Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Varga Ágnes: A Nagy- és Kis-Duna víznevei a dunaszerdahelyi járásban (részlet)
Mielőtt a középkori Csallóköz vízrajzának ismertetésébe belefognék, tisztázni kell a középkori víznévadás néhány kérdését. Mindenekelőtt tudatosítanunk kell, hogy a régi Csallóköz valamennyi vize Duna-víz volt, ezért a nagyobb ágak és a jelentéktelenebb vízfolyások esetében egyaránt találkozhatunk a Duna névvel. A Duna egyes szakaszai rendes nevük mellett még kísérőnevet is kaptak, amely mindig a kérdéses ág vagy folyás vízbőségétől függött. A legnagyobb vízbőségü folyók nevét okleveleink a latin fluvius (folyó) szóval egészítették ki (pl. a Csalló, a Csiliz, a Cseles esetében). Népi használatban azonban ez a kiegészítés nem volt jellemző, a főágak nevét általában önmagukban, mindenféle toldalék nélkül használták. A közepes vízbőségü (általában 30 km-nél hosszabb) Duna-ágak kísérőneve az -ér volt. Pl. Áld-ér, Beld-ér, Hum-ér. A kisebb, mindössze egy-két falut érintő vízfolyásokat egyszerűen víznek (aqua) nevezték. A sekély, lassú folyású vizek neve a „sár” - pl. Lapsár. A Duna-ágak általános megjelölése az „ág”, amely éppúgy jelölhet hosszú és nagy vízbőségü Duna-ágat, mint jelentéktelen vízfolyást is. Új víznevek keletkezésének szabályai a következők voltak: 1 .valamennyi szétágazásnál legalább egy új név keletkezett 2. ha jelentősen különböző vízbőségü ágak jöttek létre, a nagyobb automatikusan megtartotta az eredeti nevet 3. ha kb. egyenrangú vízfolyások keletkeztek, a korábbi név megszűnt, és két új név jött létre 4. ha egy kisebb ág ömlött a nagyobbá, az előbbi neve megszűnt, az utóbbi megmaradt.1 A középkori Csallóköz vízrendszerét tulajdonképpen három egységre bonthatjuk: A Vágköz megnevezéssel a mai tájegységekkel foglalkozó művekben már nem találkozhatunk, csak 13. századi okleveleinkből szerezhetünk róluk tudomást. Ezekből a leírásokból arra a következtetésre juthatunk, hogy a Vágköz a mai Csallóköznek Csicsó és Apácaszakállas vonalától keletre fekvő része volt. Ez a terület a 12. században a Dunának a mai Vének és Komárom közti medrébe való átterelésével megnövekedett. Nevét a terület keleti részén, a gutái mocsáron keresztülhaladó Vág folyóról kapta. A Csilizköznek mint tájegységnek a névadója a Csiliz folyó volt. A folyó nevében Jerney a „cseles” szót véli felfedezni. A Csilizköz eredetileg a szó szoros értelmében vett köz volt, amelyet északról a Csiliz és a Cseles, délről pedig a Lajta és a Rába határolt. 1 v. ö.: Püspöki Nagy Péter: Új Mindenes Gyűjtemény, Pozsony, 1985. 84-86.
