Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)

Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban

a pünkösd szimbolikus virágát, a pünkösdi rózsát. Ilyen népdal a Két szál pünkösdrózsa kezdetű kedvelt énekünk, vagy a Piros pünkösd napján imádkoztam érted kezdetű magyarnóta.

A csallóközi pünkösd egyik legrégibb emléke a pünkösdi királyné választása, a pünkösdölés. Balonyban a fehér ruhába öltözött pünkösdölő lányok választott királynőjük vezetésével királynőnek öltöztettek föl egy bábut, ezt házról házra járva körülhordozták a faluban. Rendszerint öten öltöztek föl, egyikük volt a királynő, akit menyasszonynak is neveztek. A másik leány kis, virágos kosarat vitt a karján, ebbe rakták el a kapott adományt, amin a szertartás végén megosztozkodtak. Minden ház előtt megálltak, s így énekeltek:

A pünkösdnek jeles napján

Szentlélekisten küldötte

erősíteni szíveket —

melyet Jézus Krisztus ígért

az ő tanítványainak, mikor ment fel mennyországba. Tüzes nyelveknek zúgása rászállott az ő fejikre, nagy hirtelenségeibe.

Elhozta az isten piros pünkösd napját, hogy meghordozhassuk királyné asszonykát. Házas embereknek tányérbél virágát, Ifjú legényknek rozmaringbokrétát!11

Az ének befejeztével körtáncot lejtve mentek tovább a másik ház elé.

Pünkösdi éneklök. Bc.lony, 1582 (Végh Károlyné, Olláry Vendelné, Olláry Vendel, Farkas Endre, Farkas Endréné) (Foto: Andrejkovics)