1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

142* bir legnagyobb túlsúlylyal, hol a mezőgazdasági népesség az őstermelés többi ágaihoz viszonyítva 99'2°/

0-át teszi az összes őstermelésnek, míg legkisebb az arányszáma a Duna- és a Tisza bal partján (98'3°/o), a mely két országrészben viszont az erdészetre eső arányszámok a legmagasabbak, 1*2, illetve l'5°/

0. Erdészettel, az egyes országrészeket tekintve, legkevesebben foglalkoznak a Duna-Tisza közén, hol az őstermelési ág aránya mindössze 0-2°/

0. A kertészet legerősebben a Duna-Tisza közén van képviselve, a hol majdnem elér egy °/

0-ot (0*8°/

0), míg a Királyhágóntúl csak O'i°/

0. A szénégetés sehol sem bir különös jelentőséggel, de még legtöbben foglalkoznak ezzel a Tisza jobbpartján, a Tisza-Maros szögében és a Királyhágón túl. Halászattal számottevőbben a Duna-Tisza közén foglalkoznak, szám szerint 1.094-en, ami az őstermelő népesség 0'2°/

0-ának felel meg. Az őstermelés egyéb ágairól első sorban megemlítjük, hogy ezek távolról sem tüntetik fel a méhészettel, selyemtenyésztéssel és haltenyésztéssel foglalkozó egyének összes számát, minthogy ezek a termelési ágak rendszerint mellékfoglalkozás szerint űzetnek. Méhészettel a Magyarbirodalomban 213-an foglalkoztak, 80-nal többen, mint 1890-ben. A selyemtenyésztést önálló keresetforrásként üző egyének száma megfogyott s csak 38 volt 1900-ban, 75-tel kevesebb, mint 1890-ben. Ugyancsak kevesen űznek mesterséges haltenyésztést is, a legutolsó népszámlálás alkalmával mindössze 79 egyén találtatott, a ki ezt a kereseti ágat főfoglalkozásának mondotta be. Ügy gazdasági, mint társadalmi szempontokból az őstermelés egyes ágai közül különös jelentőséggel kettő bir és pedig a mezőgazdaság s kertészet és az erdészet, miért is ezeknek tüzetesebb ismertetését adjuk. A mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó népesség belső tagozatáról, nevezetesen az önállóan foglalkozókról és a segédszemélyzetről a segítő családtagok, tisztviselők, cselédek és munkások megkülönböztetésével a népszámlálási mű 2-ik kötetének 3. számú táblája nyújt messzemenő, bő felvilágosítást, melynek alapján egyes főbb adatokat közjogi alkatrészek szerint az alábbi összefoglalásban mutatunk be. Közjogi alkatrész Mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozó kereső népességből Közjogi alkatrész önálló (birtokos és bérlő) segítő családtag tisztviselő cseléd munkás Közjogi alkatrész 1890 1900 1890 1 1900 1890 1 1900 1890 1 1900 1890 1 1900 Magyarország Horvát-Szlavonországok Magyarbirodalom 1,613.742 289.265 1,903.007 1,537.092 318.106 1,855.198 1,095.748 1,479.433 523.569 652.978 1,619.317 2,132.411 9.227

j 9.920 523: 565 9.750; 10.485 526.272' 503.719 54.183 45.803 580.455 549.522 1,214.723 1,385.844 55.424 73.837 1,270.147Í 1,459.681 Mielőtt ez adatok ismertetésébe fognánk, hangsúlyoznunk kell, hogy éppen a mezőgazdasági népesség szabatos megjelölésében az egyes népszámlálások alkalmával nagy ingadozást tapasztaltunk, a mi az összehasonlítást is bizonytalanná teszi. Az alábbi fejtegetések tehát kétségbevonhatatlan hitelességre egyáltalán nem tarthatnak igényt. Ez adatok szerint az önállók, t. i. a birtokosok és bérlők együttes száma 47.809-czel megfogyott, megapadt ugyancsak a gazdasági cselédek száma is és pedig 39.933-mal, míg a legkevésbbé biztos léttel biró mezőgazdasági népelemé, a munkásoké 189.534-gyel megnövekedett. Kétségtelen, hogy az emelkedést nemcsak a belső szaporodás, hanem az önállókból és a gazdasági cselédekből való növekedés is okozta. Érdekesség kedvéért közöljük az arányszámokat is, melyek szerint 100 mezőgazdasági kereső egyén közül : Közjogi alkatrész Önálló Segítő családtag Tisztviselő Cseléd Munkás Közjogi alkatrész volt Közjogi alkatrész 1890jl900 1890 1900 1890 1900 18K)|l900 1890 190C Magyarország 36-s 31-3 24-6 30-1 0*2 0-2 11-8 10-2 27-2 28-s Horvát - Szlavonországok 31-s 29-1 56-7 59-s O-i 0-3 5-9 4's 6-0 6-8 Magyarbirodalom... 35-3 30-s 30-1 35-s 0-2 0-2 10-8 9-1 23-e 24-8 A részletekbe hatolva, nem tartjuk érdektelennek megemlíteni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó önálló egyének számának a csökkenése csakis az anyaországot érinti, Horvát-Szlavonországokban ellenben elég jelentékeny, csaknem 30 ezer főnyi szaporodás mutatkozik és pedig leginkább BelovárKörös és Zágráb vármegyékben. Ennélfogva természetesen a csökkenés a szorosan vett Magyarországon még nagyobb volt, mint az, melyet az egész Magyarbirodalomra nézve jeleztünk. Alig van törvényhatóság az anyaország területén, a hol a birtokosok száma az utolsó évtized alatt ne csökkent volna, de legerősebben megfogyott Esztergom, Heves, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Bihar, Krassó és Torontál vármegyékben. Akadnak viszont egyes vármegyék, a hol a birtokosok számában eléggé nagy emelkedés észlelhető, sőt feltűnő, hogy ezek között több olyan van, a melyekből tudvalevőleg jelentékeny kivándorlás folyik, mint Abauj-Torna, Sáros, Szepes, Csík, Szeben. Ezek a vármegyék azért is érdekkel birnak, mert valamennyiben a mezőgazdasági munkások száma kivétel nélkül jelentékenyen megcsökkent. Nem vall ez egyébre, mint arra a tényre, hogy a kivándorlás nem annyira a kisbirtokosok, mint inkább a munkásosztály körében terjedt el. A birtokosok számában mutatkozó nagy növekedésnek e vármegyékben pedig alig lehet más magyarázatát adni, mint azt, hogy a visszavándorolt munkások vagy a kivándoroltaknak itthon maradt családtagjai közül számosan a kint szerzett vagyon segítségével a mindinkább elporló középbirtok romjaiból birtokot vásároltak s ez úton a munkásosztályból a birtokososztályba küzdötték fel magukat. A mezőgazdaság az a termelési ág, a hol a családtagok munkaerejének legnagyobb szerepe van a termelésben. A legutolsó népszámlálás 2,202.112 ki-