Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Vargáné Tóth Lídia: Kásák, pépek és kevert lepények a Főtájon
A babkásánál10 a babot vízben megfőzték, kevés burgonyát tettek bele, és daraliszttel keményebbre keverték. Babkását lényegesen kevesebbet főztek. A mai gyakorlatban ismeretlen. A krumplikásánál11 héj nélkül kis sós vízben megfőzték a krumlit, a darabokat szétnyomták főzőkanállal, liszttel bekeverték és tányérba kiöntve fogyasztották. Vacsorára rédliben megpirítva ették. Fenti állításaink helyességéről meggyőződve elmondhatjuk még, hogy mind a bab, mind a krumlikását kiöntve fogyasztották, akárcsak a kásákat, ami hozzájárulhat a név azonosságához. Ízesítésük hagymás zsírral történt, és a krumplikásánál ma is így töténik. A pépes ételek másik nagy csoportját a stercek alkotják. Az eddig tárgyalt pépes ételektől a főzés hiánya különbözteti meg, itt a pirításon van a lényeg. A nyersanyag itt is liszt, ennek pirított, forró vízzel, zsírral leöntött, porhanyósított változata kedvelt étele volt a paraszti konyhának. Gyors elkészíthetősége, mindig kéznél levő nyersanyaga fokozta gyakoriságát. Vizsgált falvaink mindegyikében az isterc nevet használják, de ismerik a nyögvenyelö kifejezést, ami eredhet abból, hogy kevés zsírral nehezen csúszik le. Gyakori az előtagként használt nyersanyagra utaló kifejezés pl. lisztisterc, krumpliisterc stb. A sterc ételek elterjedését, közkedveltségét bizonyítja az a tény, hogy napjainkban is készítenek lisztistercet, igaz már ritkábban. A lisztet lassan világos rózsaszínre pirították, majd forró vízzel leöntötték, és pépesre alakították. A kemény masszára forró zsírt öntöttek, amitől a tűzön morzsalékos lett. Ezt a száraz sterckészítést ritkábban használták, mint a nedves elkészítését. A terület községeiben a sterckészítés régi gyakorlat, hamar átvették, hiszen erre minden feltétel adott volt. Ha figyelembe vesszük, hogy a Dunántúl (Magyarország] néhány más területén a pépes ételek régi nevét a gánca, gánica szót is használják a stercre, itt viszont csak sterc ill. isterc néven ismerik, megállapíthatjuk, hogy ezen a vidéken a stercnél az új ételféle új neve lett egyeduralkodó. A gánci más pépes ételt jelöl. Készítették a lisztistercet, krumliistercet vagy daraistercet és babosistercet. A lisztisterc12 búza simalisztjéből készül, amit öntöttvas lábasban pirítottak, utána forró vizet öntöttek rá, s főzőkanállal keverték össze; a forró zsírral történt leöntés után kanállal össze vagdalva egyenletes porhanyósra alakították. Hasonlóan készült az árpadaraisterc13 . Az árpadarát pirították, és vízzel felengedték. A krumpliisterc és daraisterc ugyanazt a stercet jelentik. Elsőben kifejezésre juttatják, hogy a nyersanyag, amivel leforrázzák a lisztet, a krumpli. A krumpliistercnél14 búzadarát pirítottak, közben vízben krumplit főztek, krumplival és vízzel felengedték, abban még kifakadt a dara, végül forró zsírral kellett leönteni. így a sterc nedvesebb, ebben különbözik a száraz stercektöl. Itt látszik a régi és új egymás mellett élése, valamint az, hogy régi technikát új nyersanyaggal, a burgonyával alkalmazták. A babosistercet15 egyelőre csak Várkonyon találtam meg. Itt a pirított daraliszt felengedésére nem krumlispép szolgál, hanem babos. A régi technika mellé a krumli helyett régi anyag párosul, nincs kizárva, hogy a bab mintájára használtak lOjCsicsay Erzsébet, Várkony HjHurton Ilona, Macháza 12) Menthel Mária, Csákány 13) Matus Ida, Kürt njGróf Mária, Várkony 15)Podhorny Mária, Bodak
