Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a Csilizközben
Voltak még az egyes faluközösségeknek olyan tagjai is, akik az igézés és más népi hiedelmeken alapuló betegségek gyógyításával foglalkoztak. Ismerték emellett sok betegség racionális eredetét és valós gyógyítási módját is. Gyűjtötték és használták a gyógynövényeket, de gyógyítottak állati, emberi vagy ásványi eredetű gyógyító szerekkel is. Ezek az emberek többségben nők voltak, boszorkányoknak, javasoknak hívták őket. A falusi társadalomnak ezek az „titokzatos alakjai“ ma már nem élnek [az 50-es évekig kihaltak}. A falusi népi gyógyítók munkájukért semmilyen ellenszolgáltatást nem kértek, de a meggyógyított beteg általában csekély pénzösszeggel vagy természetbeni fizetséggel hálálta meg a fáradozásaikat. Egyes meghatározott betegségek keletkezését különböző megnyilvánulások idézhették elő, amelyek lehettek az egyén jellegzetes diszpozíciójából, vagy más ember és annak nemkívánatos cselekvéseiből, tulajdonságaiból fakadók. A javasasszonyok, akik a betegségek gyógyításával foglalkoztak, a betegségek előidézéséhez is értettek. A boszorkányok éjjel gyakran jártak „megnyomnyi“ az embereket. Az ilyen természetfeletti erő legyőzésére tanácsolták, hogy a kilincset az ajtón kössék le gatyamadzaggal, akkor majd többet nem jöhet be a boszorkány. Egy patasi adatközlő így mondta el: „A öreg Böginé is boszorkán vöt, és íjee járt az embereket megnyomnyi. Eggy hétéves gyereket is megnyomt a boszorkán, a mellít kiszíta és eedagattak a mellei, a feje alatt, a vánkusa alatt kapartak. Ászt köllött csinányi, hogy íjeere a feje elá, a vánkosa elá nagykést tettek, akkor ótán, mikor gyött a boszorkán és kezdett kaparnyi a vánkos alatt, nem tutta má megszínyi a mellejit, csak egy nagy puffenássú eetünt és megszűnt a hatalma. Ha valakit járt a boszorkán megnyomnyi, akkor a ajtóba eggy nagykést kölött belevágnyi addig, amíg az meg át benne. Akkor ótánn eemút a boszorkán hatalma.“ 3. Terhesség, szülés, gyermekbetegségek A családi élet egyik kiemelkedő időszaka a gyermekvárás, a szülés és a kisgyermekről való gondoskodás. A csilizközi család általában többgyermekes volt, nem volt ritka az sem, ha 5—6 vagy ennél több gyermek született egy családban . A nemkívánatos terhesség ellen a szarkaláb [24} vagy a „leánder“ (42) levelének a teáját kellett inni, „attú eevesztettík a gyereket“. A terhesség leggyakoribb elnevezése a „másállapot“ volt. A terhességet normális állapotnak tekintették, a terhes asszonynak, „amíg a terhítű bírt“, mindent meg kellett csinálni. A születendő gyermek nemét az „állapotos asszony“ hasának a formájából próbálták meghatározni. A leány születését így jósolgatták: „farba horgya a terhit, szíles a hasa, lent horgya al gyereket, domború a hasa, farba erős az anya“. Ha fiú születik: „előre van a terhe, hegyes a hasa, fönt vöt a terhe, előre terhes“. A terhesség első félidejéig keletkezhetett a néphit szerint a születendő gyermek testén az anyajel. Csilizradványon tartották, hogyha valakin valamilyen jel van, arra nem szabad rámutatni, mert akkor az illetőn is megjelenik az a jel. Ezért az ilyen jeleket mindig csak szóban volt szabad leírni, elmondani, megmutatni sohasem. Az anyajel örökölhető is volt. Ha az anya testén volt valamilyen jel, nagyon gyakran volt az újszülött testén is. Ha valami ráesett a terhes asszony testére vagy valahol megütötte magát a terhesség félidejéig, és az asszony odakapott, „ott maratt a gyereken a hele“. Egy csiliznyáradi asszony így mondta eV
