1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása
182* átment a köztudatba, már az ország népességének legszélesebb rétegei át vannak hatva e gondolattól, melynek megvalósítására maga az állam siet elsősorban az ő anyagi és erkölcsi támogatásával, annyira, hogy lehet mondani, hogy az iparfejlesztés határozottan állami feladattá vált. Az állam iparfejlesztő tevékenysége nem újabb keletű, már 1881-ben kifejezésre jut az ez évi XLIV. t.-czikk megalkotásában, mely a hazai iparnak nyújtandó kedvezményekről rendelkezik. Majd 1890-ben és 1899-ben újabb törvények hozatnak az iparnak adandó kedvezményekről. S hogy e három, de kivált az első két törvény nyomában nem fejlődik kellően iparunk, ez jórészt annak tulajdonítható, hogy a kedvezmények engedélyezése nem köttetett új gyár vagy új üzem fogalmához, hanem megadatott az illető törvényekben felsorolt összes iparágaknak, ha az egyes üzemek az előirt feltételeknek megfeleltek. A hiányokat pótolni, az iparfejlesztést minél szélesebb alapokra fektetni s nemcsak egyes iparágak fejlődését általában, hanem — s ez igen lényeges — egyes vállalatok létesítését is előmozdítani kívánja az iparfejlesztésről hozott legújabb és pedig 1907. évi III. t.-czikk. E törvény a régi törvényekből megtartja az igénybe vehető kedvezmények egyik részét és pedig az adó- és illetékmentességet, kimondván, hogy a magyar korona országaiban újonan keletkező, a technika fejlődése szerint berendezett gyári vállalatok, ha oly czikkeket állítanak elő, melyek a magyar korona országaiban gyárilag eddig vagy egyáltalában nem, vagy nem oly mértékben állíttatnak elő, hogy a fogyasztás jelentékenyebb részét fedeznék, vagy általában oly iparczikkeket állítanak elő, a melyek gyártásának fokozását általános közgazdasági érdekek teszik kívánatossá, adó- és illetékmentességben részesülnek. Kibővíti e kedvezményeket az új törvény oly irányban még, hogy ezek kiterjesztetnek az út- és vasutügyre is, felmentvén a vállalatokat az 1890. évi I. t.-czikkben megállapított ama kötelezettség alól, hogy a vasút- és hajóállomásokat a legközelebbi közúttal vagy községgel összekötő utak, valamint a községi közlekedő utak építési, kezelési és fentartási költségeihez hozzájáruljanak. Sokkal lényegesebb az iparfejlesztés előmozdítása szempontjából a törvénynek az a része, mely a közvetlen segélynyújtást mondja ki s a mely intézkedés évente körülbelül 10 éven keresztül legalább is 15—20 millió koronával fogja terhelni az állami költségvetést. Mindenesetre az állam ez úton óriási áldozatokat hoz, de megvan a remény arra, hogy ily messzemenő kedvezményekkel nemcsak a hazai tőkéknek a hazai iparban való lekötését, a hazai nyersanyagoknak itthon való feldolgozását és a hazai munkaerők állandó foglalkoztatását biztosíthatja, a mi nagymérvű kivándorlásunknak ha nem is teljes megszüntetését, de legalább is nagyarányú mérséklését idézheti elő, hanem sikerül, minthogy a hazai tőke korántsem elegendő nagyipar megteremtésére, külföldi tőkét és külföldi szaktudást is segítségül hívnunk s így ily módon megteremteni az erős magyar gyáripart. De az előadottakon kivül még azzal is hathatósan támogatja az új törvény az iparfejlesztést, hogy törvényesíti a közszállításokat, ama legelemibb követelménynek szerezvén érvényt, hogy a közhatósági szükségletek a hazai termelés révén fedeztessenek. Érdekesség kedvéért még azt is megemlítjük, hogy az említett törvény nem marad rideg gazdasági téren, hanem az iparfejlesztést összekapcsolja szocziálpolitikával, előmozdítván a munkásházak építését. Nyilvánvaló tehát, hogy ily módon hazai iparunk czéltudatos és erélyes fejlesztését lehet várni a jövőben s már a legközelebbi népszámlálás alkalmával nagyiparunknak nagyarányú fejlődéséről adhatunk számot. Visszatérve az 1900. évi adatokhoz, közlünk egy táblázatot, mely vállalatnagyság-kategóriák szerint mutatja be nagyipari vállalatainknak s a bennök alkalmazott segédszemélyzetnek fejlődését a lefolyt évtized alatt. Közjogi alkatrész A növekedés %-ban volt 1890-1900-ig 21-50 151-100 llOl—200j20l—500| 5? B° b£ 4 1 segéddel dolgozó vállalatoknál 21-50 I 51—100 |l01—200|201—300j301—500Í501—1000I 1 0 t 0 B° b£ é l segéddel dolgozó vállalatokban alkalmazott segédszemélyzetnél Magyarország Horvát-Szlavonországok Magyarbirodalom 43-s 69-5 66-7 78-» 135-7 47'a 74-a 68-7 60-» 92-1 102-B 80-0 40-8 116-7 50-0 200 "o 73-s 83-s 123-7 74-9 7-t 268-a 46-5 69-5 71» 75-0 137» 49-a 75-8 74-5 62-5 78-a 108-7 205'» 205'» Figyelemreméltó törvényszerűséget az anyaországra vonatkozó adatoknál találunk. Mint az összes vállalatokra vonatkozó adatoknál, úgy itt is azt látjuk, hogy a nagyobb vállalatok, illetve ezeknek segédszemélyzete növekedett meg a legutóbbi tiz év alatt legnagyobb arányban. Kifejezésre jut ez eredményekben a mind nagyobb erővel érvényesülő gazdasági, illetve mondjuk helyesebben, ipari konczentráczió. Kétségtelen is, hogy a mai kor inkább a nagy, mint a kis vállalatoknak kedvez. A tőke túlsúlya, sőt uralma a munkaerő felett, a munkamegosztás lehető legmesszebb menő alkalmazásával járó előnyök, a nagy kereslet könnyű kielégítése, egyöntetű árúkészítés, gyors szállítás, a termelési költségek lehető apasztása, a koczkázatból származó veszteségek enyhítése, a termelésnek a technika haladásával lépést tartó folytonos javítása mind oly tényezők, a melyek elsőrendű szereppel birnak a mai gazdasági életben s a melyek mind a nagy vállalatok kritériumai. Nagyon elhibázott dolog volna azonban ez alapon a kis vállalatoknak jogosultságát kétségbe vonni. Sőt ellenkezőleg,
