1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

Az épületstatisztika nemcsak nem lett teljes, hanem adatai is hiányosak maradtak, mert az évnek csak egy részében lakott, s télen nehezen hozzáférhető épületek (présházak, havasi majorok) részben kimaradtak az összeírásból, részben csak hozzávetőleges leírással szerepelnek : ennek daczára az épületeknek oly nagy és annyira heterogén tömege került a felvételbe, hogy a nyert adatok összehasonlításra és következtetésekre csak erős kritikával alkalmasak. A számlálólapnak az iparstatisztikára vonatkozó kérdéseinél a felvételnek minden előzetes megnyugtatás és garanczia daczára az adóztatástól való félelemmel kellett folyton küzdenie. Ebből a szempontból főleg az ipari alkalmazottak keresményére s a kisiparosok által felhasznált anyagok és előállított iparczikkek mennyiségére vonatkozó kérdések voltak leginkább veszélyeztetve. A kisipar termelési viszonyaira vonatkozó adatok hiányosságát még az is növelte, hogy a kisiparosok alacsonyabb intelligencziájú része — és ez a nagyobb rész — nem vezet rendszeres föl jegyzéseket sem bevásárlásairól, sem termeléséről, úgy hogy bevallásai még akkor is felületesek maradtak volna, ha az adóemeléstől való félelem befolyása nem is hatott volna közre. A munkabérre (s ezzel együtt a munkaidőre) vonatkozó adatok hiányosságuk mellett is elég tanulságosaknak látszottak arra, hogy feldolgoztassanak és közrebocsáttassanak, noha eredményei csak erős kritikával használhatók fel ; a kisipar felszerelésére és termelési viszonyaira vonatkozó adatok azonban — mint a statisztikai hivatalnál végzett próbafeldolgozás során kiderült — annyira értéktelenek és ellentmondók voltak, hogy feldolgozásukról teljesen le kellett mondani, valamint arra sem lehetett gondolni, hogy a rengeteg munkát 'génylő kijavításuk iránt kísérlet tétessék. - N — "Hiányos maradt a munkanélküliek statisztikája is, főleg abból a szempontból, hogy a munkanélküliség okáról nem lehetett megbízható anyagot szerezni ; a mellékfoglalkozások túlságos részletező felvétele szintén nem vezetett kellő eredményre^/ Felületes és — ugyancsak az adóemeléstől való félelem miatt, mint különösen Hódmező-Vásárhely városa jegyzi meg jelentésében — hiányos maradt sok helyütt a földbirtokra vonatkozó adatok bejegyzése is. Ahhoz az eredeti czélhoz azonban, hogy a földbirtokososztály társadalmi tagozódása ez adatok révén kiderüljön, az anyag így is megfelelő volt ; kielégítetlenül csupán azok az utóbb támasztott igények maradtak, melyek ez adatok pontosságában bizva, azokat az eredeti terven messze túlmenő czélokra akarták kihasználni. A számlálás egyéb részlete — itt-ott a korábban említett megfelelő pótlás után — teljesen kielégítő volt, s megbízható anyagát képezte a gazdag kombinácziókban végzett feldolgozásnak. Még a feldolgozás során felhasználtatott a népszámlálási anyag két fontos gyakorlati czélra is : a gyári és ipari törzskönyvek létesítésére, továbbá az óvó- és tankötelesek összeírására. Az 1890. évi népszámlálás alapján, mint föntebb említettük, külön kiadványban bocsáttatott közre a kereskedők és iparosok czímtára ; ezúttal ily kiadvány készítése helyett — mely aktualitását hamar elveszti és elavul — a kereskedelemügyi minister úr a kereskedelmi és iparkamaráknál állandó ipari törzskönyv létesítését és folytonos nyilvántartását rendelte el. A törzskönyv alapját a m. kir. központi statisztikai hivatal szolgáltatta, a kereskedők és iparosok számlálólapjaiból a megfelelő adatoknak ipari törzskönyvi lapokra való kimásolása útján ; ezen, az 1900. év deczember 31-ére vonatkozó anyagnak nyilvántartása és helyesbítése a kamaráknál az elsőfokú iparhatóságoknak iparüzletek keletkezése és megszűnése alkalmából tett jelentései nyomán történik. Hasonló törzskönyv készült — azonban csak a gyáriparra vonatkozólag — a kereskedelemügyi ministerium s az egyes iparfelügyelői kerületek részére. S hogy e törzskönyvek nyilvántartása és beosztása egyöntetűen történjék, a kereskedelemügyi minister úr a m. kir. központi statisztikai hivatal által az 1900. évi népszámlálás alkalmából összeállított rendszeres foglalkozási névjegyzék kötelező használatát rendelte el ; ha olyan új foglalkozás merül föl, a mely a névjegyzékben esetleg nem szerepel, annak a jegyzékbe való besorozása iránt a m. kir. központi statisztikai hivatal meghallgatása után a kereskedelemügyi minister úr dönt. Az óvó- és tankötelesek összeírása — az óvóés iskolakötelezettség teljesítésének ellenőrzése végett — évről-évre ismétlődő művelet volt, melyet községeink saját hatáskörükben hajtottak végre, s melynek eredményességéhez tulaj donképen ugyanoly preczizió kívántatnék, akár egy népszámláláshoz. Különösen nagyobb terjedelmű és szétszórtabb fekvésű községekben azonban az óvó- és tankötelesek összeírása sok helyütt érdemleges nehézségekkel küzdött és teljessége nem volt biztosítva. Az összeírás teljessége érdekében a m. kir. központi statisztikai hivatal az óvó- és tanköteles korban lévő gyermekek számlálólapjait a feldolgozás befejeztével kiválasztotta, s eredetiben rendelkezésére bocsátotta az érdekelt községeknek. (A számlálólapok eredetiben való kiszolgáltatása itt nem okozhatott aggodalmat, mert az óvó- és tanköteles korban levő gyermekek számlálólapjain semmi oly egyéni és üzleti természetű adat sincs, melynek közlése bárminő érdeket sérthetne.) Végezetül nem lesz érdektelen néhány adatot idézni arról, hogy a számlálóbiztosoknak mily nagy tömege — szinte hadserege — volt mozgósítva a népszámlálás helyi végrehajtására, s ez a helyi végrehajtás községeinknek és törvényhatóságainknak mekkora költségeket okozott % A magyar korona országaiban az 1900. évi népszámlálásnál 32.187 számlálóbiztos volt alkalmazva ; a polgári népességből egy számlálóbiztosra átlagosan 594 fő jutott. HorvátSzlavonországokban csupán 557 főnyi volt egy-egy számlálókerület átlágos népessége, a magyar anyaországban kereken 600. Az eltérés magyarázata az,