Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Szalay Piroska: Dunaszerdahely földrajzi nevei
Dunaszerdahely mai magva a „ Vetvárnak" nevezett avar tartomány korában indulhatott fejlődésnek. A középkorban mint királyi birtok a pozsonyi várkapitányság hatáskörébe tartozott. Dunaszerdahely első hiteles említése 1283-ban történik. Ebben az évben IV. László király Lodomér esztergomi érseknek adományozta a Pozsony vármegyében fekvő „Oun” nevezetű birtokot. A birtok az oklevél tanúsága szerint az esztergomi érsekségnek Zerdahel nevezetű birtokával volt határos. Szerdahely neve a legősibb kiváltságból, a szerdanapi vásárból ered, vagyis ezen a helyen szerdai napon tartottak vásárt. Ezen kívül még három országos vásár megtartásához volt joga: 1. az Áldozócsütörtököt megelőző szerdai napon, 2. Szt. Piroska (Prisca) ünnepén, azaz január 18-án, 3. Szt. Márton püspök napján, november 11-én. Szerdahely a pozsonyi vármegyében a leghíresebb vásárhelyek közé tartozott. A vásárhelyek úgy alakultak ki, hogy a helységek az elhelyezkedésük sorrendjében a hét valamely soron lévő napjára vásártartási kiváltságot nyertek. Dunaszerdahely a későbbi időben mindenkor királyi birtokként fordul elő. Az első hiteles okirat, amely Szerdahely mezővárosi állapotáról tanúskodik, 1574-ből való. Szerdahelyen ebben az időben három nemesi család és huszonhat királyi jobbágycsalád élt. A lakosság nagy része különböző mesterségekből élt, és mezővárosi kötelezettségüket pénzben váltották meg. A vármegye története szerint a vargáknak, a csizmadiáknak, a kalaposoknak, valamint a kádároknak már céhük volt. A mezőváros ekkor már nem királyi irányítás alatt állt, hanem 1650-től a pozsonyi vármegyéhez tartozott, amely a Pálffy család tulajdonában volt. Dunaszerdahely mezőváros magvát a Szerdahely nevezetű település alkotta. Szerdahely szerves részei voltak: Nemesszeg, Előtejed és Újfalu. Ezeket a városrészeket csak utcák választották el. Nemesszeg a város déli részén helyezkedett el, ahol a nemesi családok házai és gazdasági épületek voltak. Ebben a városrészben élt a legtöbb mester. Előfejed városrész kimondottan mezőgazdasági jellegű volt. A nádfedeles házak és gazdasági udvarok még a II. világháború után is megtartották eredeti formájukat. Újfalu története folyamán öt nevet viselt. Első neve Barabásfölde volt. A 13. század folyamán Póka lett a tulajdonosa, és először Pókafölde, majd Pókatelek néven szerepelt. A középkor végén ugyanezt a részt Tótújfalunak nevezték, és ebből alakult ki az Újfalu elnevezés. Ez az elnevezés 1899-ben
