Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)

Pomichal Richard: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén

és az ág-ok telepein. Megfigyeléseink szerint itt is a villanyvezeték oszlopaira (Bodak —Bodíky- Jánosmajor—Jánov

majer), illetve

a az istállók szellőzőkürtőire (Vajka— Vojka nád Dunajom)

rakják

fészküket. Ritkák a fákon rakott fészkek is. Ilyeneket csak két helyütt találtunk, Vajkán (Vojka nad

Dunajom) a

helybéliek által „gólyafának“ nevezett óriási platánon és Várkonyban (Vrakúíí), szederfán.

Összefoglaló

Az 1983-ban végzett számlálás eredményei, összehasonlítva más szerzők e területről származó korábbi adataival (Stollmann 1971, Kiss 1981) következőkép foglalhatók össze:

1. A

dunaszerdahelyi járás területén 1983-ban 27 gólyapár fészkelt. Számuk 15 év alatt (1968—1983) 37,2 %-kal csökkent.

2. Járásunk

területén 1983-ban 100 km2-re átlag 2,50 fészkelő pár jutott.

3. A

fészkelő madarak 74 %-a a Duna árterületének közelében lévő falvakban él. A járás belső területein (a negyedkori agradációs övezetben) az egész állománynak csak 19 °/o-a, a Kis-Duna mentén pedig csak a 7 %-a fészkel.

4. A

fehér gólyák 1983-ban fészkenként leggyakrabban 3—4 fiókát neveltek föl (az esetek 44 — ill.

41

%-a).

5. Ebben

az évben egy fészkelő párra 3,22 fióka jutott, ez az 1980-as átlaghoz (2,85 fióka) viszonyítva kisebb mértékű populációs emelkedést jelent.

6. Adatközlőink

szerint a kikelt és a fölnevelt fiókák száma közötti különbség (a természetes elhullás) minimális volt.

7. Megállapítottuk,

hogy a hagyományos (istállók, háztetők, régi gazdasági épületek stb.) fészkelési lehetőségek hiányában nálunk is növekszik a villanyoszlopokra rakott fészkek száma.

8. Járásunkban

az efsz-ek, ág-ok gazdasági udvarolnak a területén a fehér gólyák csak elvétve raknak fészket.

A dunaszerdahelyi járás területén a fehér gólya fészkelésének, államányuk alakulásának megfigyelése évről-évre aktuális feladat, ezért a Csallóközi Múzeum dolgozói hasonló jellegű adtgyűjtéssel a jövőben is szándékoznak foglalkozni.

Literatúra —

Irodalom

Babó, T., 1977: Príspevok

k nidobiológii

bocia'na bieleho

európskeho (Ciconia

ciconia ciconia L.)

v okrese Nitra a

v

blízkom okolí, Západné Slovensko, 4, 36—60.

Kiss A.,

1981: A

gólyákról Csallóközben (O

bocianoch na Žitnom ostrove (Gymnázium s vyučovaLcím jazykom maďarským v Galove, práca SOC, manuscript.

Kunský, J., 1968: Fyzický zemepis Československa. — 537 pp., Statní pedagogické nakladatelství, Praha.

Lednár, F., 1954: K dejinám Žitného osrova a jeho poľnohospodárstva, Naša veda, 1, 23—27.

Schenk J.,

1913: Jelentés

a Magyar Kir.

Ornithologiai

Központ 1913 évi madárjelöléséről, Aquila,

20,

434—467.

Schüz, E., 1936: Internationale

Bestands-Aufnahme

am Weisen Storch 1934, Ornithologische Monatsberichte, 44, 33—41.

Schüz, E. et Szijj J., 1962: Report on

the International

Census

of the White Stork 1958, Bull. Internat.

Council

Bird Preservation, 8, 86—98.

Stollmann, A., 1964: Príspevok

k rozšíreniu bociana bieleho (Ciconia

ciconia L.) na Slovensku v roku 1958,

Zborník

Východoslovenského múzea, 5 A, 121—130.

Štollmann, A., 1971: Bocian biely (Ciconia ciconia L.J na Slovensku v roku 1968, Československá ochrana prírody, 12, 143—178.