1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

Ez adatok szerint nyilvánvaló, hogy nincs meg az arányosság az egyes birtoknagyságkategóriák szerint. A nagyszámú parasztbirtokos-osztály mellett az erős, tömör középbirtokos-osztály hiányzik, mert a nagybirtok egészen háttérbe szorítja. Érdekes volna tudni nemzetpolitikai szempontból azt is, hogy újabban mily irányban halad a fejlődés, erről azonban korábbi összehasonlító adatok hiányában nincs tudomásunk. Bármily birtokkategóriát is vegyünk, az egyes országrészek közt jelentékeny eltéréseket látunk. A nagybirtokosok kivált három országrészben szerepelnek magasabb aránynyal és pedig a Duna-Tisza közén (0"24°/

0) és a Tisza két partján (0'13, illetve 0'ii°/o). A Duna-Tisza közén az arányszámot az szökteti fel oly magasra, hogy igen sok nagybirtokos él állandóan a fővárosban. Legkevesebb a nagybirtokos a Tisza-Maros szögén és a Királyhágóntúl, 0*5—0'5°/

0. A középbirtokosokat illetőleg a Tisza bal partja és a Királyhágóntúl képviselik a szélsőségeket 1'05, illetve 0'45°/

0-ra rugó arányszámukkal. A kisbirtokosok legnagyobb aránynyal a Duna két partján szerepelnek (98'28°/

0, illetve 98'47°/

0), legkisebbel pedig a Duna-Tisza közén (94*28°/

0). Az egyes törvényhatóságokat tekintve, azt látjuk, hogy a nagy- és középbirtokosok a városokban fordulnak elő nagy arányban. A törvényhatósági jogú városokban a nagy- és középbirtokosok több mint 10°/o-át, sőt Budapesten közel a felét (47"2°/

0) teszik a földmivelő népességnek s csak kevés akad, a hol arányuk az l°/o-ot sem éri el. Távolról sem jelzik ez adatok a városok földmívelésre szolgáló területének birtokmegoszlási viszonyait, hisz tudvalevő, hogy a városok körül a parczellás birtok, a kerti gazdaság az uralkodó. A törvényhatósági jogú városokban a nagy- és középbirtokosok magasabb aránya, mint vidéken, tisztán annak folyománya, hogy a birtokosok jórésze a birtokukhoz közel eső városokban él vagy pedig a téli időszakra, midőn a nagyobb mezei munkák szünetelnek, tartózkodásra a városokba vonul be s így a népszámlálás idején mint a városok népességéhez tartozó egyének vétetnek számba. A vármegyei törvényhatóságok közt egy sincs, a hol a nagy- és középbirtokosok aránya legalább a 3°/

0-ot elérné. Moson (2'6i°/

0), Szabolcs (2'3G°/

0), Jász-NagyKun-Szolnok (l'96°/o) és Pest vm. (1*94°/

0) vezetnek, míg legkevesebb a nagy- és középbirtok általában véve a Királyhágóntúli vármegyékben, bár az ország egyes részeiben is akadnak vármegyék, a melyekben különösen sok a kötött forgalmi birtok és erdőség, a hol igen alacsony a nagy- és középbirtokosok aránya. A földmíveléssel mellékesen foglalkozó népesség megoszlása a birtok terjedelme szerint egészen elütő az e termelési ágat főfoglalkozáskép folytató egyénekétől. A nagy- és középbirtokosok aránya igen alacsony, a kisbirtokosok is kisebb arányszámmal szerepelnek, mint a főfoglalkozásúak közt, rendkívül nagy számmal vannak azonban részes földmívesek, a mint mindez közjogi alkatrészek s országrészek szerint az alábbi táblázatból is kitűnik : Közjogi alkatrész, országrész Nagybirtokos Középbirtokos "o a •S v o o isi K CO o A4 o iS a* Részes földmíves Duna bal partja 0'oa o-« 0-14 96*70 2-70 Duna jobb partja 0-03 0-27 O'xo 89-54 10-0« Duna-Tisza köze O'io 0-89 0-28 87-85 11-38 Tisza bal partja 0-04 0*51 0-19 67-6« 31-so Tisza-Maros szöge 0-oa 0'so 0l4 81-04 18-50 Királyhágóntúl Ó-ős o-« O-ii 72-86 26-59 Magyarország Horvát-Szlavonországok ... Magyarbirodalom 0-M 0*02 0-04 0*47 0*25 0-46 0'ie 0-05 0-15 82-61 88-23 82-98 16-72 11-45 16*87 Természetesen a földmíveléssel mellékesen foglalkozók viszonyai erősen befolyásolják azoknak a .

vi' szonyszámoknak alakulását, a melyeket akkor nyerünk, ha a földmíveléssel foglalkozó össznépességet a foglalkozás jellegére való tekintet nélkül összefoglaljuk. Ez adatokból, a melyek a 62. számig táblázat- ; ban vannak feltüntetve, látható, hogy a mellékfog-— lalkozások figyelembevételével, a részes földiftívesekafc » «• kivéve, a hol nagyarányú az emelkedés, minden jegyes csoportban a viszonyszámok csökkenése áll bs^ j G Ezek után közelebbről fogjuk vizsgálni azokat II az adatokat, a melyek a mezőgazdasági termelésnek két specziális rendszerére, a haszonbérleti és az úgynevezett feles, részes, szakmányi rendszerre vetnek némi fényt. Adataink csak azokról a bérlőkről adnak külön számot, a kik 100 kat. holdnál nagyobb bérlettel birnak, bár nem volnának érdektelenek azok az adatok sem, a melyek a kisebb birtoktesteknek bérlőiről nyújtanának tájékozást. Kétségtelen, hogy a haszonbérletnek, mint gazdasági rendszernek előnyeit, a nagyobb tőkét, nagyobb szakértelmet stb. a nagyobb bérletnél találhatni meg, annak azonban, ha a parasztosztály válik részben vagy egészben bérlővé, különösen ott, a hol sok a nagybirtok és kötött birtok, mint nálunk is, szintén megvan a maga jelentősége, a mely első sorban is populaczionisztikus, a mennyiben a népesség szaporodását mozdítja elő nagy mértékben. Ha a 100 kat. holdnál nagyobb területeket bérlő egyéneket közjogi alkatrészek szerint teszszük vizsgálat tárgyává, azt észleljük, hogy az anyaországban az 1000 kat. holdon felül bérlők aránya ötször, a 100—1000 kat. holdig bérlőké pedig tízszer akkora, mint a társországokban. (Számadatokat lásd a 210. oldalon levő táblázatban.) E tény csak az anyaországnak fejlettebb gazdasági viszonyaira vall. Minél fejlettebb ugyanis valahol a gazdasági kultura, minél jobban érvényesül a munkamegosztás, annál elterjedtebb a haszonbérleti rendszer. Az egyes országrészek közül a Duna-Tisza köze áll első helyen (0'45°/o), majd a Tisza két partja következik (0'38, illetve 0-36°/

0), míg legkevesebb bérlő a Királyhágóntúl (0'09°/o) és a Tisza-Maros szögében. Ez adatok akkor volnának igazán tanulságosak, ha a bérelt területtel egybevethetők volnának. E helyett beállítunk az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai felvétel alapján egy kis kimutatást, mely a gazdaságok Népszámlálás. 10*