Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Kovács László: Adalékok a mezőgazdaság szocializációjának kezdeteihez a dunaszerdahelyi járásban
Adalékok a mezőgazdaság szocializációjának kezdeteihez a dunaszerdahelyi járásban Gottwald: „Nem lesz nálunk szocializmus a falu szocialista átalakítása nélkül!” A dolgozó nép februári győzelme lehetővé tette a termelő eszközök társadalmi tulajdonba vételét. Ez a folyamat, mely az iparban gyorsan és könnyen végbement, a mezőgazdaságban nehezebb és lassúbb volt. A mezőgazdaság szocializációja pedig ekkor már objektív szükségszerűség volt: meg kellett szűntetni azt a színvonalbeli különbséget, mely az ipari és al mezőgazdasági termelés köpött már addig is fönnállt. A mezőgazdaságot ebben az időben ugyanis az apró paraszti gazdaságok jellemezték, a családi kisüzemi termelés volt túlsúlyban minden negsrlív kísérőjelenségével együtt. Jellemezte ezt a gazdálkodást az alacsony szintű gépesítés és termelékenység, a falusi lakosság pedig politikailag és társadalmilag rendkívül elmaradott volt. Mindezt szükséges volt túlhaladni, vagyis egy magasabb termelési formát bevezetni, hogy a mezőgazdaságban is megteremtődjenek, akárcsak az iparban, a szocializmus anyagi-termelési alapjai. Mindennek szükségességét elsősorban a CSKP tudatosította. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: az agrárkérdés megoldása a párt politikai programjában már megalakulásától szerepelt. Természetes tehát, hogy a februári győzelmet követően mindjárt napirendre került a mezőgazdasági politika megoldása. Február 28-án Prágában a földműves bizottságok kongresszusán Klement Gottwald felszólalásában a mezőgazdaság jelentőségével és távlataival foglalkozva annak a véleményének adott kifejezést, hogy a földművesek szövetkezése elengedhetetlen szükségszerűsége a kornak. Jelentős állomás volt a párt mezőgazdasági politikájának fejlődésében a Központi Bizottság 1948 novemberi ülése, melynek határozatai hangsúlyozták, hogy a mezőgazdaság fejlődésében a szövetkezetesítés különféle formáinak támogatása, a falusi kapitalista termelési viszonyok fokozatos visszaszorítása és likvidálása a fő cél. A párt a mezőgazdaságban a szocialista termelési módra való átmenet alapvető föltételének a munkásosztály és a kis- és középparasztok erős szövetségének kialakítását tartotta. A IX. kongresszuson 1949-ben, mely a szocialista építés fő irányát kijelölte, s mely a mezőgazdaság további fejlődésében rendkívül jelentős mérföldkőnek bizonyult, az ismert 10 pontban Gottwald a következőket hangsúlyozta: . . . elengedhetetlen, hogy a szocializmus számára megnyerjjük a falut, megnyerjük a kis- és középparasztot, elszigeteljük a falusi gazdagparasztot.” A szocialista mezőgazdaság fölépítésének tervében a párt főbb vonalaiban Lenin szövetkezetesítési tervéből indult ki, csehszlovákiai föltételekhez alkalmazva az agrárkérdés általa kidolgozott tudományos elméletét. A CSKP, mint a mezőgazdaság szocializációjának kezdeményezője és megvalósítója, ezt a nehéz munkát elsősorban a járásokban és a falvakban dolgozó alapszervezetein keresztül hajtotta végre. Ez a munka, nem volt könnyű a harcban edzett, igazi szívvel, lélekkel hű kommunistákéit kívánt. A mezőgazdasággal foglalkozó korábbi párthatározatokhoz, valamint a IX. kongresszusnak, 111. a KB 1952-es határozatának (az efsz-ek megerősítéséről és további fejlődéséről) helyszínen való végrehajtása először a feladatok pontos, a helyi viszonyoknak megfelelő lebontását jelentette, majd az agitációs munka körültekintő megszervezését, végül a falvakban való végrehajtását. Ezeket a feladatokat mindhárom akkori járásban (somorjai, dunaszerdahelyi, nagymegyeri) tapasztalt kommunisták irányították, ill. hajtották végre. Mindenütt az első klöztársaságbeli politikai harcokban, majd az illegalitásban is helytálló elvtársak vették a munka terhét vállukra, különösen a februári győzelem után, a magyar nemzetiségű kommunisták számára is felszabadult politikai légkörben láttak rendkívüli energiával a munkához. A pártszervezetek mellett a falu szocializációjának végrehajtásában a legfontosabb szerepet a nemzeti bizottságok játszották. A nemzeti bizottságok vállán nyugodott lényegében a szövetkezetek szervezésének a terhe. A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal utasításai értelmében gondoskodniuk kellett a szövetkezetek szervezéséről és tevékenységéről, jóváhagyták az előkészítő bizottságok és a szövetkezetek megalakítását, meghatározták a szövetkezetek vezetőségének létszámát, gondoskodtak a szövetkezeti tagok neveléséről, a szövetkezetek jogi problémáinak megoldásáról —
