Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (16. évfolyam, 1992)
Liszka József: Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi felén
PhDr. Liszka József Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi felén (Egy tudományos kutatási program margójára) A gyakran a Kárpát-medence északnyugati kapujaként is emlegetett Kisalföld hagyományos népi kultúrája, a térség sajátos földrajzi fekvésénél fogva, egyszerre kötődik a pannon térség (tehát a Dunántúl), a Kárpátok vidéke és az ún. Palócföld műveltségéhez. így e tájegységek egyes kulturális elemei, jelenségei sajátos kisalföldi műveltséggé ötvöződnek ebben a térségben. A néprajzi kutatások mind ez ideig csak nagyon kis mértékben tárták fel ezeket a sokirányú — interetnikus vonatkozásokkal bonyolított — kötődéseket, nemigen mutatták ki az egyes kulturális jelenségek kapcsolatrendszereit. Igaz, a Kisalföld, főleg annak szlovákiai, északi felének a néprajzi kutatása egészében véve is meglehetősen le van maradva. Pedig a megfelelő mélységű, tudományos igényű vizsgálódás egy sor elméleti kérdésre is választ adhatna amellett, hogy végre teljes képet kaphatnánk a térség hagyományos népi kultúrájáról. A sokfelé ágazó népi kultúra kutatásán belül is mostoha helyzetben volt a gazdálkodás egyes hagyományos ágainak a tudományos igényű vizsgálata, pedig ez több szempontból is eredményes és tanulságos lehet. Olyan kérdésekre is választ kaphatunk, mint az egyes „ősi“, hagyományos formák továbbélésének a keretei, az új technológiák elterjedésének az okai és iránya, intenzitása, a polgárosodás mér.éke, a paraszti nagyüzemi gazdálkodás elterjedése, bizonyos etnikus specifikumok, etnokulturális kpcsolódások a gazdálkodáson belül stb. Fia lassan is, s ha inkább csak a célkitűzések, programokat is tekintve, mára azonban mégiscsak változik, mégpedig jó irányban változik a kép. Kialakulóban van egy nagyszabású kutatási program, amelynek már most szép eredményei vannak, ám következetes végigvitele lehet csak igazán jelentős tárgyunk szempontjából. Mielőtt azonban ennek a programnak a célkitűzéseit eddigi eredményeit ismertetném, röviden tekintsük át a kutatástörténeti előzményeket. Annak ellenére, hogy a szóbanforgó térségen belül koncepciózus és szervezett néprajzi kutatások korábban nem folytak, bizonyos, szórványos eredményeket mégis elkönyvelhetünk a hagyományos gazdálkodás kutatása terén is. Főleg az ún. „ősfoglalkozások“ (halászat, aranyászat stb). hívták fel magukra a figyelmet már a korai időkben. Amellett, hogy Hermán Ottó híres, nagy halászati összefoglalásában a Komárom környéki halászattal is foglalkozott, ennek később is születtek részletezőbb leírásai, ill. összefoglalásai (ALAPI 1933; GÖRFÖL 1976; KECSKÉS 1979; 81—133; LISZKA 1986; 639—640 stb.). Az aranymosással, mint Csallóköz egyik legjellegzetesebb és legközismertebb foglalkozási ágával, említés szintjén már a 18—19. századi nép- és országismertető íróknál (Péczely Józseftől Fényes Elekig) találkozunk. A későbbiek során aztán több lokális leírása, elsősorban ismeretterjesztő célzatú összefoglalása született a témának (BARANYAI 1911; KECSKÉS 1979, 5'1—55; KHÍN 1934; LÁSZLÓ 1988). A zsákmányoló-gyűjtögető gazdálkodás egyéb ágazatainak ko-