A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

nagy horderejű volt a közoktatásügyi miniszter úrnak a kereskedelemügyi miniszter úr kezdeményezése folytán történt amaz intézkedése, hogy az összes egyházi főhatóságokat megkereste: utasitsák alantas papságukat, hogy azok híveiket a szószékről is világosítsák fel a közeledő népszámlálás törvényes voltáról, állami, egyházi és társadalmi fontosságáról s őket a személyi adatok hű és pontos bevallására serkentsék. A népszámlálás minden nagyobb fennakadás nélkül a törvényijén elrendelt módon és idő alatt végrehajtatott s a népszámlálási anyag pontosan beérkezett az országos statisztikai hivatalhoz, melyre a feldolgozás nagy feladata várt. Az országos m. kir. statisztikai hivatal az egész népszámlálási anyag beérkezése után 1891. február 12-én 134(3. sz. a. kelt köriratával felkérte az összes törvényhatóságokat, hogy a népszámlálás alkalmával felmerült mindennemű kiadásaikról részletes kimutatást terjeszszenek fel, azonkívül tegyenek tüzetes jelentést a népszámlálás lefolyásáról s tett tapasztalataikról. »Felkérem címet, — ugy mond a körirat — hogy a foganatosított népszámlálás egész lefolyásáról, a lakosságnak a népszámlálással szemben tanúsított magatartásáról, a közreműködő ügynöki személyzet készségéről vagy hanyagságáról, a számlálás alatt előfordult bárminemű hiányokról és akadályokról, a végrehajtás közben szerzett tanulságos tapasztalatokról, kiterjeszkedve a felülről Vett utasításoknak netalán érezhető hézagaira is, a járási és egyéb felülvizsgáló tisztviselőkkel tartandó beható értekezlet alapján a statisztikai hivatalhoz kimerítő jelentést tenni szíveskedjék. A népszámlálás ugyanis egyike nemcsak a legfontosabb, de egyszersmind a legnagyobb arányú és legszövevénvesebb állami munkálatoknak, a mely időnként újból és újból foganatosíttatván, kívánatos, hogy az egy ízben végrehajtott műveletnél szerzett tapasztalatok feledésbe ne menjenek, sőt ellenkezőleg a statisztikai hivatalban összegyűjtve, a következő népszámlálás tervezésénél tanulságul szolgáljanak.« Az országos statisztikai hivatal tehát leplezetlen, őszinte kritikát kért a nagy népszámlálási művelet minden részéről, tehát arról is. melyet a hivatal készített elő. A jelentések az összes törvényhatóságoktól beérkeztek s nagyon sok becses megjegyzést tartalmaznak, melyeket röviden összefoglalva és tárgy szerint cs

nporto8Ítva, az alább'akban közlünk. A mi a -lakosság magatartását illeti a népszámlálással szemben, az, a beérkezett jelentések nagy többsége szerint, kielégítő volt. Merültek ugyän fel esetek, hogy a lakosság, kivált a műveletlenebb elem, a népszámlálásról azt hitte, hogy adóösszcirás czéljából történik s így gyanúval és bizalmatlansággal fogadta : de a legtöbb helytt a kellő felvilágosítás eloszlatta ezt a gyanút. Néhol azonban a megrögzött előítéletet teljesen nem lehetett kiirtani, sajnos, hogy ez az eset oly művelt és előrehaladott vármegyék némely községében is előfordult, mint Fejér- és Jász-Nagy-KunSzolnok megye. A mint Abauj-Torna és Sáros megye jelenti, a népben azt a gyanút, hogy a népszámlálás adóemelés czéljából történik, főleg a lakrészek összeírása idézte elő. Különösen jó hatással volt a lakosság magatartására, ha ügynökükül oly egyének választattak, k:k iránt a nép bizalommal vi eltetett s ha az illető lelkész a szószékről lelkiismeretesen megmagyarázta a népszámlálás czélját. Nemzetiségi izgalmakat a népszámlálás nem idézett elő, csak Szatmár megye jelenti, hogy néhány helyen az oláh nemzetiségű lelkészek i/gatták a népet.s'nvntliogy szükségből, más intelligens elemek hiányában, számos görög kath. lelkészt és tanítót kellett ügynökül alkalmazni, valószínű, hogy ezek nemzetiségi tekintetben számos visszaélést követtek el. De bár a jelentések túlnyomó többsége a népesség magatartásáról dicsérettel emlékezik meg, az előzékeny magatartás inkább csak abban nyilatkozott, hogy a művelet végrehajtása elé akadályokat nem gördítettek s az ügynökök kérdéseire készségesen megfeleltek; valódi érdeklődésről csak kevés számú jelentés szól, gyakoribb az eset, hogy a népesség teljes közönyössége emeltetik ki. Már ez az egy körülmény illuzóríussá teszi a népszámlálási általános utasításnak azt az intézkedését, mely elv gyanánt az önszámlálást mondja ki; de még inkább kivihetetlennek tűnik az fel. ha figyelembe veszszük a népesség jóval csekélyebb iniveltségi fokál. mint a mennyi a számlálólapok kitöltéséhez szükséges. Nemcsak a falusi községekre áll ez, hanem az általános míveltségben jóval előbbre álló városokra is. A törvényhatósági; városok csaknem egyértelműleg jelentették, hogy a számláló-lapok előleges kiosztása a felek közt czélra nem vezet, a legnagyobb rész egyáltalán nem tudja kitölteni s ha kitölti is, annyira hibásan végzi, hogy a felülvizsgáló közegeknek több fáradságukba kerül a kijavitas, mint került volna eredetileg maga a kitöltés. Tömérdek nyomtatvány is elrongyollik, elhányódik s az a nagy pocséklás, mely a számláló-lapokkal történt, első sorban innen származik. Több vármegye, sőt város is tehát azt javasolja, hogy jövőre egészen mellőzni kell a számláló-lapok előleges kiosztását s a számlálólapok kitöltését kizárólag az ügynökökre kell bizni, akikre hárult eddig is akarva nem akarva, mondhatni az egész munka. Az országos magyar kir. statisztikai hivatal véleménye szintén az, hogy az önszámlálást elvül kimondani és az általános utaSitásbá foglalni nem czélszerű. A helyi viszonyokkal teljesen ismerős ügynökökre kellene bizni, hogy a nyomtatványokat kitöltés végett csakis azoknak a feleknek oszszák ki. a kikről joggal feltehető, hogy a kitöltésre és pedig a helyes kitöltésre csakugyan képesek; de még ezt az eljárást is csak egy szempont, az ügynöki munka megkönnyítése indokolja, ha erre nem kell tekintenünk, határozottan czélszerűbb volna, ha az összes számláló-lapok és házi gyűjtő lajstromok kitöltése az ügynökökre bízatnék. A legvilágosabban fogalmazott számláló-lapoknak is okvetlenül vannak kérdései, melyekre külön útbaigazítás nélkül, egyik személy egy, a másik más feleletet ád. A nagy közönséget pedig — még a legintelligensebb elemeket sem véve ki — soha rá nem bírhatjuk, hogv a népszámlálási utasításokat tüzetes tanulmány tárgyává tegyék s igyekezzenek az egész művelet szellemébe behatolni. Sokkal inkább remélhető tehát, hogy egyöntetű és minden tekintetben megfelelő adatokat nyerünk, ha a kitöltést kivétel nélkül kellőleg beoktatott és begyakorlott ügynökök végzik. A népszámlálás súlypontja tehát jövőre még inkább, mint eddig, << számláló ügynökökön feküdnék. Az ügynökök megválasztása azonban, a mint a jelentésekből látjuk, sokfelé gondot ád, itt-ott az értelmiség nagy hiánya okozza ezt, legtöbb helyt azonban az a közöny, melylyel még az intelligens osztály is a népszámlálás iránt viseltetik. Alig van rá eset, hogy az értelmi osztálynak az a része, mely. vagyoni helyzeténél fogva hivatott volna a i obile officium végzésére, népszámlálási ügynökségre vállalkoznék, az ügynökök csaknem kivétel nélkül az intelligentiának szegényebb részéből (tanítókból, jegyzőkből, lelkészekből, stb.) teltek ki, kiktől ingyenes munkát kívánni épen nem méltányos dolog. A legtöbb törvényhatóság már a legutóbbi népszámlálás alkalmával is kénytelen volt az ügynököket díjazni, mert különben nem kapott volna embert erre a terhes, fáradságos munkára. A hol díjtalan ügynökök alkalmaztattak, ott többnyire általános volt a panasz, hogy felületes, hanyag munkát végeztek s a törvényhatóságok többsége abban a véleményben van, hogy ha jövőre jó munkát s teljesen megfelelő népszámlálást