1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

22* ket, a házi cselédek pedig január 1-én távoznak helyükről. Mindkettő néhány — legfeljebb i—5 — napot szüleinél tölt, de már ez idő alatt, esetleg mindjárt az első napon megkötik a szerződést új munkaadójukkal. Ily körülmények közt az a gazda, a kitől a cseléd már eltávozott, azt hozzátartozónak nem tartotta, s ezért a számlálóbiztosnak be sem jelentette ; a szülők is vonakodtak a bevallástól, mert bár gyermekük náluk tartózkodott, de már el volt szegődve ; az új gazda pedig, ha a számlálóbiztos megjelenéséig cselédje még nem kezdte meg szolgálatát, szintén nem jelentette be azt. Mindenesetre túlzott a városnak az a következtetése, hogy a mezőgazdasági és házi cselédeknek 8—10.000-re becsülhető számából ilyképen 1000— 1.500 kimaradhatott ; annyival is inkább túlzott, mert Hódmező-Vásárhelyen a mezőgazdasági cselédek száma csak 2.718, a házi cselédeké 1.560 volt, -s az említett 8—10.000-nyi létszám csak az 5.414 főnyi mezőgazdasági munkáselem hozzászámításával jő ki, pedig ez utóbbiak az összeírás idején nem változtatják helyüket, s így a cselédekkel egy kategóriába e tekintetben nem foglalhatók. A statisztikai hivatal által kiadott pótutasítás megfelelően intézkedett az évfordulón költözködő cselédek összeírása iránt, az ellenőrző számlálólappal gondoskodott arról, hogy se az összeírás elmulasztása, se a kétszeres számbavétel esete elő ne forduljon ; nagyobb hiányok e tekintetben tehát csak akkor történhettek, ha — a mint a város jelentése is mondja — úgy a cselédtartó gazdák, mint a szülők a számlálóbiztos kérdése daczára elhallgatták, illetve i letagadták az összeíráskor éppen helyet változtató cselédet. Ennek a hibának kiküszöbölésére a város azt ajánlja, hogy a népszámlálás a hasonló viszonyok közt lévő városokban és falvakban ne január 1—10., hanem 15—25. napjai közt foganatosíttassék, a mikor a mezőgazdasági és házi cselédek új szolgálatukban helyreállottak, és eltitkolásuk nem oly könnyű. A város a távollevők felvételére is számlálólapokat ajánl, — megkülönböztetésül eltérő színnel, — azzal az indokolással, hogy így elkerülhető az a gyakori tévedés, melyet nem vidéken, hanem ugyanazon városban távollévőknek az összeírásból való kihagyása okoz. A végrehajtás során felmerült ezen tapasztalatoknál általánosabbak azok a tanulságok, a melyeket a központi statisztikai hivatal szerzett magából a népszámlálásból, annak bírálata és feldolgozása során. Jóllehet a törvényhatóságok székhelyén tartott beoktató értekezletek, a számlálás közvetlen végrehajtóival való személyes érintkezések, s a kiadott utasításoknak kimerítő volta azt engedték remélni, hogy a népszámlálás anyaga alig fog felülvizsgálatra s pótlásra szorulni, mégis az anyag revíziója és helyesbítése a központnak igen nagy munkát és hónapokig tartó hosszadalmas levelezgetéseket okozott. Jelentékeny volt ugyan a javulás a tulajdonképeni népszámlálási kérdőpontok tekintetében, s e részben az eredmény nem is maradt a várakozáson alul ; de a számlálólapnak egyéb — s éppen bonyolultabb — kérdésekkel való túlterheltsége miatt az anyag mégis hiányossá vált és pótlásokra szorult. Egyes esetekben némely számlálókerületnek egész anyagát vissza kellett küldeni újabb helyi felülvizsgálat és átdolgozás végett ; a többi kerületből a hiányos lapok vagy eredetiben küldettek vissza, vagy — ha az eredeti lapra a központban folyamatban lévő feldolgozásnál szükség volt — zöld szinű másolati lapokon. E részleges pótlások hosszú ideig elhúzódtak ; az anyagnak első felülvizsgálata azonban gyorsabban folyt, s már 1901 junius havában meg lehetett kezdeni a számlálóbiztosok illetményeiből visszatartott 1/

4 résznek folyósíttatását. Az anyag bírálata nemcsak a számlálólapok kitöltésének helyességére terjedt ki, hanem mihelyt a feldolgozás annyira haladt, hogy a főbb demográfiái adatok községenkint rendelkezésre állottak, megtörtént ezen adatoknak az 1890 évi eredményekkel való összehasonlítása, s a hol nagyobb, a természetes fejlődési folyamattal meg nem okolható eltérés mutatkozott, ott a statisztikai hivatal a járási főszolgabirák, s a községi és körjegyzők útján kért felvilágosításokkal igyekezett ez eltérések eredetét kinyomozni. Ez az eljárás minden tekintetben hasznosnak bizonyult. Egyfelől több olyan tévedésre vezetett rá, a melyek az 1900. évi népszámlálás végrehajtása során itt-ott tényleg előfordultak, s a melyeket így idejekorán ki lehetett javítani ; másfelől a változásoknak, nevezetesen a község összes lélekszámában, s felekezeti és nemzetiségi viszonyaiban mutatkozó eltolódásoknak sok helyütt igen tanulságos, úgy az ethnikai, mint a gazdasági és kulturális fejlődési viszonyokra jellemző magyarázatát adta. Ezek az utólagos nyomozások egyúttal azért is megnyugtató eredményűek voltak, mert megmutatták, hogy a nemzetiségi (anyanyelvi) viszonyok felvétele csakugyan a legtöbb helyen azzal a szigorú tárgyilagossággal történt, a mit a statisztikai hivatal kiadott utasításaiban s a beoktató értekezleteken nem győzött eléggé hangsúlyozni. A hol e tekintetben meg nem okolható eltérések mutatkoztak, ott legnagyobbrészt az 1890. évi felvétel mutatkozott hibás felfogásúnak, többnyire olyan irányban, hogy egyes vidékeken a magyar nyelv ismeretét a magyarság kritériumának vették, s túlzott optimizmussal mutatták ki magyarnak a más ajkú lakosság magyarul beszélő részét is. A népszámlálási anyag bírálata és feldolgozása egyébként főtanulságul azt eredményezte, hogy az épületstatisztikának oly aprólékossággal való fölvétele, a hogy az ezúttal történt, nem vezethet sikerre, s hogy a népszámlálásnak iparstatisztikával való összekapcsolása — a mi különben már előre is aggodalmasnak látszott — viszonyaink közt szintén meddő fáradság.