Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/4 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 4. Balony II.

szenteltettek, ezt otthon a kertben a palánták közé szúrták, hogy a növény jó termést hozzon. A házba nem vitték be, hogy ne legyen sok a légy, s el ne vessze gyógyító erejét.

Nagypénteki hiedelem volt, hogy az e napon mosott ruha veszélyt hoz a viselőjére. Egyszer csónakkal mentek át a Dunán, a a csónakban ülő asszonyok egyikén nagypénteki mosott ruha volt. Hirtelen villámlani, mennydórőgni kezdett, csapkodta a vizet, erre a kormányos megkérdezte, hogy ninca-e valakin nagypénteken mosott ruha. Jelentkezett az asszony, a levetett ruhát a vízbe dobta. A villám rögtön odacsapott , ahol a ruhát a vízbe dobta. Utána megszűnt a vihar.

A húsvét a böjttől való felszabadulást jelentette. Erre a napra ételt: sonkát, kalácsot, tojást, bort szenteltettek, s ebből ebéd előtt a család minden tagja evett egy falatot. Balonyi hagyomány szerint csak az ehetett a szentelt ételből, aki szigorúan megtartotta a negyvennapos böjtöt.

A húsvéthétfői locsolkodás, öntözés régebben hideg vízzel történt. A víz magát az életet, az egészséget, az erőt jelentette, az ilyenkor kapott piros tojás pedig a szeretet jele volt.

Népi ünnep volt a pünkösd. Piros pünkösd napján a leányok fehérbe öltözve minden ház kapujában elmondták, elénekelték a pünkösdi köszöntőt. Rendszerint öten öltöztek föl, egyikük volt a menyasszony vagyis a királyné. A másik kis, virágos kosarat vitt a karján, ebbe rakták a kapott adományt, amin a szertartás végén megosztozkodtak. Körbe táncolva, énekelve kerülték a falut:

... Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Hogy meghordozhassuk királynénk asszonykát, Házasembereknek tányérbél virágát, Ifjú legényeknek rozmaringbokrétát.

Dícsértessék a Jézus Krisztus! A pünkösdi szertartással a szerencsét óvták, a jó termést, az anyagi gazdagságot akarták elérni, serkenteni.

Számtalan hiedelem, boszorkánytörténet, tüzesember-monda járt közszájon a régi időkben. Az egyik nyolcvanhat éves adatközlőm szerint a Csilizköz volt a boszorkáitok földje. Egyszer egy Varga Gyula nevű ember Komáromból jövet a kulcsodi temető mellett jött el éjfélkor. A temetőből egy ló