Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (7. évfolyam, 1983)

1983/1 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 4. Medve I.

utóbbi néhány évben pl. Egyházgellén /Holice na Ostrove/, Nagyszarván /Rohovce/, Ryárasdon /Topol’níky/ és Nagy megye - ren /Őalovo/ kezdték el a krónikaírást/, de még mindig van a járásban hat község: Baka, Blahová-Bellová Vés, Bős /Gabőíkovo/, Jányok XTaníky/, Medve /Medveóov/ és Nyárad /Topol’ovec/, ahol nincs krónika,

Reméljük, hogy a nemzeti bizottságokkal karöltve ezekben a községekben is sikerül beindítani,,megszervezni a krónikaírást és fokozatosan bepótolni a sok-sok éves lemaradást. Szeretnénk, ha 1985-ig az utolsó fehér folt is eltűnne a krónikaírás szakaszán. Ehhez elsősorban a község vezetőinek,» nemzeti bizottságok tisztségviselőinek kell tudatosítaniuk, hogy a krónikaírás - a jelenkor hü dokumentálása és az utókor számára való átmentés - fontos és semmi mással nem helyettesíthető társadalmi feladat.

Dr. Mag Gyula

a Csallóközi Múzeum igazgatója

A CSILIZKÖZ ÉS LAKÓI

4. MEDVE I.

Az Öreg-Duna mentén fekvő ősi révhely, Medve nevéről a helyi monda a következőket tudja: A 16, század végén nagy árvíz pusztított a Szigetközben. Itt terült el, a Duna jobb partján az ősi falu, amelyet ekkor még Fehértoronynak neveztek. Az árvíz szinte az egész falut elpusztította, az emberek menekültek, amerre láttak. Menekülés közben észrevették, hogy egy nagy medve úszik az árban, s egyenesen a vízből kiemelkedő száraz terület felé tart. Amikor eléri a szárazföldet, kimászik a vízből, s megpihen. Nosza, ők is utánaústftak az állatnak, s itt kerestek menedéket. Kunyhókat építettek, azokban húzódtak meg. A víz elvonulása után még többen átjöttek az elpusztult faluból. Lassan egy kis közösség alakult ki a mene-