Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Somorjai Johann Matthia Korabinský szemével
Somorja Johann Matthia Korabinsky szemével Johann Matthia Korabinsky 1740. február 23-án született Eperjesen, 1811. június 23-án halt meg Pozsonyban. A neves geográfus és történész hazai és külföldi egyetemeken tanult. Pozsonyban az evangélikus lícium tanára, majd a könyvkiadásban jeleskedik. Német nyelven megjelent munkái közül az egyik legismertebb: Geographisch-historisches und Pro- dukten-Lexikon von Ungern (Pressburg, 1786). Ebben a munkájában értékes ismereteket közöl Somorjáról [720—727). A Somorjára vonatkozó részt Petényi János fordította magyar nyelvre. Somorja tetszetős csallóközi mezőváros, három órányira Pozsonytól, háromnegyed órányira a Nagy-Duna bal partjától; a legutóbbi összeírás szerint 323 háza van, 565 családban 2682 ember él e településen. E helység számos kiváltságot és birtokot kapott a magyar királyoktól több esetben is tanúsított hűségéért, mint ahogy III. Endre királytól 1298-ban a Marcsamagyar nevű birtokot, ez az adomány később megerősítettett I. Károly és I. Lajos által. Erzsébet királynétól 1382-ben a Barlabásfölde nevű birtokot kapja, s ezt az adományt erősíti meg Zsigmond király 1394-ben. Épp e királytól nyerte a település 1392-ben a nagy-dunai révnyitás jogát is A folyam itt két ágra szakad, a közepén két sziget található, melyek közül az egyiket Nagy-Mantuának, a másikat Kis- Mantuának nevezik. Ezek az átkelést fölöttébb megnehezítik, mivel az átkelésnél szükségessé válik a komphajó csaknem egy órán át való vontatása. Erre a célra a község két különösen nagy és erős ökröt tart, valamint egy ökrös legényt, akit itt vontatólegénynek hívnak. Ez „meglovagolja“ az egyik ökröt, és ha a víz nagyon sekély, akkor az ökröket messze belegázoltatja a Dunába úgy, hogy az úszó ökrökből gyakran csak a szarvaik láthatók. A legény ezért sokszor a legnagyobb veszélynek van kitéve. Az ökrök úgy vannak idomítva, hogy megszokott járásuktól a Dunába se jobbra, se balra ne térjenek el, és a „feleségről“ elöl és hátul bakkecske módjára le, illetvei fel lehessen ugrani. Ennek a településnek van egy másik révje is a Mosoni Duna-ágon, közösen Rajka községgel, ahol kötélkomp közlekedik. 1397-ben Zsigmond király meghagyja Pozsony vármegyének, hogy Somorja megerősített szabadalmait és ősi szokásait mindennemű háborítás és újítások nélkül megőrizze. Ugyanez a király 1405>-ben újabb privilégiumot adományoz: Somorja város polgárait felszabadítja a vámfizetés kötelezettsége alól, és mentesíti őket minden más hasonló illetéktől (beszolgáltatás, adó, dézsma). A község bírói jogkörrel rendelkezik mind a polgári, mind a jövedék, mind pedig a bűnügyekben. Ebben az évben emelik a települést királyi városi rangra, és ellátják mindennemű olyan szabadsággal és előjoggal, amelyekkel akkorában Pozsony városa rendelkezett. Az e királyi adományokat tartalmazó dekrétum a város levéltárában ma is fellelhető. Somorja szabad királyi város marad 1465- ig. Ez év után a helységet az okiratokban hol városnak, hol szabad királyi privilegizált mezővárosnak (városjogú községnek) nevezik. 1411- ben Zsigmond király az évenkénti kétszeri vásártartás privilégiumát adományozza a városnak, mely vásárokat Ilona és Bertalan napján tartaná, az ezeket megelőző napokon pedig marhavásár’ lenne.
