A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

De találunk határozottabb panaszokat is: ilyen például az önállóság kérdése: Alsó-Feliér megye fölveti, hogy ez félremagyarázásra ad okot, például a hivatalnokoknál. Csongrád megye szerint »az önállóság és szolgálati viszony kérdése a specifikus alföldi viszonyoknál fogva sok fejtörést okozott«. Például az apa. ki az osztatlan vagyonnak tulajdonosa, a községben lakik, nős és gyermekes fiai pedig, kik csak végrehajtói az ő akaratának, kinn a tanyákon gazdálkodnak, önállóknak veendők-e ezek? De nemcsak a családi kötelék szempontjából, hanem gyakran ipari foglalkozásban okozott fejtörést az önállóság kérdése. Kolozsvár szab. kir. város fölemlíti, hogy gyakran még a számláló-ügynökök, sőt a felügyelő-biztosok gyanánt kirendelt tisztviselők sem tudtak tisztába jönni, pl. nem tudták elhatározni, hogy egy szegény varróleány, a ki nincs rendes alkalmazásban valamely varróintézetben, hanem otthon, saját lakásán, darabszámra dolgozik valamely fehérneműkereskedés vagy divatüzlet számára: önálló-e vagy függő viszonyban áll munkaadójával szemben, a kik azonban néha többen is vannak, de mindenesetre időnként változnak. Még figyelemreméltóbb példát találunk Komárom sz. k. város jelentésében. Egyik ügynök ^—.úgymond — egy szabót, a kinek önálló iparűzésre volt ugyan jogosítványa, de a ki, tőkéje nem lévén, nem a felek megrendelésére dolgozott, hanem egy nagyobb forgalmú üzlet számára, habár saját lakásán önálló háztartást vezetett — a nem önállók rovatába vette föl; mig egy másik ügynök, hasonló körülmények közt egy czipészt az önálló iparosok közé sorozott azon indok folytán, hogy az ilyen iparos, habár másnak dolgozik is, iparjogositvánva folytán felektől is fogadhat el megrendeléseket és mint önálló iparos is működhetik. Azok a megjegyzések, melyek az önállóság kérdését a családtagokra vagy a hivatalnokokra való tekintettel bírálják, figyelmet kevésbé érdemelnek, minthogy a feldolgozás ezeknél az önállóságra tekintettel nem volt; helyes azonban Nógrád megye azon megjegyzése, hogy az utasításba fel kellene venni, hogy a 8. és 9. kérdőpont mind a hat rovatá a tanköteles korban még nem levő gyermekeknél üresen hagyandó, a cselédekre nézve pedig csakis a 9. kérdőpont rovatai töltessenek be. Pest vármegye megjegyzi, hogy a női lapoknál a 8. kérdést a 9. teljesen' pótolja. Ez azonban nem áll, mert ha például a nőnek önálló ipari vagy egyéb foglalkozása van, a 9. kérdőpont rovataiból az ki nem tűnik s közelebbről meg nem | határozható. A nők foglalkozásának bevallására nézve nagy az ingadozás: több vármegye kétségben volt az iránt, hogy ha a nő, férje mellett a háztartást vezeti, beirandó-e ez a körülmény a foglalkozási rovatba. Hunyad vármegye megjegyzi, hogy az ügynökök közül némelyek a férjes nők főfoglalkozását a férj foglalkozása szerint jelölték meg, mások pedig sok egyéb értelem nélküli dolgot írtak be. Nagyon nyomós megjegyzés, a mit Hódmező-Vásárhely város tesz, hogy t. i. az utasítás semmi intézkedést nem nyújt arra nézve, hogy miként töltessék ki az oly egyének foglalkozási rovata, kik iskolába már nem járnak ugyan, de semmi különös foglalkozásuk nincs s a kik mint családtagok, szülőik házi vagy egyéb teendőiben segédkeznek, de nem rendszeresen, nem szakszerűleg. E tekintetben csakugyan szükségés volna, a legvilágosabb, a legszabatosabb utasitás, mert a népességnek főleg ez az osztálya az, mely hol bizonyos foglalkozási ágakhoz, hol a foglalkozásnélküliek közé számíttatván, az összehasonlítást a különböző törvényhatóságok közt megnehezíti, a különböző népszámlálások adatai közt pedig jóformán lehetetlenné teszi. A foglalkozási kérdésekre vonatkozólag néhány törvényhatóság positiv javaslatokat is tesz, melyek közül azonban leginkább csak az érdemel figyelmet, hogy jövőre a 9. kérdőpont a) pontja következőleg módosíttassák: »Önálló-e, családtag-e, vagy szolgálati viszonyban van-e V« De figyelmet érdemel Torontál vármegye javaslata is, hogy a ház-, föld- vagy tőketulajdonosok egy külön nyitandó helyzetrovatban volnának fölveendők. A számlálólap 11. kérdőpontjára csak Pest vármegye tett megjegyzést, hogy t. i. ki kellene mondani, kiket kell Írniolvasni tudóknak tekinteni, mert vannak, a kik csak a nevüket tudják leírni, ismét mások, a kik csak a nyomtatott betűket tudják elolvasni. Sajátságos, hogy sem a betegségre, sem a testi és lelki fogyatkozásokra vonatkozó kérdést egyetlen törvényhatóság sem érintette meg, holott itt, a mint a begyült adatok mutatják, nagyon sok habozás és félreérté* fordult elő. Ugy látszik, ezekre a kérdésekre a törvényhatóságok súlyt egyáltalán nem fektetnek, minek megfelelőleg a begyült adatok is nagyon hiányosak és hézagosak. A számlálólapok betöltéséhez kiadott utasítás ellen is merültek fel panaszok, hogy az nem kimerítő s nem magyarázza meg, hogy a számlálólapok egyes rovatai mily alapelvek szerint töltendők ki, ezért több törvényhatóság kitöltött minta-számlálólapok kiosztását javasolja az ügynökök között, vagy legalább is, hogy az utasítás példákkal illustráltassék, főleg a foglalkozási kérdésekre vonatkozólag. Néhány törvényhatóság egy és más irányban az általános utasításnak is kibővítését kívánja, különösen a katonai épületekben tartózkodó magánfelekre vonatkozólag, valamint azt is őhajták, hogy az általános utasítás a mintalapokkal együtt jóval a népszámlálás előtt adassék ki oly számban, hogy minden ügynök kapjon belőle. A házi gyiijtö-lajstrom több rovata ellen szintén merültek fel panaszok, A lakások és háztartásokra vonatkozó utasítást több törvényhatóság nem tartja kielégítőnek, szabatos meghatározását kívánják, hogy mit értsünk külön lakás és mit külön háztartás alatt? Még több volt a nehézség az egyes lakásokban tartózkodó egyének tagozásánál. Történtek e tekintetben a legutóbbi népszámlálás alkalmával olyan botlások is, melyek tisztán felületességből származtak, pl. hogy nagyon sok községben a családfőket a családtagok rovatába is bevették. némileg ezzel tehető egy sorba az az eljárás is, midőn családfőnek nemcsak a férj, hanem a nő is beíratott. Tényleg több nehézséget okozott a családfők meghatározása ott, a hol — mit Maros-Torda megye felhozott — együtt lakott az özvegy anya már házas fiával, vagy az apa vejével és ennek családjával. Zemplén vármegye emliti, hogy egy családban lehet két vagy több családfő is, például, ha az apa házas fiával és férjes leányával egy koszton, egy szobában él. egy háztartást képez ; itt az apa is, fia is, veje is, mind külön-külön családfők. Székes-Fejérvár város azt a kérdést veti fel. hogy egy lakásban lakó több nőtlen férfi mindegyike külön-külön családfőnek veendő-e fel, vagy pedig a háztartás és családfő jelzése egyszerűen mellőzendő; Pozsony városa viszont a vadházasságban élőkre nézve óhajtaná kimondatni, vájjon a férfi vagy nő vétessék-e családfőnek, vagy pedig mind a kettő. Mindezek az eltérő nézetek és fölvetett kérdések kétségtelenül igazolják, hogy jövőre az utasításoknak ezekre is ki kell terjeszkedniük. Figyelemre méltó a tényleges népesség mellett a megtelepült népességnek külön kimutatására irányuló törekvés. Fentebb már emiitettük a horvát statisztikai hivatalnak és Budapest fő- és székvárosnak ez irányú s részben megvalósított törekvését. Torda-Aranyos vármegye a házi gyűjtőlajstromban külön ro-