Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)
Kaprálik Zsuzsanna: A vessző felhasználása a paraszti gazdaságban
A kosárfül alapjául szolgáló „vezérkaró“ meghajlítása. Vasík József doborgazi kosárfonó. Foto: Krascsenlts Gáza 4. legvékonyabb vessző = ez a legapróbb vessző amelyből a kosár feneke készül. Gyakoribb a vessző háromfelé való osztályozása — a legvastagabbjából a fenékkarók és az oldalkarók, a középszerűből a kosár aljának, fenekének leszegése, valamint a kosár oldala, fala (a szegéshez és az oldalához körülbelül azonos minőségű vesszőt használnak, hiszen a szeges a vessző berakása után mindig annak vastagabbik részéből, a töviből készül), a legvékonyabbjából, a legapróbb vesszőkből pedig a kosárfenék készül. Az osztályozás után a vesszőket tövüknél kés segítségével kihegyezi, így a vesszőt könnyebben tudja a fonás közé szúrni, majd kiszámolja az egy kosárnak való vesszőmennyiséget. Egyszerre több kosárnak való vesszőt Is osztályozhat, de csak az egy kosárnak való leszámolt vesszőt hagyja elő, a többi előkészített vesszőt az osztályozás után külön kévékbe kötve félre teszi. Az egy kosárnak való vesszőmennyiséget körülbelül meg tudja állapítani, de ez a mennyiség függ a vessző hoszszúságától ill. vastagságától. Ha rövidebb vagy vastagabb vesszőt használ, akkor az oldala nehezebben növekszik, Ilyenkor több szál vesszőre van szüksége. Az egy kosárnak való vessző mennyisége főleg a kosár méreteitől függ: hány karós lesz a kosár, milyen magas lesz, hány berakással fog készülni. A tapasztalt kosárfonó ezek alapján előre meg tudja állapítani a szükséges vesszőmennyiséget, és az egyes osztályokon belül az igényelt vesszőt le tudja számolni maga mellé.
