyarország 10-8 10-8 14-s 16-7 Horvát-Szlavonországok... 15-6 9-8 66-1 31-1 Magyarbirodalom 10-8 10-» 15-1 16-»
