Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban
ván, hogy ilyen nagy ünnepen ők nem dolgoznak. Erre a gazda nagy haraggal mondta: „Dobd föl a sarlódat az ég felé, s ha a te Máriád elkapja, nem kell kimenned a földre”. A lány szót fogadott, a sarlót a magasba dobta, s csodák csodája, az megállt a levegőben.21 A balonyiak szerint ezért nevezik ezt a Mária ünnepet Sarlós Boldogasszony ünnepének. Valójában ez az ünnep a katolikus egyházban Szűz Mária Szent Erzsébetnél, Keresztelő János édesanyjánál tett látogatásának a napja. A 14. században még parancsolt ünnep volt, de a 17. századtól kezdődően már csak emléknapként szerepel. Mivel Mária látogatása az aratás idejére esik, a többi Boldogasszony-ünneptől a sarlós jelzővel különböztetik meg. Jeles nap volt augusztus 15-e, Nagyboldogasszony ünnepe. Az egyház Mária mennybefölvételét (Assumptio Beatae Marié Virginis] ünnepli ezen a napon. Szent István királyunk óta parancsolt ünnep volt egészen 1950-ig. A Csallóközben e naphoz kapcsolódott az a megfigyelés, hogy a két Mária-ünnep: Nagyboldogasszony és Kisasszony napja (szept. 8.) között ültetett tyúkok nyugodtan ülnek a tojásokon, s az ekkor kikelt csibékből jó tojók, jó kotlók, egészséges, edzett baromfiak lesznek. A népnyelv ezt az időszakot „két asszony köze” néven emlegeti. A „két asszony közi“ tojásokat télire is elrakták, még akkor is használhatók voltak. A sülyi hagyomány szerint a tyúk alá kilenc udvarból kellett lopni a szalmát, hogy minden tojás fias legyen. Ezért tették a tyúk alá szánt tojásokat ültetés előtt férfikalapba. A parasztélet és a paraszti munka sikere igen nagymértékben függött a természettől. A vallásos paraszti felfogás az esztendő, így az ősz jeles napjait is a közösség ünnepévé avatta, s ezek az ünnepek is fontos hagyományőrző szerepet töltöttek be. A legtöbbjük beleillett az egyházi évbe is, rendszerint valamelyik szent nevéhez kapcsolódott. Ezek az ünnepi szokások is minden esetben a termékenység, az egészség megóvását szolgálták. Az őszi jeles napok közül munkaszünettel járó ünnep volt Kisasszony napja (szeptember 8-a. Már a pogány világ őszkezdő napnak vette, a kereszténységben pedig Szűz Mária születésnapja (Nativitas Beatae Máriáé Virginis). Ezen a napon az asszonyoknak, leányoknak nem volt szabad dolgozniok, ez a tilalom főként a szövés-fonásra vonatkozott. A Dunaszerdahely környéki falvakban ilyenkor léptek szolgálatba a cselédek, s az ünnep délutánján megkezdték a dióverést is. A Csilizközben (Balony, Medve, Bős) s a Felső-Duna mentén (Felbár, Süly, Bodak) azt tartották, hogy aki korán reggel megnézi a kelő napot, meglátja benne Szűz Máriát, Mária bölcsőjét, vagy a nap ilyenkor aranyszegélyű lesz. Kisasszony napja országszerte búcsújáró nap is volt. A felbáriak, de a Szerdahely környéki falvak népe is „proseccióval” (processio) vonult gyalog a Szent Antal-i segítő Máriához. Az úton imádkoztak, énekeltek: Köszönteni jöttünk egek liliomát, Szent Antal-i templom szép csillagáti32 Szent Mihály napján (szeptember 29.) hajtották be a jószágot a mezőről és a nyári szállásokról téli istállóikba. A szolgákat is ezen a papon fogadták föl, s a pásztornép kerülőnapot tartott. Egy évben négyszer kerülhetett a pásztor a faluban, hogy komenciót szedjen: Mihálynapkor (szept. 29.) és Márton napján (nov. 11.), valamint karácsonykor és húsvétkor. Bodakon a cselédfogadást legényvásárnak nevezték. Erről az eseményről vers is maradt fenn:
