Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (20. évfolyam, 1996)
Szerencsés Magdolna: Visszapillantás a régi Karcsa-vidékre
pán döntött. Harcoltak az adók és egyéb szolgáltatási terheik csökkentéséért is. Ennek eredményeként elérték, hogy többé nem kellett ellátniuk a birtokukon átutazó várispánt vagy a királyt. Az örökös jobbágyok másik harci célja a vagyoni jogaik kiterjesztése volt. Ezen a téren aránylag hamar értek el sikereket. Roland nádor rendelete 1250-ben elismeri ETHURUH várjobbágy földjogát. Ezen eredményen felbuzdulva úgy látszott, hogy a karcsaiak tovább folytatják a harcot, mert DÉNES nádor már SIMON, SZERAFISZ és PÉTER várjobbágyoknak is elismeri a birtokjogát, ekkor érik el pl. a sólmoskarcsaiak is a kiváltságaikat, nemesi rangjukat. 1351-ben az úri osztály a megszilárdult hatalmát arra használta fel, hogy a „kilencedet“ kötelezővé tegye az egész parasztság számára. így ötszáz évig fizette vila Corcha (Karcsaj népe, a földesurának, a királynak a kilencedet. 1580-ban a Karcsák közül Királyfiakarcsa, Etrekarcsa, Erdőhátkarcsa, Sólymoskarcsa és Damazérkarcsa a Bartal család birtokába került, Kulcsárkarcsaiak pedig a Kulcsár család lett a birtokosa. Ez lényeges változást hozott az apró települések életébe. A két nemesi család a faluba telepedett, és így naponta ellenőrizhette jobbágyai életét. A földesurak akkor még nem gazdálkodtak a nekik adományozott birtokon, nem különítették el a majorságot a község határában, hagyták a jobbágyaikat gazdálkodni, a már említett kilenced és egyéb szolgáltatások fejében. Mivel a Bartal és a Kulcsár családoknak kevés volt a jobbágya, a meglevőket a végtelenségig kiszipolyozták, hogy belőlük élősködhessenek. A Karcsai jobbágyok nemcsak azért kerültek adományozásukkal hátrányos helyzetbe, mert szegények voltak a földesuraik, hanem mert a Csallóközben kevés volt a szántó és így kisebb telkeik voltak, mint az ország más területén élő jobbágyoknak. Ezen pedig úgy változtattak, hogy egyre nagyobb területeket hódítottak el a mocsaraktól és művelhetöve tették őket. Erre a lépésre márcsak azért is szükség volt, mivel időközben megnövekedett az adók és a különféle szolgáltatások mértéke is. A földesurak kihasználva a török háborúk okozta zavaros viszonyokat, önként magasabb adókat szabtak meg, mint amelyeket az országgyűlés szentesített. 1597 ben a törvényes kilenceden, valamint bizonyos haszonvételeken kívül (pl. kocsma, malom. ..ja törvény három főcsoportba foglalta a parasztság terheit. Ezek voltak: 1. földbér vagy pénzfizetés 2. robot 3. ajándék, amihez még 2 csoport járult, aj amelyeket a földesúr maga szabott meg, b) amelyet a jobbágy vétség, kihágás, bűntény esetén a földesúrnak fizetett. A telek (amelyen több család is élt) évi adója 1 arany forint vagy 100 dénár volt. Azon sokféle munka és szolgálat maximumát, amelyet robotnak neveztek, a törvény évi 40 napban szabta meg. A földesúr általában nem sokat törődött ezzel. Karcsún ugyanis a 40 nap helyett 50 nap volt a robot. A szokásos karácsonyi, húsvéti és egyéb ünnepeken kívül is kellett a földesúrnak külön ajándékokat, mint pl. libát, tyúkot, tojást vinni. Ezek az ajándékozási terhek nagymértékben súlytották a jobbágyokat, így sokan megszöktek a földesúrtól és a városba költöztek. 1608-ban végleg megvonták a jobbágyok költözködési jogát. Mária Terézia ural
