1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

62* cselédek kis számán kivül befolyással van a gazdasági férficselédek aránylag nagy száma, melyet e városok foglalkozási viszonyai magyaráznak meg. I - Azokat a különbségeket, a melyek a két nem egymáshoz való arányánál mutatkoznak, törvényhatóságonkint eléggé meg lehet magyarázni a vándorlásokkal és a foglalkozási viszonyokkal, a melyek, mint láttuk, hol nőtöbbletet, hol pedig férfitöbbletet idéznek elő. Nehezebb azonban okát adni annak, hogy az ország összes népességében miért több a nő, mint a férfi, holott tudjuk, hogy általában s rendszeresen több fiú születik, mint leány. Igaz, hogy a férfiak halandósága nagyobb, mint a nőké, de ez egymaga a fiútöbbletet nem rontja le, a mire nézve már két évtized népmozgalmi statisztikáját hivhatjuk tanuságul : 1881—1890-ig élveszületett meghalt Férfi 3,729.714 2,750.586 Nő 3,544.751 2,613.416 Szaporodás , 979.128 931.335 1891—1900-ig élveszületett 3,803.347 3,607.019 meghalt 2,773.264 2,680.960 Szaporodás 1,030.083 926.059 A természetes szaporodás e szerint határozottan a finemnek kedvez, látjuk, hogy mind a két évtizedben, különösen az utolsóban, jóval nagyobb mértékben szaporodott a férfiak, mint a nők száma. Ha tehát a szaporodási viszonyok régebben is így alakultak volna s a vándorlások nem módosítanák a két nem arányát, ma a férfiak számának erősen meg kellene haladnia a nők számát. A népmozgalom másik tényezője azonban, a kivándorlás, a nemek arányát ellenkező irányban módosítja. Hogy a két nem egyenkint mennyit vesztett a kivándorlás következtében, a következő összeállítás mutatja be : 1881—1890-ig Férfi Nő természetes szaporodás 979.128 931.335 tényleges » 850.872 856.424 Kivándorlási többlet 128.256 74.911 1891—1900-ig természetes szaporodás 1,030.083 926.059 tényleges » 913.977 876.791 Kivándorlási többlet 116.106 49.268 A férfiak kivándorlási vesztesége az első évtizedben 53.345-tel, az utóbbi évtizedben pedig 66.838-czal haladta meg a nőkét. E kivándorlási többlet a 80-as években a férfiak természetes szaporodási többletét teljesen lerontotta, a 90-es években azonban, habár szám szerint nagyobb volt mint az előző decenniumban, nem ellensúlyozta a férfiak természeses szaporodásának többletét, úgy hogy az utolsó évtizedben a férfiak száma tényleg erősebben növekedett, mint a nőké. A 80-as években még a nők számbeli növekvése volt nagyobb, de viszonylag már ebben az évtizedben is a férfiak szaporodása volt erősebb, úgy hogy 1880 óta a nok többletének folytonos alábbszállását észlelhetjük. Ezer férfira esett ugyanis nő : A polgári Az összes népességben 1880-ban 1.031 1.018 1890-ben 1.028 1.015 1900-ban 1.024 1.009 E folyamatot, mely 1880 óta a nőtöbblet folytonos kisebbedésében nyilvánul, fentebbi adatainkkal megmagyarázhatjuk ; arra nézve azonban, hogy az 1880-ban észlelt nőtöbblet miképen alakult, csak feltevésekre vagyunk utalva. Minthogy 1880 előtt a kivándorlás népességünk alakulásában csak jelentéktelen szerepet játszott, a természetes népmozgalom alakulásában kell keresnünk a nőtöbblet okát. Fel kell tennünk azt, hogy a fiúszületési többlet 1880 előtt is megvolt, mert ez olyan vaskövetkezetességgel mutatkozik mindenütt és minden időben, hogy nincs okunk az ellenkezőt gondolni ; egyébként ezt 1880. év előtti hézagos adataink is igazolják. Nem marad tehát más hátra, mint feltenni azt, hogy 1880 előtt a férfiak halálozása olyan nagy mértékben haladta meg a nők halálozását, hogy a születések folytán előállott férfitöbblet nőtöbbletre változott. Hogy e feltevésünknek nagyon megvan a valószinűsége, azt már a halálozásoknak fent kimutatott számai is igazolni látszanak, mert a férfiak halálozása 1880 óta is szemlátomást javul a nőkéhez képest. A 80-as évek átlagában 1000 nőhalottra még 1052 férfihalott jutott, a 90-es években már csak 1033 ; évötödök szerint pedig így alakulnak ez arányszámok : 1000 női halottra esett férfi halott 1881—85 1.065 1886—90 1.041 1891—95 1.033 1896 —900 1.034 E számok jelentőségét növeli még az, hogy időközben a férfiak aránya emelkedett a népességben s hogy a 80-as évek folyamán volt a férfiak halálozási arányszámának a csökkenése a legnagyobb mérvű, a mi nagyon valószínűvé teszi azt a feltevésünket, hogy a férfiak halandósági viszonyai azelőtt még rosszabbak lehettek. Ha országrészenkint és törvényhatóságonkint vizsgáljuk a két nem arányának alakulását 1880 óta, — csak a polgári népességre szorítkozva, mert a katonaság adatai 1880-ból törvényhatóságonkint nem állnak rendelkezésre, — azt találjuk, hogy a társországok és a Tisza jobb partja kivételével valamennyi országrészben fokozatosan csökken a nőtöbblet. Horvát-Sziavonországokban fokozatosan emelkedik (1005—1006—1011), a Tisza jobb partján pedig 1880-tól 1890-ig igen erősen felszökött (1072-ről 1104-re), 1890 óta azonban ott is megcsökkent (1097-re). A többi országrész közül a Duna jobbés balparti törvényhatóságok mutatják a nőtöbblet legerősebb megcsappanását, 1031-ről 1010-re, illető-