Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (7. évfolyam, 1983)

1983/4 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 6. Szap

Szapon a második világháború végéig termesztették a kendert. A kendernek igen finom földet kellett készíteni. Mindig a kukorica-, krumpli- vagy árpaföld végébe vetették. Azt tartották, ha ja földbe vetik, mire a gazda hazaér, már ki is kel.

Kétféle kender veit: magas kender és virágos kender. A virágos kendert nyáron nyfltték, a magos kendert ésszel. A kendermagot a tyúkoknak adták, meg olajat készítettek belőle. Sütöttek kendermagos pogácsát is. A feldolgozott kendert helyben, Szapon szőtték /szőtték/ meg. Csordás Ignác takácsmesterhez még a meszszebb lévő falvakból is hordták a fonalat. A megszőtt vásznat rőffel - Szapon réf volt a neve - mérték. Nagyon szép sávolyos abroszok, évszámmal díszített, monogramos törlőruhák, szépen ráncolt vászongatyák kerültek ki a takácsmester műhelyéből. Sok volt a lepedő, a szakajtóruha meg a piros fonálból szőtt törülköző. Csordás Ignác 1940-ben hagyta abba a mesterséget. Utána a falu fiatal leányai is kezdték tanulni a szőnyegszövést, de ez is hamarosan - a háború miatt - abbamaradto A mesterségeken kívül vagy inkább elsődlegesen főfoglalkozás volt a növénytermesztés és az állattenyésztés. A Duna közelsége, a gyakran magas vízállás, az árvizek A850, 1924, 1926, 1954, 1965/, a belvizek nagyon sok kárt okoztak a falunak, mégis. virágzó földművelés alakult ki« Szap határában minden gabona