Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (22. évfolyam, 2000-2004)
Khin Antal: Csallóközi vizihalászat
Csallóközi vizahalászat Khin Antal1 Aranykertnek nevezi a rege a régi Csallóközt, hajdani gazdagsága révén. Az egykori Aranykertből azonban csak az aranyhajú tündéreket szokta emlegetni, akiknek elhullatott hajszálaiból lett itt a sok arany s belőle a sziget gazdagsága. Pedig hát nem csupán ebből termett, még az aranykalász dús magjából sem. Ama regés időkben nagy bősége volt itt az erdő vadján kívül (melyek közt a hagyomány szerint itt tanyázott a bölény is) a halnak. Megtermett az Arany kertben az aranyponty oly bőségesen, hogy még a múlt század elején is volt belőle rengeteg. Kevés munkával megélhetett belőle a szegény ember és ingyen is adták akárhányszor a halászok. Vajka, Doborgaz öregjeiben még élénken él ennek emléke. Ma azonban alig van belőle hírmondó. Azután tanyája volt e sziget a Duna óriásának, a vizának is, vagy ahogy a régiek nevezték másik nevén: az örhalnak. A magyarságnak történeti szerepet játszó hala volt ez. Ma az új nemzedék csak hírből ismeri s a fogására használt „szégyét” még abból sem, pedig a régi Magyarország leghíresebb vizafogócégéi itt állottak. A viza - a tudomány acipenser husoja - ma már igen ritka hal Csallóközben és ha elő is fordul, akkor sem a régi óriás többé. Hasonlít a kecsegéhez, csak az orra tompa és nem hegyes, mint ezé. Igazi hazája nem a Duna volt, hanem a Fekete tenger, ahonnét feljött egész Pozsonyig. A halászok tudomása szerint két rajban vonult. Az első márciustól májusig, a második augusztustól decemberig tartott. Mindenfelé a Duna mentén a vizafogócégék hatalmas vizahorgok vetettek cselt neki, de lestek rá a halászok hálóval is. Ilyenkor állandóan figyelték a vizet (az „őrhal” elnevezés bizonyára innen ered), mert vonulás közben gyakran felbukott. Nemcsak úgy, hogy a háta látszott ki, hanem gyakran félig kiemelkedett a törzse, a halászok szerint felállott a vízben, mintha körül akart volna nézni. Szerette a csillogó tárgyat. A vizhorgok ezért mindig fényesek voltak. Ezzel a fényes tárggyal szeretett játszani, gyakran feléje csapott a farkával és ilyenkor rajtavesztett. Megfogódott. A régi őrhal 1.000 fontot is elnyomott, a hossza nyolc méter is volt. A hazájában azonban húsz mázsára is megnőtt. A Dunában a mély helyeken szeretett tartózkodni. Hogy ma már kipusztult, annak okát a halászok a folyó szabályozásának tulajdonítják. A mély,
