Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (8. évfolyam, 1984)
Mag Gyula: A Csallóközi Múzeum húsz éve
zeumi célokra. Ennek következtében a múzeumi tevékenység lényegében továbbra is csupán a gyűjtőmunkára korlátozódott. A Fehér kastélyban a múzeum rendelkezésére bocsátott három helyiség hamarosan zsúfolásig megtelt, s csak nagy nehézségek árán lehetett biztonságosan elhelyezni a somorjai múzeum megmaradt gyűjteményét is. A Csallóközi Múzeum létrehozása után majdcsaknem egy évvel később — 1965 május 1-től — sikerült a múzeum dolgozóinak létszámát emelni, ugyanis ekkor lépett a múzeum szolgálatába Sidó Ferenc 'vegyésztechnikus, aki azonnal hozzákezdett a már meglévő anyag konzerválásához és lefényképezéséhez- Még ebben az évben hivatalosan is besorolta a Nyugatszlovákiai Kerületi Múzeum Dunaszerdahelyt is a múzeumi hálózatba. E besorolás szerint a Csallóközi Múzeum gyűjtési területe igen megnőtt, a Csallóközön kívül a Duna, a Vág és a Nyitra folyók alsó folyásáig terjedő magyarlakta területek mind a szerdahelyi múzeum hatáskörébe tartoztak. A későbbiek folyamán, amikor minden járásban létrehozták a múzeumokat a Csallóközi Múzeum hatásköre is csupán a dunaszerdahelyi járás területére szűkült le. A Csallóközi Múzeum a gyűjtőmunka mellett az összegyűjtött anyag közkinccsé tételére is gondolt. E cél érdekében már 1965 júniusában megszervezték a dióspatonyi iskolában az első néprajzi kiállítást- A kiállítás rendezésében nagy segítséget nyújtott Lipcseyné Gogola Irma tanítónő, aki ebben az időben Dióspatonyban tanított. A kiállítás anyagának döntő többségét a faluban szervezett gyűjtés útján szedték össze. A sikeres kiállítás után az összegyűjtött anyag nagy része a Csallóközi Múzeum birtokába került. Az 1965-ös évben kezdődött meg a természettudományos munka is — külső munkatársak — Öllős Árpád és Olgyai Ede gimnáziumi tanárok közreműködésével, akik az év folyamán több mint 2000 darab különféle rovart gyűjtöttek a járás területén, amelyeket szakszerűen preparáltak, osztályoztak és feldolgoztak a múzeum számára. (Helyszűke miatt a gyűjtemény mind a mai napig a helyi gimnázium biológiai szertárában van elhelyezve). A tárgyi emlékek gyűjtése mellett elkezdődött — szintén külső munkatárs, Ág Tibor karnagy segítségével — a folklór, elsősorban a népdalgyűjtés is. A gyűjtés eredményét Ág Tibor dolgozta fel. Az 1966—1967-es évek nem hoztak lényeges változást a múzeum életében. A múzeum két szakembere a már megszokott — s abban az időben egyedül járható úton — haladt tovább mind a gyűjtőmunka, mind a feldolgozó munka területén. Sikerült feldolgozniuk a múzeum birtokában lévő kép- és numizmatikai anyagot, s megkezdték a gazdag néprajzi anyag feldolgozását és fényképezését is. A múzeum birtokában lévő három helyiséget már szinte csak raktárként lehetett használni, tehát kiállítások rendezéséről a múzeumban szó sem leheti- Ennek ellenére rendeztek néhány kisebb bemutatót a múzeum anyagából a járási pionírotthonban. E bemutatókat mindig előadásokkal kötötték egybe. Az első nagyobb méretű dunaszerdahelyi kiállításra 1967 november 15-én került sor a marxista-leninista esti egyetem nagy előadótermében ^Csallóköz a régiségek tükrében” címmel. A kiállításon néprajzi és régészeti anyagon kívül munkásmozgalmi dokumentumokat is bemutattak. A kiállítás iránt óriási volt az érdeklődés, s a két hónap alatt több mint 3000 ember tekintette meg-Az 1968—1969-es években egyre sürgetőbbé vált a múzeum végleges
