Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (7. évfolyam, 1983)
1983/4 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 6. Szap
rálynak, aki igen megörült az ajándéknak, és engedélyt adott a t emplomépít ésre• Az első világháború végéig Azték a szapiak a honfoglaló magyarság másik ősfoglalkozását, az aranymosást is. Ennek lényegét Hölgye József adatközlőm így mondta el: Az aranyász kiment a köre a nagy víz után. Ez a kfl a szégyei vagy a töklevéli zátonynál volt. A lerakodott, összehordott kavicsban lapáttal megvizsgálta tartalmaz-e aranyszemcséket. A kavicsból vízzel kimosott szemcséket tálba tette, kénesövei keverte, utána jól kimosta, vászonzacskoba tette, s kiszárította belőle a kénesöt. Sárga rézkanálban megégette, hegy szép legyen a színe. A trianoni békekötés után a csallóközi aranyászok már nem mehettek rendszeresen a Dunára, így az aranymosás lassan kivesző foglakozás lett. Az utolso aranyász Berecz Vince volt, aki az 1960-as évek közepe táján halt meg. Még századunk első évtizedeiben is híre volt a szapi molnároknak. Ok voltak a falu legtekintélyesebb emeberei. Jeles maiunk voltak a Tökleveli Duna-ági malom, a Madarász-szigeti, a forgói malom. A mester az őrletüket mindig túrós csuszával és halpaprikással vendégelte meg. A halat a molnárok mindig maguk fogták. A molnárság biztos megélhetést nyújtó foglalkozás volt.'A nehéz munka ellenére szívesen vállalkoztak az ifjabbak is erre a munkára. A 60-80 kg-os zsákokat a parttól a malomig egy szál deszkán kellett behordaniuk a vállukon. Szapon 29 malom működött, s mindegyik kifizetődő volt. Télen a jég ellen védve erŐ3 dróton kötötték ki a malmokat a parton, és mindennap ellenőrizték az állapotukato Erősebb fagyok esetén körulfflrészélték a jeget a malom korul, hegy ezzel is védjék a repedésektől meg a hasadásoktól. A vízkereszt volt a molnárok legnagyobb ünnepe Szapon is. A medveiekhez hasonlóan a szapí molnárok is megrendezték a "mónárok bálját", ahol eltáncolták a "mónárok veszedelme" nevű táncos játékot is. Jártak ezen a napon a háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Csillagot vittek magukkal, időnként meg-megforgatták az utcán és bewt a házban is, közben pedig elénekelték a háromkirályok énekét: Szép jel, szép csillag, szép napunk támadt!
