Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)
Kaprálik Zsuzsanna: A vessző felhasználása a paraszti gazdaságban
FONÁS A fenekes kosár fonása A kosárfonás technikai menetét a fenekes kosár fonásán mutatjuk be. Ily módon készül minden olyan vesszőalapanyagú tárgy, amely fonott fenékkel rendelkezik. A kosárfonó miután a letisztított és a kihegyezett egy kosárnak való vesszőt maga mellett elhelyezi, hozzáfoghat a kosárfonáshoz. A kosarat a kosárfeník megfonásával kezdi. A kosárfenék alapjául a karók, feníkkarók szolgálnak. Ezeket a hosszabb, vastagabb vesszők végéből, tövéből vágja. A karók hosszúsága adja a fenék átmérőjének hosszát, ezért olyan nagyságú fenékkarókat vág, amekkora kosarat akar fonni. A kosár méretétől függően a fenékkarók száma lehet 5, 6, 7, 8 de 10 is. Kisebb kosárnál 5, nagyobb kosárnál akár 10 fenékkarót is használ. A kosár méretétől függően vastagabb vagy vékonyabb fenékkarókat vág. Ha 6 drb fenékkaróból készül a kosár feneke, akkor először is 3 drb karó közepét szurkáló vagy kés segítségével átlyukasztjuk — b e v á g j o , főhasíccsa — majd a további három karót a hasítékon keresztül dugja úgy, hogy egy keresztalakú alakzatot kapjon. Ennek neve kereszt, kör1 őszt, fenékváz, ásóváz, vagy egyszerűen csak fenékkaró. Mivel a karók végeinek vastagsága nem egyforma, ezért ügyel arra is, ne azonos vastagságú karóvégek kerüljenek egymás mellé, hanem a vastagabb és a vékonyabb karóvégek váltakozva helyezkedjenek el egymás mellett. Különben a kosárfenék az egyik oldalba elhúzná a kosár falát. „Fogom a eggyik három szál vesszőt az ölembe, kiszabválom bizonyos hosszúságra, attú függ, hogy mekkora kosarat akarok kíszítenni, mer kis feníkhő erős karókot nem használtok, rettentő erősset nem, csak bizonyos szabványossat, . . . akkor asztán fogom a egyik szál vesszőt, a egyik három szál vesszőt — eggyik vígé vastagabb, másik víkonyabb, úgy szabitállom be, hogy eggyet legalább fordítva tegyek eggyikné is, másikná is, úgy hogy nekem asztán pompássan, úgyhogy ne legyen ódallós formátlan a kosár se.“19 A kereszt elkészítése után fog két darab nagyon vékony vesszőt, ezeket „hegyivel“ befűzi a kereszt egyik ágának hasítékain, majd legalább kétszer körbevezeti a kereszt egyes szárain úgy, hogy váltakozva az egyik vesszővel felülről, a másik vesszővel alulról öleli át a kereszt egyes szárait. Közben, a szárak között keresztezi a vesszőket. Ezzel rögzíti a keresztet. A rögzítést egy szál vesszővel is elvégezheti. A kereszt egyik szárának hasítékain befűzött vesszőt legalább kétszer, de háromszor is körbe vezetheti a kereszt egyes ágain váltakozva hol a három karó alatt, hol a három karó fölött állandóan egy irányba haladva, majd az első kerítés után megfordul és visszafelé vezeti ugyancsak bújtatva a vesszőt. Ha a rögzítés két vessző segítségével történik, akkor ezzel a két vesszővel folytatja a fenék fonását. Ha egy szál vesszővel rögzíti a keresztet, akkor további két vékony vesszőt vesz. E vesszőkkel választja szét a keresztet alkotó tizenkét vesszővéget. Az egyik szál vesszőt felülről a másik szál vesszőt alulról hegyüknél fogva elhelyezi az első fenékkarónál (esetleg össze is csomózhatja azokat]. Az első és a második karó közti közben a vesszőket keresztezi, így az alsó vessző most felülről, a felső vessző alulról öleli át a második karót, és így tovább halad a két vesszővel és választja szét a karókat úgy, hogy azok egyenlő
