1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

I. AZ 1850. ÉS AZ 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐZMÉNYEI

tokát a polgári hatóságoknak kellett összeírni, az összeírás felülvizsgálását pedig a katonaság végezte el. Ez az összeírás vezette be a "családi" vagy "háztartási" ívet, amelyben minden családhoz, háztartáshoz tartozó személyt név szerint feljegyeztek, felírva vallását és családi állapotát, valamint a férfiaknak korát, foglalkozását, katonai szolgálatra alkalmas vagy alkalmatlan voltát is. Az egyházi férfiak, a főbb hivatalnokok, a zsidók és a nők korát nem kellett feljegyezni. A családívekből kellett összeállítani településenként a Népességkönyvet (Populations Buch), amely tulajdonképpen a település népességének különféle szempontok szerinti összesítését és továbbvezetését szolgálta. Az összeírásokból fennmaradt községi, járási, megyei és olykor országos szinten összesített táblázatok három fő részből állnak. Az első rész tartalmazza a népesség számát, nem, kor (kiskorú, felnőtt), vallás és társadalmi status, illetve foglalkozás szerint. A második táblarész az egyházi év népességnövekedését foglalja össze, részletezve társadalmi rétegenként és vallásonként, azon belül pedig nemenként a születések számát, az összes törvénytelen szüléseket és a halvaszületések számát. Ez a népesség növekedését tartalmazó táblarész (accrescentia) még a véglegesen és ideiglenesen bevándorlók számát is megadja. A népesség fogyását (deccrescentia) öszszefoglaló táblázat vallás, nem és társadalmi status szerint közölte az elhaltak számát, valamint az elvándorlók összegét is. Végül a házasságok táblája (Tabella matrimoniae) status és vallás szerint összesítette a házasulok számát (néhány évben még a menyasszonyok és vőlegények korát is), valamint a házasságok mérlegét, azaz' az év elején megszámlált házaspárok számát, a megkötött, halállal vagy vándorlás miatt megszűnt házasságok összegét és az év végén megszámlált házaspárok számát. 1781-ben II. József elrendelte, hogy az összeírásokat, illetve a Népességkönyveket minden év március — május hónapjában vizsgálják felül, egészítsék ki, illetve módosítsák. Az Osztrák Birodalomban és Magyarországon 1784-ben és az utána következő két évben az előzőekben röviden ismertetett összeírási rendszer jelentős mértékű módosítása szerint számlálták meg a népességet. Magyarországon ez volt az első népszámlálás, vagy népösszeírás, amely mindenkire kiterjedt, tehát a papokra és a nemesekre is. II. József halála után, 1791-ben a magyar rendek ugyan megígérték, hogy népszámlálást tartanak, a megvalósítás azonban elmaradt. A 19. század első felében az Osztrák Birodalomban nem volt egységes népszámlálási rendszer. Az osztrák és a cseh tartományokat, az úgynevezett "Régóta összeírt tartományokat" katonai szempontok szerint írták össze. Az árvák, a honosok és az idegenek katonai szolgálatra való alkalmasságát vagy alkalmatlanságát is feljegyezték. Az összeírást a katonai és polgári szervek közösen végezték. Úgynevezett "Politikai jellegű összeírást" hajtottak végre a Lombard-Velencei Királyságban, Tirolban, Dalmáciában, Vorarlbergben és Trieszt városában. Az összeírást a politikai szervek végezték, a katonai szempontok itt háttérbe szorultak. Az összeírások harmadik csoportjában — Magyarországon és Erdélyben — évenként közölték a nemnemes népesség kor, nem és status szerinti számát, valamint a népmozgalom három alapszámát. A nemnemes népesség összeírásának rendszere 1848-ig tartott, változó pontosságú és részletességű adatokat produkálva. Az 1804. évi és az ezt követő népszámlálások egysége a család, illetve a háztartás volt. Az összeírás lajstromos módon történt és tartalmazza az összeírt személyek nemek szerinti megoszlását, a kormegoszlást, a vallási és a foglalkozási adatokat. Az országos és me7