1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
66* 288.672), de míg Baranyában 30.109 a 60 éven felüliek száma, addig Szabolcsban csak 16.901, a mi határozottan utal arra, hogy Szabolcsnak régebben jóval kisebb lehetett a népessége s csakugyan Baranyának 1869-ben 261.643 lakosa volt, Szabolcsnak ellenben csak 218.791. Természetesen a kedvezőbb halandóság is közrejátszik az öregek számarányának emelésében, a mi a felhozott példánál is bizonyára éreztette hatását, habár újabban Baranyának halandósága éppen nem kedvezőbb Szabolcsénál (1. az 1900—1902. évekről szóló népmozgalmi közlemény 25*. lapját). Emelheti továbbá az öregkornak arányát a kivándorlás is, a mely leginkább a munkabiró korban lévők számát apasztván, közvetve növeli az öregek számát. A vármegyék közül a legtöbb öreget találjuk a már említett Baranyában és Háromszékben (10*3°/ 0), továbbá Szeben, Nagy-Küküllő és Udvarhely vármegyékben (9'ü—9'7), tehát a Dunán túl és Erdély délkeleti sarkában, a székely és szász lakosságú vármegyékben. A székelyeknél bizonyára a kivándorlás emeli közvetve az öregkor számarányát, Háromszékben ezenkívül az alacsony születési arány is, a szászoknál ez utóbbi okon kivül valószínűleg a kedvezőbb halandóság. Aránylag legkevesebb az öregkorban álló a Tisza felső folyása körül ugyanazokban a gyorsan szaporodó magyar-ruthén népességű vármegyékben, a melyeknél a gyermekkor legerősebb képviseltetését láttuk, továbbá Aradban, a ho az igen magas halálozási arány csak kevés embert enged a 60 éven felüli korba jutni. A városok közül a szélsőségeket Budapest és Baja képviselik az öreg k 5"o, illetőleg 10-o°/ 0-os arányával, tehát az ország leggyorsabban fejlődő fővárosa egy stagnáló népességű várossal szemben, a mi egymagában elég bizonyíték arra, hogy a városok népességének korösszetételére első sorban a vándorlások vannak befolyással s a születési és halandósági viszonyok kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb alakulása ebben a tekintetben csak másodrendű szerepet játszik. E három ismertetett főkorcsoporton kivül a népességnek kisebb korosztályok szerint való megoszlását szintén bemutatjuk törvényhatóságonkint a VIII—X. sz. térképlapokon foglalt 10 kh térképen. Ez adatok ismertetésébe azonban, minthogy azok nagyjából ugyanazokra a különbségekre mutatnak rá, de helyenkint még élesebben, mint a főkor csoportokra vonatkozó adatok, nem bocsátkozunk ; a térképek szinte maguk beszélnek s igen alkalmas módon egészítik ki azt az általános képet, a melyet a fentebb ismertetett három kis térkép alapján a népesség kormegoszlásáról alkottunk. Áttérhetünk ezek után arra, hogy népességünk kormegoszlásában az idők folyamán micsoda változások észlelhetők, vagyis hogy az egyes korosztályok arányszáma mennyiben módosul s e változásban határozott irányzat konstatálható-e. Erre vonatkozólag egészen 1857-ig visszamenőleg vannak adataink, minthogy azonban a régebbi adatok s a kormegoszlásban régebben beállott változások az 1890-iki nép* számlálási közleményben behatóan ismertetve voltak, itt csak 1880-ig megyünk vissza. A munkabiró kort két főcsoportra, a 15—39 és a 40—59 évesek csoportjára osztva, a népesség főkorcsoportjai az utolsó három népszámlálás szerint így alakultak (polgári népesség) : Abszolút számokban 1880 1890 1900 15 éven aluli... 5,508.494 6,401.888 6,853.879 15-39 éves 6,220.736 6,503.829 7,166.936 40- 59 » ... 2,901.341 3,242.980 3,639.666 60 éven felüli... 994.881 1,190.529 1,460.494 «/o-okban 1880 1890 1900 35-2 36-s 39-8 37-s 18-6 18-7 6u 69 35-9 37-s 19o 7-6 összesen 1)... 15,625.452 17,339.226 19,120.975 lOO'o lOO'o lOO'o A két utolsó főcsoportnál, a legidősebb korosztályoknál, az arányszámok határozott emelkedését látjuk, mely a 60 éven felülieknél még nagyobb fokú. A produktiv korosztály első fele, a munkaerő teljében levő korcsoport, az első időszakban aránylag csökkent, míg a második időszakban arányszáma nem változott. Annál bizonytalanabbnak mutatkozik a gyermekkor arányszáma : a 80-as években erősen emelkedett, a 90-es években újra csökkent, de még mindig magasabb, mint 1880-ban volt. Biztató jelenség a fentebbi kimutatásban az idősebb korosztályok térfoglalása, a mely, mint az abszolút számokból látjuk, nemcsak relative nagy, tehát nem csupán a kivándorlás hatásának tulajdonítható, hanem határozottan a halandósági viszonyok kedvezőbbé válásának s az átlagos életkor növekedésének folyománya. Még kedvezőbb a kép, ha az 1857-ik évi arányszámokkal teszszük meg az összehasonlítást. 40—59 éves korban volt 1857-ben a népesség 15'9 0/ 0-a, 1900-ban 19'o, 60 éven felül 1857-ben 4*4, 1900-ban 7'6<>/ 0-a. A 60 évnél öregebb emberek száma 1857 óta majdnem két és félszer lett nagyobb, holott a népesség ez idő alatt csak 40°/ 0-kal szaporodott. A két fiatalabb korcsoport arányának csökkenése első sorban az idősebb korúak térfoglalásának egyenes következménye, a gyermekkor arányának apadása ezen kivül, különösen újabban, már határozottan a születési arányszám csökkenő irányzatának tulajdonítható. A gyermekkor aránya, mint már említettük, a 80-as évek folyamán feltűnő ugrást mutat fölfelé s a következő évtizedben ismét erősen esik. E jelenség okára, mely szinte magán hordozza valami természetellenes beavatkozás bélyegét, már az 1890. évi népszámlálási munka (természetesen csak az 1890-iki eredmények alapján) is rámutatott, nem lesz azonban érdektelen azt újra emlékezetbe idézni, minthogy az ok, a melyről szó van, még jó ideig fogja éreztetni hatását népességünk kormegoszlására és sok, a népmozgalomban is feltűnő jelenség kulcsát adja. Ez az ok pedig nem más, mint a 70-es évek első felében uralkodott kolera óriási pusztítása, mely különösen az akkor legzsengébb korban álló 1866— >) A csekély számú ismeretlen korúak itt nem szerepelnek.
