1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

82* Nem terjeszkedünk ki azokra az okokra, a melyek a nemek arányának felekezetenkint ilyen különböző alakulását előidézték, csak konstatáljuk, hogy éppen úgy, mint az előző népszámlálás alkalmával, most is a római katholikusoknál legnagyobb a nőtöbblet, ellenben a férfitöbblet legnagyobb a görög keletieknél. Az az általános irányzat, a melyre fentebb, illető helyen rámutattunk, hogy t. i. a nőtöbblet fokozatosan apad, illetőleg a nők száma a férfiakéhoz képest folyton csökken, mint látjuk, valamennyi felekezetnél mutatkozik, még azoknál is, a melyeknél a nőtöbbletet már férfitöbblet váltotta fel, sőt 1900-ban tulaj donképen már úgy áll a dolog, hogy a nőtöbbletet csak a nagyszámú római katholikusok okozzák, a többi felekezetnek együttvéve már férfitöbblete van. A folyamat állandóságából és általánosságából következtetve, el lehetünk készülve arra, hogy előbb-utóbb az összes népességben is túlsúlyra fog jutni a férfinépesség. A mi az egyes felekezetek hiveinek kormegoszlását illeti (1. a 22. sz. táblát a 100. lapon), itt is jellegzetes különbségeket látunk, a melyek az egyes felekezetek különböző szaporodási, halálozási és kivándorlási viszonyaiból folynak. A gyermekkor legnagyobb arányban van képviselve a római és görög katholikus népességben, mint a mely felekezeteknél legnagyobb a születési arány. Ugyanezen ok miatt legkevesebb a gyermekkorban lévők száma az unitáriusoknál és a reformátusoknál. A zsidóknak a kis születési arány daczára elég nagy gyermeklétszáma a kedvező gyermekhalandóságban leli magyarázatát. A 60 éven felüliek az unitáriusoknál és a két protestáns felekezetnél vannak legnagyobb arányban, az unitáriusoknál részben ez is okozza a gyermekkor kisebb képviseltetését. Legkevesebb öreg van a legkedvezőtlenebb halandósági viszonyokkal biró görög katholikusoknál. Feltűnő, hogy a zsidóknál, kiknek halandósága hasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a többi felekezeteké, az öregek aránya jóval az országos átlag alatt áll, a mit csak a zsidók rendkívül gyors szaporodása magyaráz meg, minthogy annak következtében az öregeknek a régi, jóval kisebb létszámnak megfelelő száma a mostani erősen megnagyobbodott létszámban szinte eltörpül. Elég nagy különbségek mutatkoznak a legproduktivabb korcsoportnál, a 20—39 évesek csoportjánál is. Itt a görög katholikusok és az izraeliták képviselik a szélsőséget, az előbbieknek csak 26*6, az utóbbiaknak azonban 29-6°/

0-a tartozván a korcsoportba. Ha visszaemlékszünk arra, a mit fentebb a kormegoszlás ismertetésénél a kolera pusztításáról és hatásáról a mostani produktiv korosztály alakulására mondottunk, s ha tudjuk azt, hogy a kolera éppen a görög katholikus népességű vidékeken pusztított legerősebben, ellenben legkevesebb pusztítást tett a nagyrészt városlakó s általában a közegészségügy iránt legtöbb érzékkel biró zsidóság között, a nagy különbség magyarázata meg van adva. A családi állapot szerint való megoszlás (1. szintén a 22. sz. táblát) az egyes felekezeteknél is szoros összefüggést mutat a kormegoszlással. Legtöbb nőtlen, illetőleg hajadon a zsidókon kivül a római katholikusoknál és a görög katholikusoknál van, a hol a gyermekek száma is a legtöbb ; a zsidóknál a nőtlenek és hajadonok igen magas arányát ezenkívül foglalkozási viszonyaik és az a körülmény is idézi elő, hogy köztük legtöbb a városi lakos, már pedig, mint láttuk, a városi lakosság házasodási aránya igen kedvezőtlen a vidékiéhez képest. Legkevesebb nőtlen vagy hajadon az ágostaiak között találkozik, a hol a gyermeklétszám csekély s a korai házasságra lépés gyakori. Házasok természetesen éppen fordítva, az ágostaiak között legszámosabbak és legkisebb arányát teszik a zsidó felekezetűeknek. Az özvegyeknél is látjuk az összefüggést az öregek arányával ; annál a két felekezetnél legkevesebb az özvegy, a melynél az öregek aránya is legalacsonyabb, t. i. a görög katholikusoknál és az izraelitáknál. 9. Anyanyelv és nyelvismeret. A politikai magyar nemzetet a tulaj donképeni magyar anyanyelvűeken kivül más, különböző nyelvű és eredetű fajok is alkotván, kik az évszázados viszontagságok közben megfogyatkozott magyarság pótlására túlnyomórészt a XVIII. század folyamán vándoroltak be, nemcsak statisztikai, de politikai szempontból is elsőrendű fontossággal bir a népesség anyanyelvi viszonyainak, valamint nyelvismeretének vizsgálata és annak az összeolvadási, egységesülési folyamatnak figyelemmel kisérése, melyet a népszámlálások eredményei kétségtelenül igazolnak. Legutolsó népszámlálásunk az anyanyelv kérdezése alapján az egyes nemzetiségek számát következőkép állapította meg : Anyanyelv Magyarország HorvátSzlavonországok Magyarbirodalom Magyarország HorvátSzlavonországok Magyarbirodalom Anyanyelv Abszolút számokban »/ o-okban Magyar 8,651.520 90.781 8,742.301 51U 3-8 45-4 1,999.060 136.121 2,135.181 11-9 5-6 11-: Tót 2,002.165 17.476 2,019.641 11-9 0-7 10-B Oláh 2,798.559 920 2,799.479 16-8 O-o 14-6 Ruthén 424.774 4.673 429.447 2-5 0-2 2-9 Horvát 191.432 1,490.672 1,682.104 l-l 61-7 8-7 Szerb 437.737 610.908 1,048.645 2-6 25-s 5-6 Egyéb és ismeretlen... 333.008 64.753 397.761 2-0 2-7 2-1 Összesen... 16,838.255 2,416.304 19,254.559 lOO'o lOO'o lOO'o Az egész Magyarbirodalomban e szerint a magyarság nem éri el az abszolút többséget, magában az anyaországban azonban meghaladja ; itt már az összes többi nemzetiségek együttes arányszáma csak 48'6°/

0-ra rúg a magyarság 51'4°/

0-os arányával szemben. Habár a magyarságnak a magyar korona egész területén most még csak relativ többsége van, e relativ többség oly erős, hogy a magyar-