1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)

I. Általános jelentés - A) Az 1900. évi népszámlálás előkészítése ós végrehajtása

bevezető részében kimerítően beszámolva a népszámlálás megtervezéséről és végrehajtásáról. Tervben volt a népszámlálási eredményeknek községenkint való nyilvánosságra hozatala is, ez azonban anyagi nehézségek miatt elmaradt. Az 1869. évi népszámlálást tizenegy év múlva, 1880-ban, követte egy újabb összeirás, közben azonban figyelemreméltó — s az új népszámlálás sorsát is előnyösen befolyásoló -— fejlődés következett be egyfelől a magyar hivatalos statisztika történetében, másfelől a népszámlálások technikai kérdéseinek tisztázásában is. Az 1869. évi népszámlálást Magyarországon a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnak statisztikai osztálya intézte, egy állandó személyzet s önálló hatáskör nélküli fiatal intézmény, mely a népszámlálás idején a kezdet nehézségeinek és kísérletezéseinek eredményes munkára alig alkalmas átmeneti esztendeit élte. E statisztikai osztályból 1871 tavaszán szerveztetett az önálló országos magyar királyi statisztikai hivatal, állandó szervezettel, megszabott munkakörrel és azzal a jogosítványnyal, hogy a tárgy szerint érdekelt ministerek útján megindított statisztikai adatgyűjtésekben az adatszolgáltató hatóságokkal közvetlenül érintkezzék. A statisztikai hivatal működésének szakszerű irányítója volt a statisztikai tanács. S hogy a statisztikai hivatalnak adatgyűjtési jogosítványa megfelelő hatálylyal is birjon, az első évek tapasztalatai nyomán megalkottatott az országos statisztika ügyének szervezéséről szóló 1874. évi XXV. t.-cz., a mely a kormányközegeket, egyházi, polgári és katonai hatóságokat, köz- és közérdekű czélokkal foglalkozó magánintézeteket, egyleteket és társulatokat felelősség terhe mellett kötelezte a Btatisztikai adatok szolgáltatására. A népszámlálások ügyének pedig világszerte nagy lendületet adott az 1872. évi szentpétervári nemzetközi statisztikai kongresszus ismert tárgyalása és megállapodása a népszámlálások technikájára és egyöntetűségének biztosítására vonatkozólag. Ezek az előzmények üdvösen előmozdították Magyarország következő népszámlálásának sikerét, mely az 1880. évi LII. t.-cz. alapján, az 1880. évi deczember hó 31-én volt állapot szerint, 1881. január 1. és 10. napjai közt hajtatott végre. E népszámlálásnak leglényegesebb haladása az 1869. évivel szemben az, hogy — bár nem elsőül, •de mindenesetre az elsők között — szakított a lajstromos felvételi móddal, s az egész ország népességét egyéni számlálólapokon írta össze (fehér szinű lapokat használva a férfiak, halványkék színűeket a női népesség részére). Az újítás Magyarországon annál merészebbnek látszott, mert féltek ehhez & módszerhez folyamodni olyan államok is, a melyek népessége egyenletesebb, s ezért átlagban magasabb "kulturális nivón állott ; az eredmény azonban igazolta az egyéni lapokhoz fűzött reményeket. Érdemleges tartalmi gyarapodása az 1880. évi népszámlálásnak, hogy kiterjedt a nemzetiségi viszonyoknak kutatására, kérdezvén a népesség anyanyelvét s a beszélt egyéb hazai nyelveket is. (A nemzetiségi viszonynak a nyelv nyomán való megállapítása, illetőleg e megállapításnak betűszerinti értelmezése eredményezte azt, hogy a beszélni nem tudó gyermekek sem a felvételnél, sem a feldolgozásban nem soroztattak be valamely nemzetiség közé, hanem mint beszélni nem tudók külön választattak.) Külön kérdés tudakolta, hogy a megszámlálandó beteg-e és mióta ; de már az esetleges testi és szellemi fogyatkozásokra vonatkozó kérdés csak a jegyzet-rovatba szorult, kárára ez adatok teljességének. Némi haladás van a foglalkozási statisztikánál is, a mennyiben a főfoglalkozáson s a foglalkozási viszonyon lcivül a számlálólap az esetleges mellékfoglalkozást is tudakolta. A számlálólapok összefoglalására s egyúttal ellenőrzésére is szolgáló házi gyüjtőiv tartalmazta a lakásstatisztika adatait ; ugyancsak a házigyüjtőíven történt a háziállatok bejegyzése is. Az állatszámlálás azonban ezúttal már csak részleges volt, s csupán a szarvasmarhák, juhok és kecskék számbavételére szorítkozott. Az 1880. évi népszámlálás, okulva a tapasztalatokon, a végrehajtást nem a közigazgatási hatóságok mellőzésével, ad hoc alakított önkéntes szervezetekre bizta, hanem magukra a helyi hatóságokra. A végrehajtás felügyelete ugyan a törvényhatóságokban ezúttal sem az administrácziót közvetlenül vezető, felelős első tisztviselőt (alispánt, városokban polgármestert) illette, hanem az akkor új intézményt képező közigazgatási bizottságokat ; a közvetlen végrehajtás azonban már a helyi hatóságok dolga volt, ingyenes vagy fizetett számláló-ügynökök útján, s a közigazgatási bizottságok az általános felügyeleten kivül főleg a számláló-csoportok megalakításába folytak be. A végrehajtás anyagi terhei is jóformán egészen a helyi hatóságokra hárultak át : az állam csupán a nyomtatványokat szolgáltatta, a számlálólapok és házi gyüjtőivek kitöltése körül felmerülő költségek a községek terhét képezték. Viszont azonban a népszámlálás anyagának feldolgozását már egészen az állam vállalta magára ; a községek ugyan utasítva voltak arra, hogy a számlálólapokból azok beterjesztése előtt maguknak népességi könyvet szerkeszszenek, de ennek a — közelebbi tájékoztatás hiján levő — utasításnak nem sok foganatja lett. A népszámlálás eredményeit a statisztikai hivatal két kötetben hozta nyilvánosságra. Az első országos összefoglalásban s törvényhatóságonkint való részletezéssel közli az egész számlálásnak (ideértve az állatösszeirást is) minden fontosabb adatát, jóval többet nyújtva s tudományos szempontból is értékesebbet, mint az 1869. évi kiadvány. Egyes fogyatékosságok azonban még itt is szembeötlők, neveze- ^ tesen a foglalkozási statisztika hézagossága, különösen abban a tekintetben, hogy az eltartottakat nem részletezte keresőjük foglalkozása szerint s