A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 2. Házak, lakások és háztartások, polgári és katonai népesség

29* A felhozott megyékben a női családfők száma nemcsak abszolúte szaporodott, hanem az összes háztartásokhoz képest is, különösen Szepes és Sáros megyékben, melyek népességét legerősebben érintette az Amerikába való kivándorlás. Fiúméban mind a családfők, mind a családtagok, mind a háztartáshoz tartozó egyéb személyek nagy mértékben, mondhatni egyenlő nagy mértékben szaporodtak, a magyar anyaországban és Horvát-Szlavonországokban ellenben az egyéb személyek erősen megfogytak. Legnagyobb a családtagok szaporodása különösen a társországokban s minthogy itt az egyebek fogyása legerősebb, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a családtagok emelkedése és az egyebek fogyása tulajdonképen egymással összefüggésben van s talán inkább a két népszámlálásnál követett eljárás eltérésében, mint a tényleges viszonyok Magyarország Fiume város és kerülete Horvát-Szlavonországok Összesen A tényleges szolgálatban álló katonák és honvédek létszámának mérlegelése nem tartozik a jelen munka keretébe; szükséges azonban egy futó tekintetet vetnünk a csendőrség állományára. A magyar anyaországban átlagosan 2.791 polgári egyénre esik egy csendőr, Horvát-Szlavonországokban pedig 2.578 lélekre, az anyaország és társországai közt tehát valami jelentékeny különbség nem mutatkozik; de annál nagyobb a • Egy esendőire átlagosan esik lélek Ói™- terűlet I. Duna balpartján 2.835 50*64 II. Duna jobb partján 2.700 42*ei III. Duna-Tisza közén 3.658 48 27 IV. Tisza jobb partján 2.482 51 -50 Ez adatok azt mutatják, hogy a csendőrség számának megállapítása eléggé combinálva van a népességgel és területtel, ha átlagosan egy csendőrre több lélek esik. de másrészről kisebb terület. Látunk azonban szembeszökő ellenmondásokat, ilyen megváltozásában gyökerezik. Legalább nem látunk számbavehető okokat, melyek a jelentékeny változást indokolni tudnák. Az 1880. évi népszámlálás 97.157, az 1890. évi pedig 114 393 tényleges szolgálatban álló jelenlevő katonai személyt vett számba. Az 1880-ki népszámlálás csak katonát és honvédet különböztetett meg, az előbbihez számítván az erdélyi csendőrséget; ujabb népszámlálásunk azonban, tekintettel az azóta országszerte felállított csendőrségre, a tényleges szolgálatban levő katonai személyeket a következő hármas osztályozás szerint csoportosította: katona és tengerész, honvéd, csendőr. Az összehasonlítást — noha ez az épen említett körülményeknél fogva nem egészen megfelelő — a két népszámlálás adatai közt, a magyar állam egyes alkatrészei szerint a következő kis kimutatás nyújtja: Honvéd Csendőr Katonai személyek 1880-ban 1890-ben 1890-ben 1880-ban 1890-ben 10.561 14.766 5.457 83.708 98.033 54 43 — 653 843 1.412 1.863 854 12.796 15.517 12.027 16.672 6.311 97.157 114.393 különbség az anyaország egyes vidékei közt. figyelembe kell azonban venni a területet is, sőt a közlekedési eszközöket, a közbiztonság állapotát, stb., mert csak igy lehet helyesen megítélni, hogy a belrend fentartására hivatott csendőrség az egyes országrészekben vagy vármegyékben kellő számmal van-e vagy sem. Mi azonban itt csupán a népességgel és területtel való összehasonlításra szorítkozunk. Egy csendőrre átlagosan esik , Q-km. terűleiek let V. Tisza bal partján 2.695 57*39 VI. Tisza-Maros szögében 2.527 45*62 VII. Erdélyben 2.538 62*t3 például az, hogy a Duna jobbpartján egy-egy csendőrre aránytalanul kis terület, Erdélyben ellenben aránytalanul nagy terület esik, korántsem egyenlíti ezt ki az a kis különbség, a mi az egy-egy csendőrre eső lélekszám tekintetében mutatkozik. Katona és tengerész 1880-ban 1890-ben 73.147 77.810 599 800 11.384 12.800 85.130 91.410