1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - C) Általános népleirás

53* A vármegyéknél is megtéve az összehasonlítást a maximumot és minimumot képviselő vármegyék között, a maximumoknál Veszprém vármegyét, a minimumoknál pedig Máramaros és Zágráb vármegyét úgy az elvándorlásnál, mint az odavándorlásnál megtaláljuk, a miből következik, hogy a belföldi népcsere Veszprém vármegyében a legélénkebb s a legkevésbbé bír hatással a népesedés alakulására Máramaros és Zágráb vármegyékben. A vándorlási mozgalom két irányának, az elvándorlásnak és az odavándorlásnak különböző erejére való tekintettel érdekes még törvényhatóságonkint annak a vizsgálata, hogy az elvándorlók száma hogyan viszonylik az oda vándorlókéhoz. Az arányszámok erre vonatkozólag szintén a 10. b) sz. táblán találhatók. Ha az elvándorlást 100-nak vesszük, az odavándorlás mindenütt, a hol odavándorlási többlet van, 100-on felüli arányszámot ad, a hol pedig az elvándorlás nagyobb, mint az odavándorlás, 100-on aluli arányszámot. Az arányszámok szélsőségei mutatják, hogy hol van a legnagyobb különbség az oda vándorlók és az elvándorlók száma között akár az egyik, akár a másik irányban. A városok közt különösen kitűnik Budapest és Zágráb 611, illetőleg 577-es arányszámával ; e városokba tehát az odavándorlók tömege körülbelül hatszorta nagyobb, mint az elvándorlóké. A többi város arányszáma már hasonlíthatatlanul kisebb, annak jeléül, hogy azokban már az elvándorlás is elég jelentékeny szerepet játszik ; megemlíthetők mégis Pozsony, Pécs, Sopron, Kassa, Debreczen, Temesvár, Pancsova és Kolozsvár, a mely városokban az arányszám 302—341 között mozog. Legkisebb az arányszám Hódmező-Vásárhelyen (57) és Kecskeméten (97), a hol még a 100-at sem éri el s csak kevéssel haladja meg a 100-at Selmeczbányán, Székesfehérvárott, Baján és Szegeden (113—135). A vármegyék között is akad 7 vármegye, a hol az odavándorlók száma az elvándorlókét kétszer, sőt háromszor is felülmúlja, ezek : Szerém 345 Pozsega 332 Hunyad 280 Brassó 270 Belovár-Körös 270 Verőcze 249 Szeben 205 arányszámmal. Sokkal több azonban természetesen az olyan vármegye, a hol viszont az elvándorlók száma többszörösen meghaladja az oda vándorlókét ; ezek a legkisebb arányszámokkal szereplő vármegyék, melyek közül felsoroljuk a következőket Lika-Korbava., Árva Modrus-Fiume. Bács-Bodrog.... 11 Yarasd 30 19 Sopron 32 24 Csík 33 25 Udvarhely 35 Bács-Bodrog tehát itt is egy sorban áll a szegény határszéli vármegyékkel, a melyekhez még a sűrű népességű Varasd és Sopron is csatlakoznak. Általánosságban ismertetvén így a belső vándormozgalom alakulását, rá kellene térnünk a részletekre, vagyis arra, hogy az egyes törvényhatóságok mely más törvényhatóságokkal cserélik ki népességüket, illetőleg, hogy a vándormozgalom melyik törvényhatóságból melyikbe irányúi. Bármennyire érdekes lenne is ezt törvényhatóságonkint tárgyalni, a mire igen jó szolgálatot tesz a 10. a) sz. táblázat (1. a 24. és köv. lapokon), terünk nem engedi, hogy e táblázat adatait teljes részletességgel ismertessük, csupán rá akarunk mutatni a vándorlásnak az adatokból kivehető határozott irányaira és egyes felötlőbb jelenségeire. Mindenekelőtt megállapítható az, hogy a törvényhatósági jogú városok mérlege a vármegyékkel szemben a legtöbb esetben aktiv, vagyis az egyes városokban majdnem minden vármegyéből több egyén találtatott, mint a vármegyékben az illető városból. Kivétel rendesen Pest vármegye, a melynek törvényhatósági jogú városaink is adóznak, minthogy a Budapest környéki iparos községek a törvényhatósági jogú városoktól is elvonják a munkaerőt. Csupán Baja, Újvidék, Nagy-Várad, Debreczen, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Fiume, Zimony, Eszék és Zágráb városok mérlege aktiv Pest vármegyével szemben. Baja a vármegyéhez való közelsége révén éri el az aktivitást, Nagy-Váradon és Debreczenben pedig a népszámlálás idején sok pestmegyei születésű katona állomásozott, ez billentette a mérleget az illető városok javára. Általában véve a katonaság a városokban meglehetősen befolyásolja a vándormozgalom alakulását s különösen nagy helyőrséggel bíró városokban, mint Komáromban, Kassán, Temesvárott stb. az odavándorlási többlet tekintélyes hányadát alkotja. A mi a törvényhatósági jogú városok egymásközti népcseréjét illeti, az szintén érdekkel bír abból a szempontból, hogy mely városok gyakorolnak vonzóerőt a többiekre. Láthatjuk, hogy Budapestnek, az ország fővárosának mérlege Fiume kivételével valamennyi törvényhatósági jogú várossal szemben erősen aktiv ; úgy, hogy nem lehet tagadni azt a sokszor hangoztatott vádat, hogy Budapest részben a vidéki városok rovására fejlődik. De ez természetes folyamat, mely nemcsak nálunk van meg, hanem más országokban is mutatkozik ; a nagyvárosok mindenütt felszívják a kisebb városok * lakosságát, például Berlinnek és a vele összeépült Charlottenburgnak 1900-ban 55.167 lélekkel volt aktiv a mérlege csak a 100.000-nél nagyobb lakosságú német városokkal szemben. Igaz, hogy Budapest nyeresége, 34.075 lélek, jóval nagyobb arányt képvisel, mint Berliné, de minthogy vidéki törvényhatósági jogú városaink népességük egy részének Budapestre való húzódása daczára is szépen fejlődtek az utolsó évtizedben, komoly aggodalomra nincsen ok. Legnagyobb tömeggel járult a főváros népességének szaporításához Székesfehérvár, mely városaink közül legközelebb is fekszik Budapesthez,