A MAGYAR KORONA ORSZÁGAINAK 1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁSA 6. Az ipar körébe tartozó tisztviselő- és egyéb segédszemélyzet munkaideje és munkabére (1905)

Előszó

V siker reményével azonban már eleve alig kecsegtető és tényleg semmi haszonnal nem járt kérdőponttal — a milyenek voltak a kisipari vállalatok munkagépeire, a felhasznált nyersanyagokra és félgyártmányokra és az előállított félgyártmányokra és kész iparczikkekre vonatkozó kérdések — nem terheltetett volna túl, s így a számláló biztosok a munkabérre és a munkaidőre vonatkozó kérdésekre több gondot és időt fordíthattak volna, a népszámlálásnak ez a része is kétségkivűl jobban sikerűit volna. Végűi meg kell még említenem, hogy a számlálólapnak a munkaidőre és munkabérre vonatkozó kérdőpontjai közül csak az a), b), c) és e) kérdőpontok kerültek feldolgozásra, minthogy a d) kérdőpontra, a mely azt tudakolta, hogy a bányászat-ipar-forgalmi alkalmazottnak a népszámlálást megelőző 12 hónapon belül hány héten át volt keresete, nem érkeztek be oly egyöntetű adatok, hogy azokat megnyugvással föl lehetett volna használni. Megjegyzendő továbbá, hogy habár az idézett kérdőpontok általában az összes bányászati és iparforgalmi segédszemélyzethez intéztettek, a statisztikai anyagnak kihasználása úgy az adatok tapasztalt nagyobb megbízhatóságára és nagyobb teljességére, valamint a munkabér és munkaidő kérdésének az iparban való nagyobb szocziális jelentőségére való tekintettel csupán az iparra szorítkozott s az iparban is csak a tulajdonképeni iparra, a házi- és népipar s a vándoripar nélkül, a mely ipari foglalkozásoknál a munkaidő és munkabér kérdését a fenforgó különleges viszonyoknál fogva a számlálólapra felvett általános kérdőpontok segélyével alig lehetne helyesen megállapítani. Kelt Budapesten, 1905. évi július hóban. Dr. Vargha Gyula miniszteri tanácsos, a m. kir. központi statisztikai hivatal igazgatója.