Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban
Más falvakban (Dunaszerdahely és környéke) a fölöltöztetett bábut tánc közben jó magasra emelték ezzel a fölkiáltással: A kendtek kendere ilyen nagyra nőjjön, ni! A pünkösdölők minden faluban kaptak ajándékot: tojást, szalonnát, pénzt, amelyet azután az egyik háznál közösen elfogyasztottak. A legtöbb csallóközi faluban még ma is emlékeznek erre a pünkösdi szertartásra. Gután még most is minden évben megrendezik, mint Tejfalun a dörejárást- Medvén a lányok bált rendeznek, s ilyenkor mindenki pöttyös ruhába öltözik, innét pöttyös bál a neve. A nyáradi rózsás ruhába öltözött lányok bálja a rózsás bál. Szapon régen pünkösd napján tartották a legényavatást. Erről Szegi Lajos nyolcvannégy éves (1982) adatközlőm így beszélt: „Minden tizennyóc éves legínnek be köllött megát körösztűtetnyi a legínyek közé. A légin fizetett 5—10 liter bort, ótán választott megának körösztepát. A körösztepa utánno megkörösztűte, leöntötte a fejit kevés borraa. Aki nem kírte, hogy legínnyé evessák, nem mehetett a kocsmábo.”12 A pünkösdöléssel a szerencsét óvták, a jó termést (kender), az anyagi gazdagságot akarták biztosítani. E termékenységet varázsló jelleg megtalálható a pünkösd hétfőjén szokásban volt vámkerék — állításánál is. Ez a tavaszi, tavaszköszöntő, pünkösdi mulatságszimbólum, egy kb. tizenöt méter magas rúd tetejére erősített kocsikerék a kocsma udvarán állt. Szalagokkal, borosüvegekkel díszítették. Nevét onnan kapta, hogy az erre az alkalomra kinevezett bíró vagy csősz az utcán sétálgató párokat elfogta, azzal vádolta őket, hogy a tilosban jártak. Emiatt bírságot kellett fizetniük, ez volt a vám. Ennek a jelképe volt a kerék, azaz a vámkerék. A vámot mindig a lányok fizették, ezzel szabadították ki a legényeket a csősz vagy a bíró fogságából. A mulatságot is a lányok rendezték, s arról is ők gondoskodtak, hogy vám nélkül senki ne mehessen be a kocsmába. A bírságolás a mulatság egész ideje alatt tartott. Az így összeszedett pénzt közösen mulatták el. Hitük szerint ez az eszem-iszom a természetet bőséges ajándékozásra késztette, s az egész közösséget megóvta a bajoktól.13 A pünkösd utáni tizenegyedik napon, csütörtökön tartották katolikus vidékeken, így a Csallóköz több falujában is az úrnapi körmenetet. Ilyenkor a falu apraja-nagyja részt vett az ünnepélyes demonstráción, s buzgón imádkozott a négy világtáj felé fölállított oltároknál az egészséges, bőséges termésért. Az e napra fölállított oltársátrak virágai, faágai mind jeles szentelménynek számítottak. A körmenet befejezése után mindenki vitt haza legalább egy csomó faágat, ezt a kertben a vetemények közé szúrta (káposzta), hogy megvédje a növényt a férgektől. Csilizradványon a faágat a szerhába szúrták éppúgy, mint a virágvasárnapi barkát, hogy megvédje a házat a villámcsapástól. Medárd napjához kapcsolódott a negyvennapos eső hiedelme. Ez még ma is élő hagyomány. Ha Medárd napkor esik az eső, negyven napon át esni fog utána. Csilizpatason a lent mindig Medárd után vetették el, hogy ne legyen gazos, és szépen fejlődjék. A naptári év hagyományos ünnepi szokásai közül szertartásos cselekményével, a cselekményhez fűződő hiedelmeivel a nyári napforduló ünnepéhez, Keresztelő Szent János születésnapjához (június 24.) kapcsolódó Szent Iván-napi tűzugrás, tűzszentelés szertartása emelkedett ki. A sok pogány elemet őrző „játék” a népélet egyik legérdekesebb dramatikus hagyományát őrzi. A hagyomány eredetéről a Csallóközben ma már jó
