A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

helyes, csak az a hiánya, hogy a népességet mozdulatlannak képzeli, nem veszi tekintetbe, hogy a család tagjai idő folytán szétszóródnak, sokszor mind a négy világtáj felé. E családi ívecskét helyesebb volna egyéni lappal helyettesiteni, mely az illető egyénnek, minden életviszonyok közt állandó igazolványát képezné. Az is teljesen jogosult kifogás, hogy kár kérdeznünk a születési éven kivül még a hónapot és napot is, mikor még az év bevallása is oly nagyon bizonytalan. A születési hónapot és napot az országos magyar királyi statisztikai hivatal különben sem dolgozta fel sem az lS'80-ki, sem a legutóbbi népszámlálás alkalmával. A számlálólap 3-ik kérdőpontját (Hol született?) SzolnokDoboka vármegye, mint érdektelent elhagyni javasolja, nem gondolva meg, hogy a népesség átszivárgásának, településének megítélése szempontjából ez igen fontos momentum. Helyesebb Debreczen városának az a megjegyzése, a mi különben tisztán a számlálás technikájára vonatkozik, hogy oly esetben, midőn az illető egyén magyarországi születésű vagy illetőségű, az országot, mint ez esetben fölöslegest, ne kelljen bejegyezni. Ez kétségtelenül az ügynöki munkának tetemes megtakarítását eredményezi s még a feldolgozást is megkönnyíti; valamint az is, hogy ha az illetőségi hely azonos a születési helylyel, ismétlés helyett csak dttoval jelöltessék meg. Több törvényhatóság fölemlíti, hogy mily nagv nehézséget okoz az a körülmény, hogy a más megyékben született vagy illetőséggel bíró egyének nagy része csak a községet tudja megmondani, de nem egyúttal a vármegyét is s az ügynökök helységnévtárakból nagy fáradsággal kénytelenek a vármegyét megállapítani. Ez kétségkívül baj s a feldolgozásnál is nagyon érezhető nehézséget okozott, ele segíteni, ha csak a fentebb említett születési táblácskák életbe nem léptettetnek, nem lehet rajta s nem is olyan baj, mely a munkálat jóságát lényegesen befolyásolná. Sokkal több nehézséget okoz az illetőség kérdése. A törvényhatóságok egyértelemmel jelentették, hogy az illetőség bevallása egészen hibás, egészen megbízhatatlan. Csanád vármegye czélszerűnek látná a községi törvénynek az illetőségre vonatkozó részét az utasításba felvétetni, az idegen állampolgárokra vonatkozólag pedig bejegyeztetni azt a figyelmeztetést, hogy idegen csak akkor nyer magyar állampolgárságot, ha a honpolgári esküt letette. Ez azonban a nehézségeket el nem hárítaná, mert a mint Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye helyesen megjegyzi, az illetőségről intézkedő törvények oly bonyolultak, hogy sokszor egyes illetőségi esetek tárgyalása évekig tartó tárgyalást igényel. E vármegye illetőség helyett az állandó lakhelyt szeretné tudakolni. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun és Zala vármegye, valamint Zombor város ugyanígy nyilatkozik; ellenben más törvényhatóságok, például Szolnok-Doboka vármegye nézete szerint elég volna azt kérdezni: magyar vagy külföldi honos-e? Az 5. kérdőpontot »Mi a vallása, hitfelekezete?« Kolozs megye megjegyzi, hogy elég lenne az egyik kérdés is, ebben teljesen igaza van: ellenben Csanád vármegyének az a kívánsága, hogy a vallásra nézve utasitás volna adandó, hogy a törvény által el nem ismert vallás, mint például a nazarénus, vallásul be nem jegyezhető, hanem azon vallás jrandó be, melyhez szülői után tartozik, nem állhat meg. A népszámlálás a tényleges viszonyokat kutatja s nem hunyhat szemet az élet és viszonyok tényleges alakulásai előtt. Különben a javasolt mód mindig kivihető sem volna, mert hátha valamely nazarénusnak már apja és nagyapja is nazarénus volt, hogy állapíttassák meg az a felekezet, melyhez törvényesen tartozik. Ellenkezőleg a nazarénusokról még részletesebb fölvételre volna szükség s kimutatandó volna, a mennyire lehetséges, hogy korábbi vallásuk, vagy 'származásuk szerint mely hitfelekezethez tartoznának, hogy így számszerűleg is megállapítható lenne, hogy a nazarénus secta mily felekezetekből mily arányban űjonezozza a maga híveit. Csongrád megye szerint nehézséggel jár a törvényesen be nem vett felekezetek (pl. nazarénusok) feltüntetése, a nehézségeket azonban közelebbről nem jellemzi. Talán legtöbb felszólalásra adott alkalmat az anyanyelv kérdése; mert a jelentések szerint nagyon sokan, a kiknek szülői idegen ajkúak, nem merik magukat magyar anyanyelvűnek vallani, daczára, hogy folyvást a magyar nyelvet használják s testestől-lelkestől magyarok, sőt gyakran még olyan egyének sem, kik anyjuk nyelvét vagy gyermekkori nyelvüket már nem is beszélték. Nyitra vármegye többek közt így ír: »Az anyanyelv kérdése nemzetiségi tekintetben hátrányos, különösen az erősen magyarosodó városokban. így sokan olyanok is németnek vagy tótnak vallották magukat, a kik nemcsak hogy magyarnak vallják magukat, hanem a magyar nyelvet határozottan jobban beszelik s a családi és társadalmi érintkezésben is kiválólag használják.« Számos törvényhatóság a jövőre nézve indítványt is tesz, igy például Abauj-Torna, Alsó-Fehér és Zemplén megye anyanyelv helyett a nemzetiséget akarná kérdezni: az utóbbi különben esetleg a társalgási nyelvet. Ugyancsak a társalgási nyelvet ajánlják Bihar, Moson, Nyitra, Pest és Turócz megyék s Szatmár város : Bars megye a gondolkozási nyelvet, Kolozs megye a kérdést igy szeretné formulázni: »Mely nyelvet használja rendes társalgási nyelvül családja körében ?« Gömör megyéből az anyanyelvnek szabatosabb körülírását óhajtanák: »Az anyanyelvre nézve kérdés, hogy az a leggyakrabban beszélt nyelvet jelenti-e, vagy azt a nyelvet, melyen az illető először tanult beszélni s ez annál inkább kérdéses, mert a 6. b) kérdés föltételezi, hogy az először tanult nyelven az illető most is beszél, pedig sok egyén az először tanult nyelvet később elfelejti. Szolnok-Doboka megye a 6-ik kérdés második pontjára — helyesen — azt jegyzi meg, hogy elég volna azt kérdeni: mely nyelveket beszél még, mert sokan nem tudják,. hogy melyek a hazai nyelvek. Máramaros, a vármegye specziális viszonyai szempontjából szólal fel az anyanyelv kérdésében; minthogy ott a zsidók legnagyobb része, kik különben rontott német nyelven beszélnek, anyanyelvük gyanánt a hébert vallották be, a vármegye nézete szerint utasításul kellene adni, hogy anyanyelvül csak valamely élőnyelv jegyezhető be. A 7. kérdőpontnál (mi a családi állapota?) csak a törvényes viszony okoz nehézséget. Bihar vármegye határozottan azt kívánná, hogy ne csak az elváltaknál, hanem minden családi állapotnál jelöltessék meg, hogy törvényes vagy törvénytelen-e az állapot, mert törvénytelen házasságban élő nők magukat majd hajadonoknak, majd asszonyoknak írták be. Moson megye szintén panaszolja, hogy az ügynökök a törvénytelen családi viszonyt nem tudták kitölteni. Gömör megye és Székes-Fejérvár sz. kir. város is hiányúl rójja fel, hogy az ágyasságban élő és megesett nőkre nincs figyelem, Zemplén vármegye és Pancsova város pedig a vadházasságok számára külön kérdőpontot kiván nyittatni. Kétségtelen, hogy úgy morális, mint társadalmi tekintetben a törvényes és törvénytelen viszony kérdése véghetetlen horderővel bír s tudakolása, tekintve, hogy az ily viszonyok többnyire köztudomásúak, nem is ütköznék elhárithatlan akadályokba. A számlálólap összes többi kérdőpontjai ellen nem történt annyi kifogás, mint a foglalkozásra vonatkozó kérdések ellen. Gyakori a panasz, hogy a számlálólap 8—10. rovatainak kitöltése oly nehéz, hogy a legműveltebbeket is zavarba hozza; a legtöbb vármegye azonban közelebbről nem mut;rt rá a nehézségekre, megelégszik az egész általánosságban tartott kifogással.