Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Kovács László: Adalékok a mezőgazdaság szocializációjának kezdeteihez a dunaszerdahelyi járásban
játszottak a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében és egyáltalán kialakulásában. (A gép- és traktorállomások tevékenysége jgárásunk területén külön tanulmányt érdemelne.) Az utóbbi törvény pedig immár államilag érvényes módon szabályozta a szövetkezeti gazdálkodás további alakulását a mezőgazdaságban. A szövetkezeti törvény értelmében a szövetkezésnek több típusa valósult meg. Általában négy típus vált ismertté. Ezek között a típusok között a közös tulajdon mértékében volt alapvető különbség. Az egyik típusból a másikba való átmenet bizonyos értelemben történetileg meghatározott időhöz Kötődött. Az egyes típusokat röviden az alábbiak jellemezték: I. típus — a földtulajdon nem volt közös, csupán néhány mezőgazdasági munkát végeztek Közösen; különösen sok dokumentum bizonyítja az első közös vetéseket. II. típus — a föld már közös tulajdonban volt. A második típusra való áttérés mintegy ünnepi aktusa volt nagyon sok helyen járásunkban a barázdák összeszántása, melyről a korabeli tömegtájékoztatási eszközök, elsősorban a sajtó részletesen tudósított. III—IV. típus — a szövetkezeti gazdálkodás magasabb típusai, a földtulajdon és a termelési eszközök, valamint az állatállomány is közös tulajdonban volt. Az egyes típusokhoz természetesen különféle jutalmazási és részesedési formák járultak. Az I. és II. típusú szövetkezetek mindenkképpen a szövetkezés kezdeti, ill. átmeneti formáit jelentették, s 1951-től fokozatosan (különösen a CSKP KB 1951. februári ülése, valamint a szövetkezeti dolgozók 1953ban tartott első kongresszusa után) magasabb formákba mentek át. Ez a folyamat országos viszonylatban a leggyorsabb tempójú a dunaszerdahelyi járásban volt. Például: a madi szövetkezet I. típusúként alakult 1949-ben, 1952-ben második típusúvá és még ugyanebben az évben III. típusúvá vált. Csilizradványon 1949 februárjában mindjárt II. típusú szövetkezet alakult, s ez 1950 nyarán már III. típusúvá alakult át. Érdemes meg.igyelni ezt a folyamatos, mégis gyors fejlődést a nagymegyeri szövetkezet példáján, mely járásunkban bizonyos értelemben általánosnak tekinthető. 1948-ban alakult egy gépszövetkezet állami támogatással, ez 1949 őszén átalakult I. típusú mezőgazdasági szövetkezetté, 1950 augusztusában II. típusúvá, s még ebben az évben III. típusúvá. A volt dunaszerdehelyl járásban az országban elsőként 1952 végén már csak fejlettebb típusú szövetkezetek működtek: 29 III. típusú és 7. IV. típusú. ■ Miután a szövetkezetek alakulásának politikai feltételei, valamint a törvényes keretek adottak voltak, fontos problémává vált a földalap, valamiint, ami ezzel szoros ősz szefüggést mutat, a tagság összetétele. A szövetkezetek nagy része járásunkban megalakulásakor nagyon szerény földalappal rendelkezett. Mint már említettük, általában elhagyott, illetve kisajátított földeken kezdtek, nagyobb részt volt földnélküli mezőgazdásági munkások, többnyire volt napszámosok, ill. cselédek gazdálkodni. A gazdagparasztok és kulákok kisajátítását követően megnőtt ugyan a szövetkezetek földalapja, de új munkaerő alig került ezekkel a földekkel a szövetkezetekbe. Az igazi változást mind a földalapnövekedésben mind a taígság létszámának és összetételének megváltozásában a kis- és középparasztság belépése jelentette. A parasztság ezen csoportjának tömeges belépése, mely kitartó agitáció eredménye volt, egyúttal azt is jelentette, hogy a járásunkkban levő faluk nagy része teljes egészében szövetkezeti faluvá változott. Kövessük a földalap és a tagság változását nyomon két kisebb faluban, Kulcsodon és Dercsikán, ahol a falu lakossága szinte kivétel nélkül a mezőgazdaságban dolgozott a negyvenes évek végén és az ötvenes években. Kulcsodon 1949-ben alakult meg az előkészítő bizottság, mely kéttagú volt; mindketten az első köztársaság idején is már ismert pártharcosok voltak. Még 1949 őszén megalakult az I. típusú szövetkezei 10 taggal 85 hektáron. Ez a 85 hektár egyházi birtokból, közbirtokossági födekből, valamint árendás földekből tevődött össze. 1952 augusztus 12-én, III. típusúvá vált a szövetkezet. A falunak szinte kivétel nélkül minden gazdája belépett á szövetkezetbe. így a szövetkezetnek 120 tagja lett, kik 520 hektár szántón gazdálkodtak. Dercsikán ez a fejlődés egészében hgasonló fokozatokban valósult meg. 1950 decemberében alakkult a kéttagú előkészítő bizottság. A szövetkezet 1951-ben alakult 8 taggal, alig 70 hektáron. Eredetét tekintve ezek szintén elhagyott, ill. kisajátított földek voltak. 1952-ben a gazdák 98 %-a belépett, így a szövetkezetnek 80 tagja lett, kik 670 hektár szántón és 70 hektár rétségen gazdálkodtak. A fejlődésnek ezen a két falun kimutatott fokozatai nagy vonalaiban azonosak voltak járásunk szinte minden falujában. Kivételt bizonyos értelemben csak azok a faluk képeztek, ahol nagybirtokok, illetve maradékbirtokok működtek jelentős számú cselédséggel. Itt a szocializáció más irányt vett. A nagybirtokon, a felszabadulást követő átmeneti időszakot leszámítva, 1948-ban részletes törvény értelmében állami gazdaságok alakultak, bár több későbbi állami gazdaság korábbi szövetkezetekből jött létre.
