Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Kovács László: Adalékok a mezőgazdaság szocializációjának kezdeteihez a dunaszerdahelyi járásban
az egész szövetkezeti mozgalom fejlődéséről. A nemzeti bizottságok tanácsainak és plénumainak üléseiről készült jegyzőkönyvek egyértelműen ezt a sokoldalú tevékenységet bizonyítják. Az irányítási munkán kívül jelentősen befolyásolták a nemzeti bizottságok a szövetkezetek fejlődését hitel formájában történő anyagi segítségükkel (különösen ami a gépek, műtrágya stb. vásárlását illeti), továbbá a rossz termés, természeti katasztrófa esetén az előírt leadási kötelezettségek csökkentésével vagy módosításával, a normák és jutalmazás alakításával stb. Az egységes földművesszövetkezetek megalakításának a szövetkezeti eszme terjesztésének sikere természetesen rendkívül sok komponens eredménye volt, melyek között fontos helyet foglalt el a széleskörűen értelmezett agitáció, a tervszerű toborzó akciók szervezése. Ezt a feladatot a nemzeti bizottságoknak, a Szlovák Nemzeti Frontnak, a Szlovák Földművesek Egységes Szövetségének, valamint a különböző népművelési szerveknek az agitátorai és instruktorai látták el. Ennek az agitációs tevékenységnek a szükségességét az indokolta, hogy sokhelyütt a szövetkezeti gondolat a szövetkezetek alakításának kezdeti korszakában nem volt népszerű, aminek az oka elsősorban a parasztság hagyományos konzervativizmusában leli magyarázatát. Ebben a munkában adódtak problémák is, melyek az agitátorok sokszor alacsony műveltségi színvonalából és fölkészületlenségéből következtek. A szövetkezetek megalakulását, a különféle a mezőgazdasággal és a földtulajdonnal kapcsolatos állami törvények is segítették. Ezeknek a tárvényeknek a végrehajtása folytán fölszabadultak bizonyos művelhető földterületek (egyházi földek, űn. árendás földek, kisajátított földek, a vissza nem tért, külnösen zsidó birtokosok földjei). Járásunkban az első két évben alakult szövetkezetek szinte mind ilyen fölszabadult földeken gazdálkodtak. Ezekhez a földekhez azonban leggyakrabban nem tartozott munkaeszköz és állatállomány. Ez a helyzet ezeket a szövetkezeteket rendkívül nehéz körülmények közé szorította. A közvetlenül a szocializáció céljából hozot állami törvények azonban csak a februári győzelmet követően születtek, s valamilyen módon összefüggést mutattak az államosítási törvényekkel. Ilyen volt az állami erdőgazdaságok és állami gazdaságok szervezéséről hozott törvény 1948 decemberében, valamint a mezőgazdaság gépesítéséről 1948 februárjában. A legjelentősebb ezek közül az 1949. február 23-án, az egységes földműves szövetkezetek alakításáról hozott törvény volt. Az előbbi, a gépesítésről hozott törvény alapján jöttek létre a gép- és traktorállomások, melyek a szövetkezetek saját gépparkjának kiépítése előtt rendkívül fontos szerepet
