1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

83* ság száma egymagában a négy legerősebb nem­zetiség (oláh, német, tót, horvát) számát felülmúlja. A társországokban a horvátok százaléka 10-zel maga­sabb ugyan, mint az anyaországban a magyarságé, ott azonban a helyzet a horvátságra nézve annyi­val mégis kedvezőtlenebb, hogy a horvátság egy 25°/ 0-ot képviselő nagy nemzetiséggel, a szerbbel áll szemközt, mely ugyan egy nyelvet beszél a horvátok­kal, de érzelmileg, vágyaiban és törekvéseiben éppen olyan külön nemzetiség, mint a társországok többi kisebb nemzetiségei s melyet a vallás különbözősége folytán is áthidalhatatlan ellentét választ el a hor­vátoktól. Az anyaországban ezzel szemben a leg­nagyobb nemzetiség, az oláhság száma még harmad­részét sem éri el a magyarságénak, többi nemzeti­ségeink pedig vagy jelentéktelenségüknél fogva nem jöhetnek számba, vagy, mint a németek és tótok legnagyobb része, érzelmileg a magyarsághoz szíta­nak s nyelvi beolvadásukkal is szaporítják a ma­gyarság sorait. Az egyes nemzetiségeknek vidékenkint, illetőleg törvényhatóságonkint való elterjedését, éppen úgy, mint a vallásfelekezetekét, a XIV. sz. térképlapon 6 kis térképen is bemutatjuk. Különösen hang­súlyoznunk kell azonban, hogy a térképek csakis arra valók, hogy a szemlélőt nagyjából tájékoztas­sák az egyes nemzetiségek földrajzi elhelyezkedéséről, de egyátalán nem alkalmasak arra, hogy a nemzeti­ségek egymáshoz viszonyuló számerejét is feltün­tessék. Ezt nem engedi az egyes törvényhatóságok különböző népsűrűsége. Budapest népességét csak egy kis kör jelöli, holott az nagyobb, mint Hunyad, Fogaras és Szolnok-Doboka vármegyék népessége együttesen. Látható mégis e térképekből, hogy álta­lános nagy elterjedtsége csak a magyarságnak van, mely leginkább a Dunántúl és az Alföldön tömö­rül, de az ország négy keleti megyéjében is erős többséget alkot ; a magyarság ez elvált része nyelvszigetek útján majdnem megszakítatlan össze­függésben lévén a nagy magyar tömbbel, erős lekötő erőt gyakorol az ország egész keleti részére. A magyar­ság egyébként az anyaország 63 vármegyéje közül 31-ben van abszolút és 2-ben relatív többségben ; a 26 törvényhatósági jogú város közül pedig már 17-ben teszi a lakosság abszolút, és l-ben relativ többségét. A városokban, nemcsak a törvényható­sági jogú, de a rendezett tanácsú városokban is, általában a magyar elem jóval erősebben van kép­viselve, mint a vidéken ; a magyarság kulturális és gazdasági erejének forrása, felsőbbségének bizto­sítéka éppen a városokban rejlik. A németség területileg szintén igen elterjedt nemzetisége Magyarországnak, de éppen túlságos szétszórtsága miatt egységes nyelvterületet nem alkot. Abszolút többségben csak az egy Moson vár­megyében van, Nagy-Küküllő vármegyei abszolút többségét azonban már át kellett engednie az oláh­ságnak. 30°/ 0-on felül van még a németség Sopron, Tolna, Baranya, Temes és Brassó vármegyékben. A városokban, melyeknek régebben nagyrészt német lakosságuk volt, ma már a németek aránya nagyon összezsugorodott, habár a városokban még mindig több aránylag a német, mint a vármegyékben. Az anyaországban négy törvényhatósági jogú város­nak (Pozsony, Sopron, Temesvár, Versecz) van abszolút német többsége, a társországok 4 ilyen városa közül pedig kettő (Zimony és Eszék) relativ német többségű. A tótok a magyarság után a legkompaktabban lakó nemzetiség, a mennyiben három vármegyében (Árva, Liptó és Trencsén) arányuk a népesség 90°/ 0-án felül emelkedik, s majdnem eléri a 90°/ 0-ot Zólyom­ban. E négy vármegye tehát a tótság zárt nyelv­területe ; ezeken kivül még 6 vármegyében van a tótság abszolút többségben. Szórványosan előfor­dulnak még a tótok mint újabb telepesek, az alföldi és szlavóniai vármegyékben is, de itt csak Békésben és Csanádban haladja meg arányuk a 20, illetőleg 10°/ 0-ot. A törvényhatósági városok közül Selmeczbánya tót többségű, jelentékenyebb számmal vannak még a tótok Kassán (23"i°/o) és Pozsony­ban (16'3°/O). Az oláhok az ország keleti felében foglalnak helyet s bár 12 vármegyében abszolút többségük van, a népesség 75°/ 0-án felül csak 4 vármegyé­ben (Fogaras, Hunyad, Alsó-Fehér, Szolnok-Doboka) emelkednek, a 90°/ 0-ot azonban sehol sem érik el. A városi törvényhatóságokban igen csekély az oláhok képviseltetése, a népesség 10°/ 0-át csak Kolozsvárt és Aradon haladják meg. A kisszámú ruthének az északkeleti felvidék határszéli vármegyéiben találhatók, abszolút több­ségük azonban sehol sincsen, csak Máramarosban és Beregben alkotnak — ez utóbbiban a magyar­sággal szemben igen gyenge — relativ többséget. A horvátok a társországokban és az anya­ország néhány délnyugati vármegyéjében laknak, öt vármegyében van abszolút és egyben relatív többségük, más nemzetiségekkel, különösen a szer­bekkel való keveredettségük azonban oly nagy, hogy Varasd vármegyét kivéve, a hol a 90°/ 0-ot jóval meghaladják, a többi vármegyében a 75°/ 0-ot sem érik el. A törvényhatósági jogú városok közül csak Varasdon és Zágrábban vannak abszolút több­ségben. A szerbek a társországokon kivül szintén el van­nak terjedve Magyarország déli vármegyéiben is, sőt itt Torontálban gyönge (31 '2°/ 0) relativ több­ségük is van. Ugyancsak relativ többségük van Szerém vármegyében, sőt Lika-Korbava vármegyé­ben a horvátokkal szemben az abszolút többséget is meghaladják. A városi törvényhatóságok közül Pancsován és Zomborban még a szerbeké a relatív többség ; Újvidéken, Verseczen és Zimonyban azon­ban, a hol valamikor szintén abszolút többségben voltak, ma már a lakosságnak csak 32—35°/ 0-a szerb. Külön kimutattuk még a térképen az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek közül az egy tömegben együtt lakó vendeket, kik Vas és 2**

Next

/
Oldalképek
Tartalom