1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

2* és szokatlan munkában való részvételre sokakat csábított, a tényleges végrehajtás nehézségei között egyre alább szállt. Másik nagy tévedése volt az 1869. évi népszámlálásnak, hogy a tulajdonképpeni statisztikai teendőknek, a feldolgozásnak és összesítésnek jó részét — a községi, járási áttekintések és a vármegyei összesítések szerkesztését — az ily munkában járatlan külső közegekre bízta, a statisztikai központ részére csupán az országos összeállítást tartva fenn. Szinte szükségszerű volt ugyan ez az akkori fejletlen statisztikai szervezet mellett s az akkori felfogás folytán, mely általában, egyéb adatgyűjtéseknél is kész tabellákat várt az adatszolgáltatóktól, nem pedig nyers anyagot : de káros eredménye hamar nyilvánult a helyi összeállítások közt hemzsegő hibák özönében, a melyeket azután a statisztikai központnak nagy fáradsággal lehetett csak kigyomlálnia. És nem kis késedelmet is okozott ez az eljárás, úgyannyira, hogy az 1870. évi márczius hó végére kitűzött időpont helyett az utolsó vármegyei összeállítás csak deczember hó 15-én érkezett be a központba. Az 1869. évi népszámlálás az akkor általában •i egyebütt is alkalmazott lajstromos íveket használta a felvételnél, de érdekes kísérlet gyanánt Budapesten egyéni számlálólapokat. Budapesten a felvétel lehetőleg az önszámlálást kívánta- s ezért a végrehajtás idejét is egyetlen napra korlátozta ; az ország többi részében 15 nap volt a felvételre szánva, bár a népszámlálást elrendelő törvény nem említ határidőt s csupán annyit mond, hogy a felvétel január 3-án megindítandó és teljes befejezéséig szakadatlanul folytatandó. A számlálás a tényleges népességet vette alapul, bár a jogi népesség megállapítására is nagy súlyt helyezett s ezért a távollévőkről is ugyanoly adatokat kivánt, mint a jelenlevő népességről. A jogi népesség megállapítása érdekében tervben volt a külföldi magyar honosok összeírása is ottani konzulátusaink útján, mivel a felvétel idejében a külföldi államok egyike sem tartott népszámlálást, a honnan ez adatokat meríthették volna : de ez a kísérlet nem sikerült. A számláló-bizottságok munkája csak a polgári népesség összeírására szorítkozott ; a tényleges szolgálatban álló katonákat, sőt a katonai épületben lakó polgári egyéneket a katonai hatóságok vették számba s ugyanők gondoskodtak az akkor még katonai igazgatás alatt álló határőrvidék népességének összeírásáról is. Az összeíró lajstromok (városokban bejelentési, vidéken felvételi ív néven) a demográfiái viszonyokat nagyrészt a ma szokásos részletezéssel tudakolták, megtoldva a férfiaknál a védkötelezettségi viszonyra vonatkozó kérdéssel. Nagy hiánya volt azonban a felvétel demográfiái részének az, hogy a Magyarországon annyira fontos anyanyelvi és nyelvismereti viszonyokat mellőzte, politikai óvatosságból kerülvén ezt a kérdést, mely esetleg nemzetiségi izgatásokra adhatott volna alkalmat. A népszámlálás első tervezetében még benne volt a nyelvi viszonyok számbavétele is s későbbi törlését statisztikánk annál érezhetőbb veszteségnek találta, mert utószor csak az 1850. évi népszámlálás vette számba a nemzetiségi viszonyokat, az is hibásan, sőt tendencziózusan. A demográfiái résznél jóval értéktelenebb maradt a népszámlálás foglalkozásstatisztikai része, nemcsak azért, mert már maga a felvétel kifejezetten csak a főfoglalkozás bejegyzését kívánta s a 14 éven aluliakat foglalkozás nélkülieknek vévén, az eltartott népességnek foglalkozási ágak szerinti részletezését teljesen mellőzte ; hanem azért is, mert a községi összeállítást végző helyi közegek a komplikáltabb foglalkozási csoportosítással még kevésbbé tudtak megbirkózni, mint az egyszerűbb demográfiái adatokkal, s a színtelen felvétel alapján még színtelenebb összefoglalás készült. A népszámlálást a házi gyüjtőlajstromok révén épületstatisztika is kisérte, a mely a köz- és magánépületeket lakosztályaik és rendeltetésük szerint részletezte ; továbbá a háziállatok összeírása, mely a szarvasmarhák és lovak számát bővebb részletezéssel tudakolta, — az előbbieket fajok szerint is — a juhok ét nemesített vagy közönséges voltuk szerint, az öszvéreket, szamarakat, sertéseket, kecskéket és a méhkasokat csupán darabszám szerint. Bár az egész népszámlálás tervezete, mint föntebb említettük volt, a közönség ingyenes közreműködésére számított, megengedte, hogy ott, a hol alkalmas ingyenes munkaerő nem akadt, a községi és vármegyei összesítéseknél — tehát tulajdonképpen az államot illető feldolgozási munkáknál — napidíjasok vétessenek igénybe az állam terhére ; a városok ezt a munkát is ingyen tartoztak volna végezni. Az államsegélyt azonban némely város is igénybe vette, s falusi községeknél sok helyütt nemcsak az összesítéshez, hanem a felvételhez is díjazott munkaerőket kellett alkalmazni. A községek megterheltetését tehát csupán az a kötelezettség képezte, hogy a számláló-ügynökök részére fuvarról és szállásról kellett gondoskodniok. A népszámlálási nyomtatványok előállításáról már ezúttal is az állam gondoskodott, s a felerészben tiszta magyar szöveggel, felerészben magyarul és valamely más hazai nyelven készített nyomtatványokat a törvényhatóságok útján osztotta szét. Gondoskodás történt arról is, hogy a lelkészek a szószékről világosítsák föl a népet a népszámlálás czélja felől, s a nép megnyugtatása végett az adóbehajtás a népszámlálás folyama alatt szüneteljen. Hogy a tanítókat az összeírásnál igénybe lehessen venni, az iskolai tanítás is 3 napon át szünetelt. Hogy ez igyekvő előkészítés daczára a népszámlálás eredményei több hézagot és hiányosságot mutatnak, az — mint föntebb már volt szó róla — főleg annak tulajdonítható, hogy a feldolgozás nagy része a járatlan helyi közegekre volt bizva. A mit a statisztikai központ a helyi hatóságoktól nyert hiányos anyagból érdemlegeset alkothatott, azt egy nagy fólió kötetben hozta nyilvánosságra, figyelemreméltó