Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban
Az aratás megkezdésekor az urasági aratók, vagy akik nagyobb gazdánál arattak a körükben megjelent gazdát vagy intézőt foglyul ejtették. Kivitték a gabonaföldre, itt a marokszedők búzából font gúzzsal, szalaggal összekötözték a kezét, s csak akkor engedték szabadon, amikor pénzzel vagy borral kiváltotta magát. Balonyban a gazda a kaszásoknak és a kötözőknek pálinkát adott, a miarokszedőket pedig fejkendővel ajándékozta meg.16 Az aratás befejezésekor aratókoszorút készítettek. Búza, rozs, zab kalászaiból fonták a koszorút, nemzeti színű szalagokkal díszítették (Balony). Csiliznyáradon színes szalagokat kötöttek a kalászokra. A gazda házához a marokszedők vitték vidám diaiszóval, majd az első kaszás — az aratógazda — adta át köszöntő kíséretében: Kedves Gazd’uram! Isten segítségével befejeztük az (aratást. Továbbra is jó egészséget kívánunk gazduramnak és egész családjának. Tartsa meg őket az Isten erőben, egészségben, s kérjük, hogy jövőre is minket válasszon aratójának. Ezután fölcsendült az aratók éneke: Gazd’uramnak tisztelettel jelenesük, az aratást ma délbe’ befejeztük. Adja Isten, kövér legyen minden búzaszem. Fehér lisztből omlós kalács, puha kenyér sülhessen.17 Bodakon így szólt a nóta: Soós György uram nagy uraság, álgya meg a Szentháromság! Álgya, álgya, meg is álgya. A torkunkat is megszánnya.18 Bodakon a koszorút mindig az első kaszás vitte a fején. A koszorú átadása után a gazda vacsorával és itallal vendégelte meg az aratóit. Ez volt az áldomás, a Csallóközben „ádomás”. Sülyben egy érdekes szokás (hiedelem] élt aratás táján, Amikor a Babona már kihányta a fejét, s köd keletkezett, két férfinak ruhaszárító vagy ladikhúzó kötéllel kellett a ködöt lehúzni a vetésről, hogy a termés be ne fulladjon. Ezt úgy csinálták, hogy az egyik férfi megállt a föld egyik oldalán, a másik vele szemben a túlsó oldalon, a kötelet keresztben áthúzták a búzaföldön, s hosszában végigmentek rajta.19 Péter-Pál napjához fűződik az a hiedelem is, hogy ezen a napon az a legény vagy leány, aki meghallotta az első harangszót, az év végéig megnősült vagy férjhez ment. A vallásos asszonyok körében pedig szinte napjainkig élt az a hit is, hogy annak az édesanyának, akinek kisgyermek halottja van, nem szabad gyümölcsöt, főként cseresznyét ennie Péter-Pál előtt, hogy gyermeké a túlvilágon kapjon. A legenda szerint Szent Péter apostolfejedelem mindennap gyümölcsöt (cseresznyét) oszt a gyermekeknek, de annak a gyereknek, akinek az anyja az ünnep előtt már evett a cseresznyéből, azt mondja: „Te nem kaphatsz cseresznyét, mert az édesanyád megette előled a földön.” Az ünnep után pedig az első szemet mindig idegen gyermeknek! kell adni, csak utána ehet (az anya (Kisudvarnok).20 Még az aratás kezdetére esik Sarlós Boldogasszony (július 2.) ünnepe is. Különösen jeles nap volt azokban a falvakban, ahol ezen a napon tartották az évi búcsút. Balonyban is ez a búcsú napja. Az ünneppel kapcsolatban itt élt az a hiedelem, hogy az egyik nagygazda éppen Sarlós Boldogasszony napján akarta a munkásait kiküldeni aratni. A szolgálólány — Mária ünnepéről lévén szó — nem hajlott a gazda szavára mond