Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Somorjai Johann Matthia Korabinský szemével
Rettenetes csapás 1426-ban a Duna kiáradása, amely elmossa, elhordja Csallóköz töltéseit és hídjait. Felújításuk Somorján is a más községekkel való együttműködés, kölcsönös segítség jegyében történt. 1439-ben Albert, 1456-ban V. (Utószülött) László, 1465-ben pedig Korvin Mátyás a város összes privilégiumát újólag megerősíti. Mátyás király Somorja vásáros városnak adományozta 1468-ban Szap, 1483-ban pedig a Balázsszállása (Balázsháza) nevű birtokot. 1488-ban Mátyás újból megerősítette a fennemlített privilégiumot. 1513-ban a helység II. Ulászlótól a Caufarum Regalium Director privilégiumot nyerte, amely a vármegyei hivatal kötelességévé teszi Somorja vásártartási jogának az oltalmazását és minden ügyben való védelmét. 1519-ben II. Lajos nemesi előjogokat adományoz a városnak, továbbá megengedi, hogy peres ügyekben a város saját neve alatt védelmezhesse magát, mind az egyházi, mind a világi bíróság előtt aktívan és passzívan cselekedhessen, vitás dolgaiban és saját pereiben ügyvédet fogadhasson, régi pecsétjét mint hitelesen használhassa. Ez a pecsét az üllő Madonnát ábrázolja a koronával, a fején, ölében gyermekével, az ülő kis Jézussal. Az írás rajta gót betűs, az évszám olvashatatlan. 1545-ben a helység megkapja I. Ferdinánd király jóváhagyását a kisgútori birtok megvásárlásához. Mindezeket a privilégiumokat I. Miksa, II. Rudolf, II. Ferdinánd, I. Lipót és VI. Károly is megerősítették. Ez utóbbi adományozta 1712-ben az évenkénti vásártartás privilégiumát a városnak, melyeket György és Mindenszentek napján tartanak meg. A tekintetes Pozsony vármegye erről elismervényt ad ki, melyben tanúsítja, hogy a vásárváros minden alkalommal a saját privilégiumával él, élvez minden Jura Regáliát és az inszurekció lehetőségét, mely megszabta a teljes fegyverzetben kiállítandó huszárok létszámát. (Insurrekció — a nemesség hadba vonulása). A város okiratait a királyi udvar által felhatalmazott városi bizottság vizsgálja felül. 1769-ben Mária Terézia királyi fenség úgy határozott, hogy a vásárokat a település ősrégi és ősidőktől fogva élvezett privilégiumai szerint kell megtartani, következésképpen a pozsonyi várkapitány részére nem több mint évi 806 forintot — melyet az egyik okiratban „kvártély pénz“-ként említenek — kell kifizetni. Egy másik, 1779-es császári-királyi rendelettel — ugyanettől az uralkodónőtől — jogot kap a város arra, hogy marha-, vásár- és helypénzt szedhessen mind az évi, mind a hetivásárokon. Ezt a rendelkezést 1782-ben a most uralkodó fenség megerősítette azzal a kiegészítéssel, hogy a vásárok érdekében Pozsony megye által védve legyenek privilégizált helyzetükben, és nem szabad megengedni, hogy a település vásárjogait valaki is bármilyen ürüggyel megsérthesse, csorbíthassa. A nyilvános bírósági perekben az egész község ellen nem a via facti, hanem, hasonlóan más privilegizált helyekhez, a Juris Actione Filci Magistratualis rendelkezései szerint kell eljárni. A magánszemélyek (polgárok) ellenében a helyi magisztrátus jár el. Végül, ha Somorja vásáros városnak nem állna rendelkezésére elegendő paraszti munkaerő, — hasonlóan más községekhez — felszabadítható az út- és gátjavítások terhe alól saját határán kívül, de a maga birtokain és termőföldjein köteles azokat jó állapotban tartani. Ennek a rendeletnek is köszönhető, hogy a vásárváros saját útjait, gátjait, töltéseit példás rendben tartja, magán a helységen belül pedig kikövezett csatornát és átjárót létesítettek, ezért ma minden utcáján kényelmesen és szárazon lehet járni. A helységnek két főutcája van, és az egyik közülük sajátságosán megépített. Ez a Szőlő utca, amelyik négy további utcácskára tagolódik, és ezért a
