Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Ág Tibor: Népzenegyűjtés a Csallóközben. A csallóközi népzenegyűjtés múltja
Ág TIBOR Népzenegyűjtés a Csallóközben A CSALLÓKÖZI NÉPZENEGYŰJTÉS MÚLTJA Zenei anyanyelvűnk, a népzene valamikor szoros tartozéka volt az egész nép életének. A hétköznapoknak és ünnepeknek egyaránt. Azelőtt, míg az egységes faluközösségek léteztek, a hagyomány virágzása idején, a népzene szinte minden alkalmat betöltött, minden zeneigényt kielégített a maga dallamaival és hangszereivel. „Nálunk még háromszáz éve ugyanaz a dal zenghetett várban és1 kunyhóban . . ,”1 írja Kodály Zoltán. A müveit réteg később az, idegen kultúra felé fordult. A parasztság viszont megőrizte az ősi hagyományt, azt is, ami a sajátja volt, és azt is, amit fölülről kapott. A polgári forradalmakkal terhes Európában a 19 sz. elején, amikor a kisebb népek is kezdenek nemzeti öntudatra ébredni, fordul a művelt réteg figyelme a falu és annak kultúrája felé. Herder nyomán nálunk is fellángolt az érdeklődés a népköltészet iránt. Csokonai 1803-ban írja: „Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonost . . ,”2. Kölcsey 1826-ban így nyilatkozott: „ a való nemzeti poézis szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni.”3. Petőfi Aranyhoz írt levelében olvashatjuk: „ . . . a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata . . ,”4. De nemcsak a költők tanúsítottak érdeklődést a népdalok iránt. A zeneszerzők is kezdték tudatosan felhasználni műveikben a népies hangvételt. Egressy, Erkel, Liszt, s jóval előttük, akik a verbunkos zene kialakításához járultak hozzá zenéjükkel. Liszt Ferenc fejében a népdalgyűjtés gondolata is megfordult. Nemcsak rajta múlott, hogy nem jutott el a parasztkunyhókig.5 A népköltészet Jókai Mórt a nagy mesemondót is szép gondolatokra ihlette. A „Népvilág“ című kötetben rajongva, csodálattal ír a népköltészetről.0 A népdal születését, akárcsak később Bartók7, természeti jelenségekhez hasonlítja. „Vagy tán úgy születik a; népdal, mint a felhő? Minden nap új meg új van az égen s mégsem látta senki, hol és hogyan támadt?“6 Az értelmiség néprajzi érdeklődése elsősorban az anyanyelv, a népköltészet felé terelődött. Esztergom vármegye közönsége 1831-ben levélben fordult a Tudós Magyar Társaság vezetőségéhez, a „köz-nép ízléséhez irányuló Magyar daliok“ közreadása ügyében. Ugyanebben az évben Komárom vármegye közönsége is hasonló kéréssel fordul a Társasághoz: „pótolná ki a’ mesterségbeli műszavak fogyatkozásait, ’s b., készíttetne ’s bocsátana ki a nyelv nagyobb megkedveltetésére alkalmatos népdalokat“8. Az akadémia már 1830-ban meghirdette pályázatát a népdalgyűjtésre, sőt az 1833. november 29-i nagygyűlés már határozatot is hozott a népdalok kiadásáról. A határozat és a kiadvány tervezete ugyan megszületett, de mivel a hosszú évtizedek során a pályázatra beküldött anyag is eltűnt, semmi sem lett belőle. Ennek ellenére megindult egy gyűjtő