Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (22. évfolyam, 2000-2004)

Barsi Ernő: Somorjai diákok népdalgyűjtése 1927/31-ből

adat, - értékesek, mert arról tudósítanak bennünket, hogy azon a tájegysé­gen, nevezetesen a Csallóközben 1927 és 1930 között milyen dalok éltek a száj hagyományozó nép ajkán? Sőt melyek voltak a legtöbbet használt, legkedveltebb dalok. A diákgyűjtőkről aligha tételezhetjük fel, hogy gaz­dag népdalkincs, népzenei felkészültség birtokában alaposan kikérdezhet­ték adatközlőiket, felszínre hozva a tudatuk mélyén meglévő, de már rég nem énekelt dalaikat. Nyilván azok kerültek lejegyzésre, melyek az éne­kes legismertebb, legtöbbet használt dalai voltak. Még így is megtörtént, hogy egy-egy dalt több versszakkal jegyeztek le, mint azok a gyűjtők, akik ugyan zenei felkészültségük segítségével már dallammal együtt gyűjtöttek, de későbbi időpontban, amikor az énekes már nem emlékezett a teljes szö­vegre. Már ezért a teljesebb szövegért is értékes a diákgyüjtő munkája. A dalok a Magyar Népzene Tára rendezési elve szerint két nagy csoport­ra oszthatók: I. Alkalomhoz kötött - II. Alkalomhoz nem kötött dalok (vagyis a tulaj­donképpeni népdalok) csoportjára. Az első (I.) csoportban egy újévköszöntő és egy lakodalmi dalon kívül karácsonyi dalok találhatók szép számmal. E dalok egy kivételével a men­­dikálás szokásához kapcsolódtak. A mendikálás - Ág Tibor szavaival: „karácsonyi, ablak alatti éneklés”. Erről „Kemény a föld a patonyi határ­ba” című könyvben a következőket írja: „Karácsony este gyermekek, lányok, legények kisebb csapatai házról-házra jártak, az ablak alatt megáll­va beköszöntöttek, karácsonyi énekeket, néhány jókívánságot mondtak, amiért apró ajándékot kaptak. Csallóközben a felnőttek is jártak mendikál­­ni, de inkább csak a rokonokat vagy ismerősöket köszöntötték énekkel”. A karácsonyi énekek közül csupán a 15. Amint egyszer friss álomból föléb­redtem... kezdetű fordul elő betlehemes játékban. Annak részeként jegyezte le Ág Tibor Nyékvárkonyban (Az Aranykert muzsikája 143.o.). Az alkalomhoz nem kötött dalokat (II.) Járdányi Pál rendszere szerint cso­portosítottam. Az a, csoportban két dallam található, melynek kezdő sora magasabb a záró sornál. Bartók meghatározása szerint ezek a régi stílusú dallamok. Mikor a juhász bort iszik kezdetű szinte ismeretlen is már ezen a tájon. Lejegyzése bizonyítja, hogy valaha a Csallóközben is élt. A Túlsó soron esik az eső kezdetű dal már nemcsak itt, hanem a Kisalföld egész területén, sőt távolabbi tájakon is kedvelt dal volt még a 20. század má­sodik felében. De a 3. és 4. versszaka csak itt ismeretes. Csapiár János le­jegyzése ezért is értékes. A b, alatt mindössze egy dal szövege található. Ez a tulajdonképpeni újstílusú dallam. A kezdő és záró sora azonos. 1930 körül minden magya­

Next

/
Oldalképek
Tartalom