A MAGYAR KORONA ORSZÁGAINAK 1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁSA 6. Az ipar körébe tartozó tisztviselő- és egyéb segédszemélyzet munkaideje és munkabére (1905)

Előszó

IV szerint történni szokott — az érdekeltekhez intézendő tudakozódások segélyével utólag ki fogja egészíteni, mert ez részint a hiányok előrelátható nagy tömegénél fogva, részint az itt leginkább érdekelt néposztálynak, a munkásosztálynak gyakori helyváltoztatásánál fogva már előre kizártnak látszott. A statisztikai hivatal tehát már eleve tisztában volt azzal, hogy a munkaidőnek és munkabérnek népszámlálási számbavételénél úgynevezett részleges számlálással lesz kénytelen megelégedni, a melynél a rendelkezésünkre álló adatokból következtetünk a statisztikai megfigyelés tárgyát képező jelenségeknek azon eseteire, a melyekről statisztikai adatokat szerezni nem sikerűit. A rendelkezésre álló adatok tömegéhez képest minél kisebb a számba nem vehetett eseteknek ez az utóbbi köre, vagyis minél inkább közelíti meg a részleges számlálás a teljes számlálást, az adatgyűjtés természetesen annál tökéletesebbnek mondható. A munkaidőre és munkabérre vonatkozó adatoknak a népszámlálással kapcsolatban való gyűjtéséhez a m. kir. központi statisztikai hivatal azt a reményt fűzte, hogy az eseteknek mintegy 75—80°/

0-áról, vagyis legalább 3/

4-éről esetleg 4/

:,-éről fog megbízható adatokat nyerhetni. Őszintén meg kell vallanunk, hogy ez a reménység nem teljesült. Vannak ugyan egyes foglalkozások, vannak továbbá egyes törvényhatóságok, a melyekhez tartozó, illetőleg a melyekben összeirt alkalmazottaknak 4/

5-ödénél is nagyobb része szolgáltatott be elfogadható adatokat, országos átlagban azonban az alkalmazott segédszemélyzetnek jóval kisebb része felelt a munkaidőt és munkabért tudakoló kérdésekre. Még legkedvezőbbnek mondható az arány az ipar körében alkalmazott tisztviselőknél, a kiknek 18.01 l-re rúgó számából a munkaidőre vonatkozólag 10.817-en (60-1 o/o), s a munkabérre 12.133-an (67'4<>/

0) adtak elfogadható feleletet. A 15.922 ipari művezető, előmunkás és altiszt közül 8.360-nak (52

,5°/

0-nak) munkaidejéről és 9.20l-nek (57'8°/

0-nak) munkabéréről van adatunk. Hasonló az arány a segédeknél, munkásoknál és napszámosoknál, a kiknek 452.822-re rúgó együttes számából 250.566-nak (55'3

0/ o-nak) munkaidejéről és 255.162-nek (56'3°/o-nak) munkabéréről érkeztek adatok. Nyilvánvaló ebből, hogy úgy a befolyt adatok abszolút mennyiségét, valamint az alkalmazottak összes számához való °/

0-os arányát tekintve is — habár ez az arány a statisztikai hivatal várakozásán alúl maradt is — a rendelkezésünkre álló adatanyag elég tekintélyesnek mondható, különösen ha még azt is figyelembe veszszük, hogy az ipari segédszemélyzetből kerekszám 82.000-en 1900. évi deczember 31.-én hely, illetőleg alkalmazás nélkül voltak s ezektől a dolog természete szerint a munkaidőre és munkabérre vonatkozó kérdésekre feleletet alig lehetett méltányosan várni. Ha tehát ezeket az egyéneket az összehasonlításnál leszámítjuk, az adatgyűjtés sikerét feltüntető °/

0-ok még javúlni fognak, úgy hogy az összes ipari alkalmazottaknak (a munkaidő és munkabér tekintetében némileg kivételes szempont alá eső tanonczok és szolgák beszámítása nélkül) valamivel több, mint 2/

3 részéről van a munkaidőre és munkabérre vonatkozólag adatunk. Annyit mindenesetre konstatálni szabad, hogy habár az adatgyűjtés nem járt is a statisztikai hivatal előzetes várakozásának megfelelő sikerrel, azért még sem mondható teljesen hiábavaló kísérletnek. Konstatálni lehet továbbá azt is, hogy a mennyiben a számlálólap némely más, a számláló biztosokat nagy mértékben igénybe vevő,