Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Pomichal Richard: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén
említi). Kiss (1981) 1980-ban 28-ról tesz említést. Ez 100 km2-re 2,59 párt jelent. I.ényegében hasonló populációs viszonyokat találtunk 1983-ban is, mikor a fészkelők száma 27 volt. Ez 100 km2-re 2,5 párt jelent. Összehasonlítva Stollmann (1971) adatait az 1983-as számlálás eredményeivel, kiderül, hogy az utóbbi 15 év alatt (1968—1983) a fészkelő párok száma 16-al, azaz 37.2 %-kal csökkent. Apácaszakállas (Opatovský Sokolec), Csilizradvány (Cilizská Radvaíi), Dercsíka (Jurová), Ekecs (Okoč), Nyárasd (Topoľníky), Ógele (Stará Gala— Holice), Padány (Padáň), Patas (Pastuchy) és Tejfalu (Mliečno) községekben a fehér gólya már nem fészkel. A fészkelő gólyák száma jelentősen csökkent Bakán (Baka), ahol 1968-ban hat, 1983-ban már csak egy elfoglalt fészek volt; Bősött (Gabčíkovo) számuk ötről (1968) kettőre (1983) csökkent. Adatközlőink szerint Alistálon (Hroboňovo) és Vajkán (Vojka nad Dunajom) egy vagy több gólyapár 1968-ban is fészkelt. Ezekről azonban Stollmann (1971) kérdőíves számlálása útján nem értesült. A kisbudafai (Malá Budafa —Holice) és a jánosmajori (Jánov majer— Topoľníky) fészkelés újabb keletű. A fészkelő madarak számának csökkenését a természetes élőhelyek kiterjedésének visszaszorulása, az ezzel kapcsolatos táplálékhiány, a megfelelő fészkelőhelyek megfogyatkozása okozza. Több fészek semmisült meg a járási villanyvezeték-hálózat felújításakor, valamint a régi falusi épületek bontásakor. A kéményre rakott fészkek közül néhány meggyulladt (Padány, Vajka) s ezeket a gólyák már nem rakták újjá. Az egyetlen fészket, amely belterületen kívül a Gabčíkovo — Nagymaros vízierőmű építésének közelében (bősi kataszter) található, a madarak az állandó zavarást követően 1982-ben elhagyták. Az 1. sz. táblázat közli az 1968, 1980 és az 1983-as számbavétel adatait, föltüntetve valamennyi (lakott, elhagyott stb.) fészket. Az 1. sz. táblázat adatai alapján elmondható, hogy a vizsgált területen a fehér gólya főleg a Duna vonalán fészkel (20 pár, 74 %). Jóval kisebb arányban található a pleisztocén kori agradációs fal (Bratislava — Dunaszerdahely — Komárom főútvonal) hosszában (5 pár, 19 %), valamint a Kis- Duna közelében (3 pár, 7 %). A fölnevelt fiókák száma Szlovákiában 1968-ban a fészkenként fölnevelt gólyafiókák száma 1—5 volt, de az estek többségében (55,5 %) a gólyák csak 2 fiókát neveltek. Átlagosan egy fészkelő párra 2,05 fióka fölnevelése jutott (Stollmann 1971). Kiss (1981) a dunaszerdahelyi járás területéről fészkenként 1—4 fiókát említ. Adatai szerint leggyakoribb a 3 fiatal fölnevelése (39 %). Járásunk területén 1980-ban a fészkelő gólyapárok átlagosan 2,85 fiat neveltek. Valamivel kedvezőbbek az 1983-as év populációs adatai. A fiák száma ebben az évben is 1—4 között mozgott, de gyakoribb volt a 3—4 fiókát fölnevelő párok száma (44—41%), így az 1983-as átlag magasabb: 3,22. Az 1—5 fiókát tartalmazó fészkek számát a 3. sz. táblázatban közöljük. Az 1983-ban kikelt és fölnevelt fiatalok száma közötti eltérés, illetve a kirepülésig történt természetes elhullás, minimális volt. A kikelt fiókák közül a nevelési időszakban csak 1 példány pusztult el. Doborgaz (Dobrohošť) községben található fészekből 3, még repülni nem tudó fiatal egyedet a SzSzK Kulturális Minisztériuma természetvédelmi osztályának engedélyével a Bratislavai Állatkert dolgozói vittek el. A 2. sz. táblázatban a kikeltett és a kirepült fiókák számát közöljük. A fészkek elhelyezése Stolmann (1971) és Babó (1977) megállapítása szerint a fehér gólyák Szlovákiában szinte kivétel nélkül a települések belterületének lakói. Ezt igazolják az általunk végzett csallóközi, illetve járási megfigyelések is. Járásunkban, egyetlen külterületen épített, ma már elhagyott, fészekről tudunk. Ez Bőstől [Gabčíkovo] mintegy 2,5 km távolságban a kikötő felé vezető út mentén, egy villanyoszlopon található. Babó (1977) nyitrai járásban végzett megfigyeléseihez hasonlóan nálunk is megállapítható, hogy a hagyományos fészkelési lehetőségek csökkenésével párhuzamosan növekszik a villanyoszlopokon elhelyezett fészkek száma. Az 1980 és 1983-ban költő párok 70 % fészkelt villanyoszlopon (4. sz. táblázat). Babó (1977) tapasztalataival ellentétben a dunaszerdahelyi járásban a fehér gólyák ritkábban fészkelnek az efsz-ek 1) Megjegyzés: A szerző idézett munkájában (Stollmann 1971) az 1. sz. ábra adatai (43 fészkelő gólyapár, amelyből a 100 km2-re lévő átlagot számította) nem egyeznek a 12. sz. táblázatban feltüntetett adatokkal (44 fészek). A különbség magyarázatát a szerző a szövegben nem közli.
