Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (18. évfolyam, 1994)
Mag Gyula: Harminc éves a Csallóközi Múzeum
állattenyésztési valamint a pásztorkodás állandó kiállítás tervezésében és elkészítésében. Egész életében néprajzi kutatásokkal, halászati gyűjtőmunkával és tudományos kutatásai publikálásával foglalkozott. 1973. november 26-án Budapesten hunyt el“. Az egy szobában létesített kis somorjai múzeum nem maradt elszigetelt jelenség. Felfigyeltek rá a határokon innen és túl egyaránt. Az 1928-ban kiadott évkönyvben, cikkek, emlékezések, néprajzi leírások jelentek meg a Csallóközről, a Csallóköz történeti vonatkozású eseményeiről, a tájról, a csallóközi emberről. Szekfű Gyula, a budapesti egyetem kitűnő tanára, a magyar történelem kutatója a Csallóközi Múzeum című kiadványban ezeket írta: „Múzeumot könnyű létre hívni életben tartani ott, ahol állami adók fordíthatók rájok, és nem szegény emberek önkéntes érdeklődése a létalap. Múzeum és tudományos élet olyanok között, akik csak ünnepi óráikban emelkedhetnek fel napi gondjaikból ily érdeklődéshez, nehéz kezdeményezés és a csallóközi vállalkozás joggal hasonlítható a régmúlt kor jégtörő munkájához. De amint a mai csallóköziek ősei háromszáz év előtt évről-évre szorgosan elvégezték a jégtörést, mert tudták, hogy maguk és családjuk élete, hajlékuk függött e munkájuktól: épüen úgy becsülettel és sikerrel fogja végezni a mai nemzedék is a kulturális jégtörő munkát, mert tudja, hogy ettől függ manapság megint az élet, a jövő. És a többi magyarság határokon túl és innen tisztelettel és testvéri szeretettel tekint a csallóközi jégtörőkre“. A jégtörők“ valóban jó munkát végeztek, s bár az évek során gondosan összegyűjtött értékes anyag nagy része elveszett a háború utáni évek zavarában, a megmaradt tárgyi emlékek ma is komoly darabjai a Dunaszerdahelyen létesített, jogutódként szereplő Csallóközi Múzeumnak. Dunaszerdaheilyen is történtek már kísérletek az 1920-as évek eleijén múzeum létesítésére de hiányoztak a Khín Antal féle lelkes kezdeményezők — bár Antal András városi tisztviselő mindent megmozgatott ennek érdekében — s a múzeum Csallóközi Múzeum néven csak 1964-ben kapott jóváhagyást. Sokat fáradozott a múzeum megalakítása érdekében Antal Andráson kívül Nyári Ferenc volt járási művelődésügyi szakosztályvezető is. A múzeumok hálózatának kiszélesítése érdekében a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság az 1962-es évben kelt 1814-es számú határozata értelmében jóváhagyta a Dunaszerdahelyi járásban is a múzeum létesítését Csallóközi Múzeum néven. A jóváhagyott múzeum a járási székhely, Dunaszerdahely város legrégibb épületében, a Fehér kastélyban nyert elhelyezést, s hivatalosan 1964. július 1-vel kezdte meg működését. Ekkor nyert ide igazgatói kinevezést Marczell Béla a dunaszerdahelyi tizenegyéves középiskola volt tanítója. A múzeum küldetése A Csallóközi Múzeum tájjellegű intézmény, így elsősorban a Csallóközre — szűkebb értelemben a Dunaszerdahelyi járásra vonatkozó történeti, néprajzi és tájrajzi anyagot gyűjti. A Csallóköz területén még ma is nagyon sok történelmi, néprajzi és népművészeti emlék van, ez azonban egyre jobban pusztul, kallódik. Pedig valamikor e sziget földrajzilag s főként néprajzilag olyan elkülönített, kompakt egységet képezett, akár a székelység vagy a kúnság. Múltjának emlékei, népének történelme megérdemli, hogy tudományos szempontból foglalkozzunk vele. Az elődök
