A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 1. A népszámlálás előkészítése és végrehajtása

20* kívánunk, kivétel nélkül díjazott ügynököket kell alkalmazni; és pedig előre megállapított díjazással. Czélszerűtlen és méltánytalan az általános utasításnak az az intézkedése, hogy a hivatalos teendőkkel túlhalmozott községi vagy körjegyző egy számláló csoportot hivatalból tartozik átvállalni. Bács vármegye rámutat, hogy a jegyzők tevékenységét sokkal jobban lehetne értékesíteni a népszámlálásnál, ha a felülvizsgálattal bízatnának meg, melyre a helyi viszonyokkal való ismeretségüknél fogva a legalkalmasabbak, s melyet a főszolgabíró és szolgabíró úgy sem győz meg. Utalást találunk arra az anomáliára is, hogy az ingyenes munka mellett az ügynökök még az újból való munka költségével is fenyegettetnek s a végkövetkeztetés mindenütt csak az, hogy fizetett ügynökök alkalmazandók, kiktől azután meglehet várni és követelni a hibátlan munkát. Bihar vármegye javasolja, hogy az ügynökök a szintén díjazott felülvizsgálók által előre kiképeztessenek s úgy ők, mint a felülvizsgálók kötelességük hű teljesítésére esküt tegyenek le. Arra a kérdésre, hogy ki viselje az ügynökök díjazása folytán fölmerült költségeket, nem látunk hasonló egyértelműséget. A legtöbb törvényhatóság nem érinti a kérdésnek ezt az oldalát, a melyek kitérnek rá, eltérő nézeten vannak. Hajdú és Szatmár vármegye a községekre akarja hárítani s az utóbbi véleménye szerint a községek utasitandók lennének, hogy az ügynökök díjazására előirányzatukba már előre vegyenek föl bizonyos kisebb összegeket; más törvényhatóságok ellenben, pl. Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Abauj-Torna, stb. hangsúlyozzák, hogy a népszámlálás nem helyi érdekű, hanem országos feladat s így annak összes költségét, tehát az ügynökök díjazását is az államnak kellene viselnie. Némely vármegye azt is felemlíti, hogy bajos a szegényebb községekre újabb terhet róni, mikor azok már jelenleg is 30—70°/o-os pótadó mellett administrálnak. Tagadhatatlan, hogy a törvényhatóságoknak ugy az az óhaja, hogy fizetett ügynökök alkalmaztassanak, valamint az is, hogy az állam a nyomtatványok ingyen szolgáltatásán kiviil a népszámlálás többi költségében is részt vegyen, teljesen jogosult. Gyakorlati kivitele azonban nem könnyű feladat. Az ügynöki díjakat egész általánosságban állapítani meg, tekintet nélkül a helyi viszonyokra, fonák eljárás volna, a helyi viszonyokhoz szabott skálának felállítására ellenben az állam nem igen vállalkozhatnék. Talán leghelyesebb megoldás volna, ha minden törvényhatóság a népszám arányában megállapított mérsékelt átalányösszeget kapna az államtól, a díjazást pedig maga a törvényhatóság állapítaná meg, szükség esetén kiegészítve a községi pénztárból a netalán meg nem felelő összeget. Az általános utasítás a számláló-csoportokat oly módon kívánja megállapittatni, hogy minden számláló-csoportra 500 — 1000 lélek essék; azonban ezt több törvényhatóság, tekintve az idő rövidségét, mely alatt a népszámlálást be kell fejezni, tekintve továbbá azt is, hogy az önszámlálás csak fikczió, a lapok túlnyomó részét az ügynököknek kell betölteniök — túlságos nagynak tartja s a számláló-csoportok nagyságának maximumát 500 lélekben kívánná megállapítani, a mi körülbelül 100 háznak felel meg. Mások viszont a népszámlálás végrehajtására kitűzött 10 napot tartják kevésnek, tekintettel a téli rövid napokra, valamint kevésnek tartják a felülvizsgálatra szánt időt is; az utóbbi nehézség azonban elesnék, ha, a mint több vármegye javasolja, a jegyzők nem ügynökök ül, hanem felülvizsgálókul alkalmaztatnának. A népszámlálás időpontja ellen is sok a panasz. Magyarország a deczember 31-iki állapot tudakolásával a statisztikai kongresszusok megállapodásainak hódolt. A kongresszusok abból a feltevésből indultak ki, hogy a népesség a téli hónapokban, különösen az év végén, leginkább nyugvó állapotban van s az akkor feltüntetett tényleges népesség leginkább összevág a települt rendes népesség számával; további indokul a deczember 31-iki népszám fixirozására az szolgált, hogy ily módon legkönnyebben meg lehet tenni az összehasonlítást a naptári év szerint gyűjtött népmozgalmi adatokkal. Ez utóbbi szempont kétségtelenül helyes, az előbbit azonban a tapasztalat egyenesen halomra dönti, mert a mint a törvényhatóságok jelentéseiből is látjuk, alig van a népéletnek oly mozgalmas időszaka, mint épen az újév. Különösen a tömeges cselédváltozások okoznak a népességben igen nagy hullámzást, a népszámlálásnál pedig végtelen zavarokat. Egész családok kerekednek ilyenkor fel s mennek harmadik, negyedik községbe, sőt gyakran távolabbra is: ezek sok esetben egészen kimaradnak a számlálásból, mert korábbi tartózkodásuk helyén azt hiszik, hogy új helyükön fognak számba vétetni; itt pedig azt, hogy amott már számbavétettek. Másik fontos körülmény, mely a jelenlegi időpont ellen szól, az időjárás zordonsága s gyakran a nagy havazások miatt az utak járhatatlansága. A kora tél nálunk rendesen enyhe, a nagy hidegek, erős havazással, deczember végén szoktak beállni s január első felében sokszor csaknem egészen lehetetlenné teszik a közlekedést, kivált hegyes vidékeken s az egymástól távol fekvő havasi községekben és szétszórt magános lakhelyeken. Némely törvényhatóság azt is felhozza, hogy újév táján az ünnepek folytán mozgalmasabb a népélet, mint rendesen, mások pedig, hogy a végrehajtás (januári — 10-keközt) épen a görög keleti vallásúak legnagyobb ünnepére esik, mi nagyon megnehezíti a gyors eljárást. A deczember 31-iki időpont fentartása mellett még az az egy indok sem hozható fel, hogy így elérjük a nemzetközi harmonikus együttműködést, mi a külföldön távollevő honosaink hiteles megállapithatása szempontjából nagyon fontos volna; mert a külföldi államok nem mind tartják népszámlálásaikat a 0-val végződő években, még kevésbé deczember 31-én. A Némstbirodalom, Svájcz deczember 1-én tartja, Dánia február 1-én, Francziaország ápril 12-én, Nagy-Británnia ápril 5-én. Ezeket az államokat is kétségkívül a gyakorlati czélszerűsc'-g vezette, midőn elvetették a statisztikai congressusok által ajánlott időpontot, mely a mi saját magyar viszonyaink közt is csak elméletileg igazolható, de nem egyúttal gyakorlatilag is. Némely vármegye újabb időpontot is javasol, pl. Csongrád deczember 10-ét vagy január 10-ét, Arad megye január 10-ét, KisKüküllő január 15-ét vagy 20-át, Békés pedig február 1-ét; mindezek azonban csak az újévi cselédváltozásokat tartják szem előtt, noha új időpont megállapításánál nemcsak erre, hanem az időjárás okozta akadályokra is tekintettel kellene lenni. A népesség leginkább az őszi munka befejezése után van nyugvó állapotban. a mi már november hóban bekövetkezik, az időjárás is ekkor még oly enyhe, az utak nem váltak járhatatlanná s a nap is valamivel hosszabb, több idő marad a népszámlálási munkára. A hónap első napját itt sem kellene választani, mert kisebbnagyobb cselédváltozás minden hónap elsején történik, kivált a nagyobb községekben és városokban ; legczéíszerűbb volna november 5-ét tűzni ki, a végrehajtásra pedig 5—15-ét. Igaz, hogy így a népszámlálás csaknem két egész hónappal térne el a polgári évtől, de a szembeszökő előnyök bőven kárpótolnák azt a hiányt, melyet a népszámlálás adatainak a népmozgalom adataival való összehasonlítása szenvedne.