A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)
I. Általános jelentés - 10. Anyanyelv és nyelvismeret
140*" Láttuk fentebb, hogy a magyarság a magyar anyaország népességében kerekszám 2°/o-kal szerepel nagyobb arányban jelenleg, mint tíz évvel ezelőtt. A javulás nem szorítkozik egyes országrészekre, kiterjed az. egy pár megye kivételével Magyarország egész területére. Legerősebb a Duna-Tisza közén (2'37°/o), azután következik a Tisza jobb parta 1*96, a Duna bal partja l\s9, a Tisza-Maros szöge l*si, a Tisza bal partja 1*75, a Duna jobb partja 0*97, s végre Erdély 0'75°/o-kal. Legerősebb a magyarság térfoglalása az ország közepén s úgy látszik, mintha a központi erő a távolsággal együtt csökkenne, kivétel a Duna jobb partja, mely bár közel esik a központhoz s erős magyar abszolút többséggel bir, mégis csak gyenge magyarosodást, mutat. Ez két okra vezethető vissza, részint a magyarság — különösen a reformátusok — aránylag gyenge szaporodására, részint az erős kivándorlásra, mely az utóbbi évtized alatt Szlavónia felé nagy mértékben megindult. Az erdélyi részekben a magyarság csekély térfoglalása főleg annak a szomorú körülménynek tulajdonitható, hogy a túlnyomólag magyar ajkú székely megyékben a szaporodás, főleg az erős kivándorlás miatt igen gyenge, míg ellenben az oláhság egyes megyékben, mint például Kolozsban, Szolnok-Dobokában, az országrész átlagát jóval meghaladó szaporodást mutat. A magyarság azonban még ezekben a vármegyékben is nemcsak, hogy tért nem vesztett, hanem jelentékenyen megerősödött. Kolozsban például 1*13, Szolnok-Dobokában pedig l #ii°/o-kal emelkedett a magyarság számaránya. Daczára a magyar anyanyelvűek csekély létszámának, jelentékeny térfoglalást látunk Fogaras és I lunyad megyében, legkedvezőbb azonban az eredmény KisKüküllőben, hol a magyarság perczentje 3'oe-al magasabb, mint egy évtizeddel ezelőtt: Csíkban és Háromszékben ellenben érzékeny csökkenés mutatkozik. E két vármegyén kivül még háromban látjuk a magyarság számarányának csökkenését, Veszprémben, Beregben és Ungban, különösen az utóbbiban nagyon jelentékeny (4'63°/ 0) S minthogy a németajkúak számaránya egyidejűleg 4'69%-kal emelkedett, alig magyarázható másképen, mint úgy, hogy az 1880. évi feldolgozásnál talán tévedésből a zsidóság legnagyobb része magyarnak vétetett, holott az — a mint fentebb is említettük — a családban tényleg a zsidó járgon szerint kiejtett német nyelvet beszéli. Ugyanez az ok működhetett közre Bereg vármegyénél is. Itt tehát a visszaesés inkább csak látszólagos s hanyatlásról tulajdonképen csak 3 vármegyénél beszélhetünk. Nem úgy a többi nemzetiségek. Csak azokat a megyéket véve tekintetbe, hol az illető nemzetiségek a népességnek legalábbis 10%-át teszik, vagy tették 1880-ban: a németség százalékos aránya emelkedett 10 megyében, 16-ban ellenben megfogyott; a tótok aránya 3 megyében emelkedett, 15-ben pedig megfogvott; az oláhok aránya 3 megyében (Csíkban, Háromszékben és Szebenben) emelkedett, 21-ben ellenben megfogyott; a ruthének aránya 3 megyében emelkedett, 4-ben megfogvott; végre, mellőzve az apróbb nemzetiségeket, a horvátszerbek aránya egy megyében emelkedett, 6-ban pedig megfogvott. A magyarság perczentuális aránya Nógrád megyében emelkedett legerősebben 64'02 0/ 0-ról 69'i8 0/ 0-ra, tehát 5*i6°/ 0-kal, azután Szabolcsban. 90'S3 0/ 0-ról 95 ,9I°/ 0-ra, tehát szintén több mint 5°/o-kal. harmadik helyen áll Pest (a fővárost és Kecskemétet is beleszámítva) 3'9ii°/ 0-kal. Három perczentnél nagyobb volt még a magyarság számarányának növekedése Mosonban, Abauj-Tornában, Békésben s a már emiitett Kis-Küküllőben. Moson megyében különben a magyarság 1880-tól 1890-ig 16-74 0/o-ról 24'44°/o-ra emelkedett; de ez csak onnan van, hogy 1884-ben hét tiszta magyar község csatoltatott át Pozsony megyéből; ha azonban az összehasonlítást már ezen átcsatolás figyelembe vételével teszszük meg (a mint a fentebbi táblázatban is történt) a magyarság számaránya 21 ,i2°/o-ról emelkedett 24*4i°/o-ra. Ugv az 1890. mint az 1880-ik évi népszámlálás az anyanyelven kivül beszélt nyelveket is tudakolta. Ez utóbbi kérdés azonban a feldolgozás alkalmával nem aknáztatott ki eléggé. Az 1880-ki népszámlálás az anyanyelv után első helyen megnevezett nyelvet dolgozta fel valamennyi nyelvnél, az 1890-ki népszámlálás ellenben csak a magyar anyanyelvüeknél tette azt, a többi anyanyelvüeknél csak a magyarul tudók számát konstatálta ; de mig az 1880-ki népszámlálás az anyanyelven kivül beszélt nyelveknél nem volt tekintettel a korra, az 1890-ki népszámlálás úgy a magyar nyelvűek nyelvismeretét, mint a más nemzetiségűek közül magyarul tudókat korcsoportok szerint mutatta ki. A magyar anyanyelvűek nyelvismeretét a következő kis kimutatás tünteti fel: Magyar anyanyelvű beszél Magyarország Fiume Magyar anyanyelvű beszél szám szerint °/o szám szerint °/o Magyar anyanyelvű beszél 1880-ban 1890-ben 1880-ban 1890-ben 1880-ban 1890-ben 1880-ban 1890-ben csak magyarul 5,283.254 5,989.361 82-50 81-40 126 267 32-90 25*14 németül . • 632.137 783.493 9-87 10-65 192 606 50-13 57*06 tótul ... 219.404 268.743 3-43 3-65 5 9 1-31 0-85 oláhul 171.632 208.209 2*68 2-83 1 3 0-26 0*28 ruthénül ... 17.878 21.747 0-28 0-30 — — — horvátul • . . . . ) | 20.812 1 | 0*28 \ 12 i 25 1 3-13 I 2*35 | 62.224 20.812 1 0-97 < 12 i o i 3-13 I 0*75 szerbül | 62.224 36.367 J 1 0-49 í 1 8 1 l 0*75 vendül . 3.398 4.354 0*05 0*06 5 1 1-31 0*10 egyéb nyelven 13.760 24.788 0-22 0-34 42 143 10-96 13*47 Összesen . . 6.403.687 7.357.874 lOO-oo 100-oo 383 1.062 lOO-oo 100-oo Horvát-Szlavonországok népességét e kimutatásból kihagytuk. mert ott 1890-ben az anyanyelven kivül beszélt nyelvek eltérő felfogással dolgoztattak fel és pedig úgy, hogy nemcsak az első helyen megnevezett, hanem valamennyi beszélt nyelv feldolgoztatott s ugyanazon egyén, ha anyanyelvén kivül 2 vagy három más nyelvet is beszélt, kétszer, vagy háromszor vétetett számba. A csak magyarul beszélők száma az anyaországban egy évtized alatt több. mint 700 ezerrel szaporodott, mindazáltal arányszámuk az összes magyar ajkúak közt több mint egy százalék-